Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

jgg ÍM. e>rsuA£»s filés 18M, áéwemW 19.éi», hétfő*, által E tekintetben felszólaltunk és fölszólaltara én is, de a t. ministerelnök úrtól egészen megnyugtató választ nem kaptunk. Mert ha a választási reform csak arra fog szorítkozni, a mi benne van a curiai bíráskodásról szóló javaslatban, hogy t. i. a fuvarok törvényesen meg fognak hataroztatni, liquidáltatni és azt a képviselő fizesse meg, hogy vendégeskedés, holmi asztaltársaságok, családi vagy — nem tudom — miféle kifejezés használtatik, úgynevezett áldomásozások meg lesznek engedve, akkor, mondom, ezekkel a választások tisztaságát nem fogjuk megóvni. Gyökeres törvényre van szükségünk, még pedig, mint mondtam, kezdve a választási összeírástól. A választók összeírása még az új régime idejében is folyton csak úgy történik, mint azelőtt. Hogy pedig minő visszaélések történhetnek :t választók összeírásánál, a mely visszaélésekre Magyarországon semmiféle országot nem találhatunk, erre nézve bátor leszek felhozni egy szegény embernek az ügyét. A t. ministerelnök úr ismeri ezt az ügyet, mert előtte fekszik és bár 4 éve húzódik ez ügy, ebben még semmi sem történt. Van Vasmegyében egy szegény választópolgár, a ki megosztván a birtokát gyermekei közt, magának a tulajdon haszonélvezetét teíekkönyvileg biztosította. Természetesen a ki tulajdont bir, használja annak jövedelmét, az fizeti az adót, mert hiszen Magyarországon nem a telekkönyvi tulajdonos, hanem a haszonélvező az adóköteles. A t. ministerelnök úr, midőn a pénzügyi bizottságban ez iránt kérdést intéztem hozzá, ezt maga is megerősítette. És mi történik? Annak a választónak, a ki valami 46 frtnyi adót fizet, a jegyző az adókönyvecskéjéből kitörli a nevét és reáírja azt egyik leányának a férjére, mert ez a leánya férje kormánypárti és ez az ember, a kit választói jog megillet, nem tud választói jogához jutni. Felhozta ezt Ernust Kelemen t. képviselőtársam az országgyűlésen, felhoztam a pénzügyi bizottságban én is, ott fekszik ez a kérdés a pénzügyministernél, előfordult a Curíánál. De itt sem volt orvoslás található, mert a mi választói névjegyzék igazolási törvényünk olyan, hogy a Curiának vizsgálati joga nincs, semmi adatot be nem követelhet, csak az előterjesztett adatokból ítélhet, így lehet annak daczára, hogy a Curia elnöke ismeri ezt az embert és az ügyét és neki is az volt a véleménye, hogy az az ember adófizető lévén, új adókönyvecskét kell részére kiállítani, a Curia mégis elutasította. Most az ügy a ministerelnök úrnál van, mini pénzügyministernél, a ki megígérte, hogy adókönyvecskét adat neki, de tényleg ahhoz nem juthatván nem szavazó. Ez a szegény ember Budapestre volt kénytelen felvándorolni, hol gyalog, hol vasúton, vagyonának egy részét erre költötte el. Az intelligenta részéről támogatásban részesült ügyének szorgalmazása érdekében és ennek daczára négy éven át sem lehetett ezt a jogtalanságot megorvosoltatni. Ha tehát ez így van, akkor ne méltóztassék Magyarországban szabad választásról beszélni. Mondom, gyökeres reformot kérünk, olyan reformot, mely minden emberre, a legkisebb polgárra is egyformán kiterjed, megadja egyformán a jogokat mindenkinek, a melynek ke resztú'lvitele itt a központban loyalis és őszinte legyen, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a közvélemény egészen más vélekedésben fog lenni a többség iránt, mert ez azt a kellő tiszteletet, azt a nymbust — hogy ugy mondjam — a mely nélkül parlamenti többség nem működhetik, vissza fogja magának szerezni és megfogja találni az ellenzék részéről is azt a kíméletet, illetőleg azt a parlamentáris elbánást, mely megillet olyan többséget, a melyről meg vagyunk győződve, hogy az ország szabad akaratának kifolyása és kifejezése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem látok a jelenlegi kormányban nagy változást, de sőt nem látok a többségben sem s azt tartom, hogy a kormányok változnak, de körülbelül ugyanazokon a kijárt utakon haladnak most is, a melyeken az előbbi kormány haladt. A t. többségben nem találhatok garantiát, mert hiszen Bismarck herczeg megmondotta egyszer, még akkor, midőn kormányon volt, hogy Németország kezd kormányozhatatlan lenni, mert a hol három császárné van — még akkor élt Auguszta császárné — azt az országot kormányozni nem lehet. (Derültség.) Én pedig azt mondom, hogy ebben a pillanatban az egységet és homogenitást oly pártban, a hol három ministerelnök van, helyreállítani nem lehet. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső haloldalon.) Mert a leköszönt ministerelnökök nem adják fel befolyásukat, hiszen nem önkényt leköszönt egyének azok, hanem olyanok, a kik leköszöntettek, a kiket elsöpört a hab árja és némi részben pártjuk hagyta őket cserben. Ok tehát egy kristallisalÓdó pontot keresnek s folyton fondorkodnak. Mutatja ezt az a körülmény, hogy itt nem mernek megjelenni és igen furcsa jelenség is, t. ház, az, hogy két pártvezér, a kire esküdött egész többsége s a kik az országot — különösen az egyik — oly hosszú időn vezették, a kikben concentrálódott a haza bölcsessége, a hazafiság és nemzetiség s birtak minden erénynyel (Derültség a bal- és szélső baloldalon) azok az egyének a parlamenti életben többé részt nem vesznek, hanem részint a folyosókon, részint Olaszország-