Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

126. orsxfcr** Mén 1892. deczemWr l»-én, hétfőn. 179 folytassák, hanem azt kutassák, hogy ki ül a kormány háta mögött: ez nézetem szerint vétség n parlamentárisraas ellen ! (Helyeslés jobb felől.) Én azt hiszem, hogy más szempontból is téves ez álláspont. (Halljuk] Halljuk]) Merem állítani, hogy téves ez morális szempontból is, mert egyfelől gyengíti a felelősséget, másfelől vét az ellen a szabály ellen, melyet különösen a parlamentben már a hazafiság szempontjából is mindenkinek szem előtt kell tartania. Mindenkivel szemben csak azt kell nézni, mit mond és mit tesz. Legyünk iránta ellenszenvvel, ha nem jót akar s rokonszenvvel, lm nem rósz, a mit tesz. (Helyeslés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam a közelmúltba nézett s 10—15 évre térve vissza, kiragadott a múlt bírálata szempontjából egy instilutiot, a főispáni intézményt s abból egy egész rajzot, vagy a mint egy ellenzéki lap mondta, satyrát csinált, a melyben a poesisnek is része van, mert úgy tudom, hogy a satyra a poesishez tartozik. A közelebbi korszakból pedig elővett egy másik tényt: a nemzetiségi mozgalmat; ezt kirajzolva, ebből merítette argumentumainak második csoportját. Végre a jelenlegi korszakból merítette a felekezeti küzdelmet s ehhez fíízte argumentumainak harmadik csoportját. Azt hiszem, e három kérdésben argumenrumentumainak mindhárom részében sok olyat mondott, a mi megszívlelendő, de nagyon sok túlzásba is esett. Egész tárgyilagosan kívánok erről szólani. (Halljuk! Halljuk]) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a múlt védelmére kelek. Nem teszem ezt azért, mert most előadó vagyok s én ezt mindig respectálom. Másodszor nem teszem ezt azért, mert lehetetlenség, hogy ezzel tüzetesen foglalkozzunk, minthogy ez nincs napirenden. Külö nősen nem teszem ezt önmagam kritikája szempontjából azért, mert félek, hogy elvesztem a tárgyilagosságot, pedig azt meg akarom óvni. (Halljuk! Halljuk !) A főispáni intézményről t. képviselőtársam egy meglehetősen satyricus rajzott adott azért, hogy a múlt ezen korszakát elítélje. Én nem polemisálok vele e tekintetben. Mondjuk, hogy úgy van. De mi következik ebből? Az, hogy ezt az institutiot reformálni kell. És mire törekszik a kormány ? Bejelentette a a közigazgatás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot. Többet mondok, már az előző kormánynak javaslatában, azt hiszem, nem úgy volt contemplálva az a főispáni intézmény, a mint azt a t. képviselőtársam rajzolta 8 ha megvoltak hiányai annak az instttutionak, a részletes tárgyalásnál lett volna helye előadni azt a eorreeturát, a melyet t. képviselőtársam szükségesnek tart. De midőn azt mondotta, hogy a főispáni intézmény ilyen: ebből nem azt kellett volna következtetnie, hogy én e kormány iránt bizalommal nem viseltetem és nem szavazom meg a költségvetést, hanem ellenkezőleg azt, hogy megszavazom a költségvetést, de azután köve telem, hogy ez az institutio minél előbb megvalósíttassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Mit mondott a képviselő úr a nemzetiségi kérdésre nézve ? Azt hiszem, nagyon sokat mondott a Tisza-kormánynak és igen keveset a Szapárykorinánynak javára. Egészen tárgyilagosan kívánok ezzel is foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, én sohasem hallottam oly erős, post hoc, ergo propter hoc okoskodást. mint ennél a kérdésnél. Hogyha azt mondjuk, Bécsbe utaznak a románok, nemzeti izgatást csinálnak, dr. Lucaciu, Ratiu pedig Bukarestbe utaznak stb. s mindez történt a Szapáry-kormány alatt és azután azt mondjuk, hogy történt azért, mert e kormánynak politikája a nemzetiségekkel szemben helytelen és mert az előző kormánynak vaskarja azokról levétetett: ha így okoskodunk, mondom, azt hiszem, minden tekintetben túlzás. Hogy pedig ez így van, annak bizonyítására nem hivatkozom másokra, mint azokra, a kik ebbe a dologba leginkább beavatottak; az erdélyi képviselőkre. Kérdezzük meg tőlük, mint a kik Erdélyben ezen mozgalmakat figyelemmel kísérték, nem voltak-e meg ugyanazok a hangok és ugyanazon urak részéről nem voltak-e meg ugyané törekvések már az előző kormányok alatt is? Méltóztassék meghallgatni őket. nem voltak-e meg akkor is ugyanazok a. kifakadások a sajtóban és ugyanazok az izgatások a nép között és a sajtóban ? Ezekkel szemben természetesen a sajtótörvény értelmében, a melynek rendelkezéseit respectálnunk kell, ugyanazon eljárás követtetett akkor is, mint most. A ki tudja, hogy a föld alatti munka hogyan folyik, az igazat fog nekem adni, hogy a sajtótörvény abban a. mértékben ma sem válik be, úgy, hogy sokáig folyt az alattomos munka, míg egyszer csak nyilvánosságra került. És hogy a megalakult kormány alatt is történt hajtogatás, talán segélyezés, azt megengedem. Megtörtént a bécsi út, a minek sikere nem volt. Azt hiszem, ebben is van a kormánynak kis érdeme. A kormány álláspontja most is ugyanaz, a mi a korábbi időkben volt. Hogy az eszközök nem voltak elégségesek : ez az administrationalis viszonyokból következik és ebből megint egy argumentumot merítek a közigazgatás reformjának szükségességére. Ne méltóztassanak tehát egy minister tendentiájáúl vagy hibájául tüntetni fel ezeket a jelenségeket, ha tárgyilagosságra akarnak számítani. (Helyeslés jobbról.) 23*