Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

Í26. orsseágos ftlé» 1892, deezember 19-én, hétfőn. |gg el, addig egy másik megyében, a hol nemzeti­ségi kérdés nincs, megszűnik minden tisztelete és erkölcsi becsülete a hatóságoknak. T. ház! A nemzetiségi kérdést méltóztatott a t. képviselő úr érinteni. Én nem lakom nem­zetiségi megyében, de a nyáron hosszabb tar­tózkodásra Erdélybe mentem, az oláhság íőfész­kébe és mit tapasztaltam ott? Midőn Abrud­báuyára jöttem, a polgármester azzal f jgadott, hogy kéuy telén volt kérni, hogy egy zászlóalj katonaság ott maradjon a garnisonba és ne menjen a gyakorlatra, mert itt mindennap zen rlülésektől, sőt nyilt ellenállástól is lehet tartani. Ezek jellemző állapotok. Hogy azután kik szítják ezt és kik adnak ennek tápot, arra nézve felhozhatom azt az esetet, hogy midőn Gyula­fehérváron voltam, egy katonai concentratio volt, uem tudom hány ezredből. Két ezred tisztikara a vendéglőkben, sőt kávéházakban folyton oláh dalokat énekelt, oláh tánczot járt, folyton tün­tetőleg oíáhul beszélt, annyira, hogy egy bécsi hadnagyot találván, azt kérdeztem, hogy így szokás-e ez, mire azt felelte: Kérem, ezen ezre­dekben mást, mint oláh nyelvet a tisztikar nem ismer, az a társalkodási nyelve. Valóban azt hittem, hogy Bukarestben voltam a Hotel Bou­levardban, midőn ezeket láttam. Megkérdeztem egy magyar káplárt, a ki Maros-Vásárhelyen sírva panaszkodott, hogy meg van tiltva magyar jelentést tenni hadnagyának és bármely tisztnek, mert az ezrednyelv az oláh nyelv, és a- magya­rok is kénytelenek minden érintkezésükben a,z oláh nyelvet használni. (Mozgás a szélsőbalon.) Midőn ilyenek történnek, midőn oláh nem­zetiségű helyeken a magyar nemzetiség így lesz lealacsonyítva, a magyar nyelv így lesz meg­alázva, hogy kívánja a t. kormány és » t. több­ség, hogy a nemzetiségek előtt a magyar állam­nak és magyar állami eszmének respeetusa le­gyen. (Helyeslés a baloldalon.) Lehetetlenség, mert azok a nemzetiségi izgatók maguk mondják és látják, hogy mi nem vagyunk urak a magunk országában, hogy van itt egy nagyobb hatalom, (Élénk helyeslés bal felöl.) a mely mindent kizár a hadseregből, a mi magyar, de tért enged a nemzetiségi törekvéseknek és eszméknek. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn azt látjuk, hogy noha már a delega­tioban is szóba hozatott, a, közös hadsereg vala­mennyi orgánuma tüntetőleg ignorálja a magyar helyi neveket, hogy akkor, midőn a postán, távirdán és hatóságoknál a hivatalos elnevezések magyarok, addig a katonai hatóságok folytono­san per Ofen, Steinamanger, Hermaimstadt be­szélnek. Látjuk tehát azt, t. ház és t. kormány, hogy önök még így külső formákban sem tud­nak érvényt szerezni a magyar államiság esz­méjének : akkor mikép kívánhatják, hogy Luea­KÉPVU. NAPLÓ. 1892—97. VII KÖTET. ciu, Ratiu meghajoljanak a magyar állami törek­vések, nemzeti eszményeink előtt. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Méltóztassék itt kezdeni, akkor lehetséges lesz nagyobb tiszteletet és a mi fő, nagyobb tekintélyt szereznünk a nemze­tiségek előtt. (Úgy van! Úgy van! bal felől. Fői­kiáltások: Ezeket kicsinységeknek, harmadrendű kér­déseknek szokták önök nevezni!') Wekerle Sándor minlsterelnök: Nem harmadrendű ez és orvosolva is lesz! (Élénk helyeslés.) Pázmándy Dénes: Azt méltóztatik mon­dani, hogy orvosolva lesz. Ezt előre nagy kö­szönettel veszem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­balon.) A t. előadó úr felhozta azt is, hogy mily meddő a mi parlamentáris működésünk. Azt mondotta, hogy ebben az évben vagy a múlt sessioban — nem tudom — 300 napon ülésezett a képviselőház és csak 3 napon végzett ered­ményes munkát. Ez Liebig féle húsextraetum­theoria, a parlamentnek öss^ezsugorítása essen­tiákra. Ezért nem mi vagyunk felelősek. Ez idén nem volt obstruetio, maga a költségvetés oly rövid idő alatt letárgyaltatott általánosság­ban, hogy az előadó nem panaszkodbatik mi ránk. Hanem igenis, hogy a parlament nem mű­ködik gyorsan és hathatósan, ennek az az oka, hogy itt krisises dolgok történnek és hogy foly tonosan belevonnak oly kérdéseket a parla­mentbe, a melyekkel nem hittük, hogy foglal­koznunk kell, (Helyeslés bal felöl.) bevonták a Klapka temetését, a Hentzy-szobor koszorúzását. Ha ilyen incidenseket méltóztatnak felidézni, akkor az a vád nem csodálandó, de hisz ezekre az előbbeni kormánynak szüksége volt, hogy parlamenti vereségeit kifényesítse, megaranyozza. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék tehát az ellenzéket vádolni azzal, mert tessék elhinni, hogy valahányszor a ma­gyar törvényhozás komoly nemzeti munkát akar végezni, a mely csakugyan államunk, nemzetünk és fajunk előnyére fog szolgálni, az ellenzéket mindig ott fogja találni a leglelkesebb közre­működők közt. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Erre feleljen az előadó! Gr. Károlyi Gábor: Felel ő mindenre, csak az a kérdés hogy hogy!? Pázmándy Dénes: Természetesen szük­séges arra, hogy a képviselőháznak nemcsak az ellenzék, hanem az egész közönség előtt tiszte­letet szerezzenek, a választási törvény reformra addig is, míg a jelenlegi választási törvény fenmarad, szükséges, hogy az jól, becsületesen és hazafiasán értelmeztessék, (Helyeslés bal felől.) mert minden törvény alól ki lehet bújni caute Iák és mindenféle casuisticus félremagyarázás 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom