Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

184 Í96. orwAgos Blós 189f. (t*e*emb«r lfr-en, hatfős. újságot és ezen újságok egyikében a következő nyilatkozatot találtam. Előre kell bocsátanom, hogy az alispán úr az említett rendelet folytán nagyon elbizakodva, bement a legközelebbi kö% gyűlésre és ott valami insultusnak lehetett kitéve, mert azt mondta: »Visszajövök, de kutyakorbácscsal«. Erre egyik t. képviselőtársunk, a ki ott ül a velünk szemközt levő padokon, a . »Brassó« ezímtí újságban a következő nyilatkozatot teszi közzé: -»Alólírt ezennel igazolom, hogy midőn Fogaras vármegye múlt közgyűlésében Kapocsányi Móricz alispán úr senkit megnem nevezve, általánosságban azon fenyegető kijelentést tette, hogy jövőben kutyakorbácsesal fog a megyei közgyűlésben megjelenni, én hoszszasabban felszólaltam és odanyilatkoztam, hogy megjelenhet, de az a kutyakorbács az alispán úr hátán fogna szétfoszlani. (Derültség a szélső baloldalon.) Kelt Fogarason, 1892. november 27. Dr. Serbán Miklós s. k., országgyűlési képviselő és megyei bizottsági tag.« (Derültség a szélsőbalon,) Tehát ilyen állapotok vannak Fogarasmegyében s ez az országnak más megyéjében is elő szokott fordulni, csak más nuanceokban, más variatiokban. De még ezt is megbocsátanám a fogarasi főispánnak, hogy ilyen állapotokat szerzett, ha nem hallottam volna szavahihető emberektől, hogy mióta Bausznern Fogarasmegyében van, azóta a megyei gyűléseken, hol ezelőtt kizárólag magyarul beszéltek, majdnem összebeszéltek és majdnem kizárólag románul beszélnek. Nekem oda való románok mondták, hogy ők magyar főispánt szívesen vesznek, de szász főispánt semmi esetre se tűrnek. Panaszokat hallottam, hogy szász rokonságából hány embert nevezett ki, de ezt nem tudom bizonyosan, azért csak érintem. Hanem bizonyos az, hogy működése ott áldásos nem lehet és bizonyos az, hogy ha azt a czélt akarta elérni a volt ministerelnök úr, hogy a nemzetiségedet kibékítse ily nemzetiségi főispánokkal, akkor Fogarasmegyébeu ez neki a lehető legrosszabbul sikerűit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a megyei állapotokról szólunk, meg kell említenem még Vasmegyét is. (Halljuk! Halljuk! a ssélső baloldalon.) Vasmegyében is furcsa állapotok vannak Csak illustratioúl hozom fel, hogy a minap, talán egy hete, egy közlemény jelent meg egy budapesti hírlapban, melynek ismerem a beküldéjét, igen jó kormánypárti ember és felhozza, hogy éjjel 12 órakor egy katonát temettek el klandestin módon, minden bejelentés nélkül és a nélkül, hogy pap jött volna oda, mert egy rendeletet bocsátott volna ki a hadtigyminister, mely szerint az öngyilkos katonákat ezentúl minden vallási szertartás nélkül rövid úton, egyszerűen katona kísérettel el kell ásni. E tényt a t. belügyminister úr is tudja, Én nem hallottam azóta semmiféle protestatiot a kormány részéről, már pedig én azt tartom, hogy Magyarországon semmiféle hatalom titkos temetéseket nem csinálhat, van bizonyos temetői rendtartás, mely részint közbiztonsági, részint közegészségi tekintetből kell, hogy mindenkit egyaránt kötelezzen. (Helyeslés a szélsőbalon.) De fordult elő egy más eset is. Van Vasmegyének egy árvaháza, ebben qualificálhatatlan botrány történt, melyet nem akarok megnevezni, de oly botrány, mely a közerkölcsiséget sérti s mely kell, hogy minden pártkűlönbség nélkül minden egyénben a végletekre vigye a megbotránkozást. Még mielőtt ez a czikk megjelent, mert annak írója én vagyok, nekem az árvaszéki ülnök az ottani kir. törvényszéki elnök jelenlétében mondta el az egészet, az alispán megerősítette, csak arra kért, hogy e tekintetben ne tegyünk semmit, mert a megyének a reputatioját érinti, a mi ellen azonnal óvást tettem, mert én nem vagyok azon a nézeten, hogy ha bűnös, vagy bűnösek vannak, hogy ebből a megye iutelligentiája vagy közönsége bármi hátrányt húzhat. Midőn a czikk megjelent, melyben fel lett híva a belügyminister úr figyelme, érkezett a főispántól egy jelentés, abban majdnem tagadtatik az egész esemény, az mondatik, hogy az a nő nem volt az árvaháznak már akkor tagja, mert egy pár nappal túl volt a 15 éven, hanem az eset még akkor történt, a mikor még az árvaházban volt és így természetesen az árvaház dispositioja alatt állván, csakis így tekinthető. Ha a főispánok ilyen jelentéseket küldenek be, melyekben homlokegyenest a tényállás ellenkezőjét akarják demonstrálni és pedig azért, mert történetesen azon árvaház gondnoka egy fő-fokortes, a ki csak azért jött oda be, midőn magának a kormánypárti újságnak szerkesztője ide feljött, és Horváth Gyula t, barátom előtt nemcsak igazolta mindazon állításokat, hanem azt mondta, hogy sokkal több még abban az igazság, és ők maguk követelik az igazságot, ha ez esetet egy hónapig lehetett tűrni vizsgálat nélkül és akkor is a kiküldött vizsgáló bíróság sem fel nem függeszti a gondnokot, sem el nem távolítja abból a házból, úgy hogy a gyermekek még ma is úgyszólván az ő varázsvesszeje alatt állanak, (Élénk derültség.) ha mondom a vizsgálatok ily módon történnek, mintegy eonsacralva egy t. képviselő úrnak a túloldalról történt felszólalását, hogy a bűnöst nem kell keresni, hanem jóvá kell tenni a bűnt, akkor nagyon természetes, hogy míg Fogarasbau, a nemzetiségi megyében alászáll minden tekintélye a magyar államnak, mert a közegei úgy járnak