Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

137. «nxág«ít ülés 18M. doccenber SO>án, kedden. 195 fog lenni (Helyeslés.) és sem az egyházi, sem azon nemzeti érdekeknek, melyek ezen nagy kérdéshez vannak fűzve, nem fog megfelelni. (Élénk helyeslés.) Én a magara részéről el is fogok követni saját hatáskörönd^en mindent, hogy midőn a vallásszabadság irányában indul meg a törvényhozás, akkor e?:en ország kath közönsége is megnyerje, a mire szüksége van, hogy az egyensúly közte és az országnak többi tényezői között helyre legyen állítva (Élénk helyeslés.) és hogy az autonómia szervezése által belevonja azon nagyhatalmi eszközök kezelésébe, melyek az egyháznak világi vonatkozású ügyeit képviselik, magának a nemzetnek erre illetékes, t. i. a kath. közönség belevonassék. (Élénk helyeslés.) És ezzel, t. ház, elbúcsúzom az egyház-politikai kérdések fejtegetésétől és átmegyek az ezen vitában kidomborodott politikai kérdésekre, átmegyek különösen arra a két controvers pontra, a mely a t. ministerelnök úr és köztem fenmaradt és a mely két controvers ponthoz fűződtek azután a túloldalon történt összes felszólalások, beleértve az előadó úrét is — a kivel külön lesz szerencsém foglalkozni — a melyek egyáltalában politikai jellegűek voltak. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Mindjárt elején felállítottam, kidomborítani iparkodtam azt a kettős megkülönböztető momentumot, mely a kormány politikája és a mi politikánk között létezik. E két momentum állott abban, hogy a mi felfogásúak szerint a kormány nyilatkozatai a közigazgatási reformmal kapcsolatosan létesítendő közszabadsági biztosítékok iránt nem elég határozottak és hogy addig, míg ezek nem teljesen határozottak, mi ezen reformműködés iránt bizalommal nem lehetünk. (Helyeslés bal felöl.) És állott a differentia másodszor abban, hogy az általunk gyakran hangoztatott és formulázott — és mindig ugyanabban az irányban formulázott — közjogi és nemzeti követelményeknek ma már, úgy látszik, nem lényege, hanem csak fontossága iránt van köztünk véleménykülönbség. Mi ugyanis azokat egy intensiv nemzeti politikának nélkülözhetlen kiegészítő részéül tekintjük, holott a t. túloldal több szónoka, kezdve a t. ministerelnök úron, azoknak ilyen lényeges fontosságot nem tulajdonítottak, azokat a napirenden levő belügyi kérdésekkel szemben másodés harmadrendű kérdéseknek mondották T. ház! A mi az elsőt illeti: a t. ministerelnök úr erre nézve azt mondja nekünk, hogy utóvégre nem helyes a garantiáknak követelését a végletekig vinni; nem helyes akkor, a mikor egy egész országra fontos és az egész közigazgatási organisomst korszerűen átalakító actioról van szó, azt esetleg ellenezni vagy meggátolni akarni csupán azért, mert a fegyelmi jog reformja, mert a közigazgatási bíróságnak egyidejű életbeléptetése nincsen teljesen biztosítva, mert a ministerelnök úr szerint a biztosítékok legfontosabbika, tudniillik az önkormányzat hatályos működésének biztosítása, magában a közigazgatási reformjavaslatban benne lesz. Elismerem, hogy aZ önkormányzat hatályos működését biztosító intézkedések benn lesznek magában a reformjavaslatban. Elismerem, hogy ezek nagyfontosságúak. Nem akarok a fölött vitatkozni, hogy ezek fontosabbak-e, vagy azok a biztosítékok, melyek a fegyelmi törvény reformjában vagy a közigazgatási törvény behozatalában, esetleg a szolgálati pragmatikában foglaltatnak. Az én tételem egyszerűen ez : mit teszünk mi a közigazgatási reformnál ? Megváltoztatjuk az ország évszázados közigazgatási rendszerét, megváltoztatjuk oly alkotó részeit, melyek a múltban a nemzeti szabadság, függetlenség garantiáit képezték; megerősítjük az ország központi hatalmát. Behozunk tehát a nemzet életébe egy új principiumot és elejtünk egy régit, mely ismétlem, a közszabadság biztosítékát képezte évszázadokon át, mely ma is ilyenül tekintetik igen sokak által. Midőn ily mélyreható reform, midőn a közszabadságot érintő ily átalakulás készül, nem vitatkozom a fölött, hogy az azzal együtt járó garantiák között melyik a fontosabb, melyik a kevésbé fontos, hanem azt mondom, hogy magának a reformnak mélyreható természete, annak összefüggése a hazai történelmi fejlődéssel és a magához a reformhoz fűzött részint alapos, részint alaptalan aggályok szükségessé teszik, hogy azzal egyidejűleg a garantiák összességét léptessük életbe. (Élénk helyeslés bal felöl.) A mily nagy az átalakulás, a mily nagyok lehetnek annak egyes veszélyei, a mily nagyok az ahhoz fűződő részben alaptalan aggályok is, melyek megnyugtatására azonban el kell követni mindent, mi a reform lényegével összeegyeztethető: oly teljesnek, oly sehol rést nem engedőleg kiépítettnek kellene lennie a garantiák azon összegének, melyek kárpótlást nyújtanak azért, a mit elhagyunk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez, t. ház, szerintem, nem túlhajtott álláspont. Akkor volna az, ha egy meg nem valósítható föltételhez kötném a reformok eltogadását. De mikor nem is nagyon nehezen, sőt igen könnyen megvalósítható föltételhez kötöm a reformhoz való hozzájárulásunkat: nem látom át, mi által érdemeljük azon vádat, hogy mi veszélyeztetjük a reformot valamely mellékes köríílménynyel. Először nem mellékes azon körülmény, másodszor nem veszélyezteti a reformot, hanem ellenkezőleg annak létesítését könnyebbé teszi, előmozdítja, inert a köztudatba jobban beleviszi, a közérzűletet megnyugtatja, a parlamenti ellenállást vele szemben gyöngíti! A mi törekvésünk Í5*