Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

180 126. országos ülés 1892. dfeeüember 19-én, hétfon. Az eszmék harmadik csoport] melylyel a j t, képviselő úr foglalkozott, e felekezeti küzdelmekre vonatkozik, melyekről azt mondja, hogy a kormány az okuk. Bocsánatot kérek, hogyha ennek a felekezeti küzdelemnek a kezdetére térünk vissza, akkor gr. Apponyi Albert t. képviselő úr sokkul inkább tudja, semhogy azt nekem fejtegetnem kellene, hogy kezdetben tulajdonképen hogyan fejlődtek a dolgok. Az 1868-iki törvény 20—22 évig háborítatlanul érvényben volt s ekkor a dogmákat nem emlegették. Nem tartozik reám ennek a fejtegetése, csak mint tényt constatálom. A rendelet kiadása után kezdődött, még- pedig alulról az izgatás. Ebben az alsó clerus még nem vesz részt. Azután folyt az izgatás tovább és tovább, míg annak ellenállani többé nem tudtak. Most azt mondja gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, hogy igen, mert ez a rendelet hibás és ha a kormány azokat a dolgokat megcsinálta volna, a miket ő tanácsolt: abban az esetben ez nem történt volna meg, a mi történt. Bocsánatot kérek, a jelenlegi helyzet bizonyítja, hogy megtörtént volna. Mert azon igen szép, correct és határozott beszéddel szemben, a melyet t. képviselőtársam a radicalis rendszabályok védelmére igen nemesen és szépen előadott, milyen választ kapott abból a táborból ? Nem egyebet, mint gyanúsítást, félreértést és a küzdelem szervezését. Már most, ha két esztendővel ezelőtt ugyanezt teszi vala gr. Apponyi Albert: azt gondolja, hogy akkor nem ugyanazon fegyverekkel, ugyanazzal az ellenállással, ugyanazzal az izgatással áll szem • ben ? (Úgy van ! a jobboldalon.) Legyünk csak tisztában az iránt, t. ház, mert vannak dolgok, melyeket vagy meg kell csinálni, vagy egyáltalában nem kell hozzáfogni; vannak dolgok, melyekkel szemben ugyanazon nehézségekkel, ugyanazon szenvedélyekkel és küzdelmekkel fogunk találkozni, bármikor fogjunk megoldásukhoz. A kérdés csak az, hogy van-e bátorságunk ezen küzdelmet keresztülvinni, igen vagy nem? (Tetszés a jobboldalon.) Én azt mondom, t. ház, hogy bármiféle lelkiismereti dologba belevágni bűn lenne, bűn lenne a törvényhozástól, bűn lenne az egyénektől és a kormánytól egyaránt. De abban, a mit aztán érintetlenül hagyni, az ország békéje és fejlődése szempontjából szükségesnek tartunk, abban haboznunk nem szabad, többet mondok : recriminálni sem szabad, mert ezzel gyöngítenők azt az álláspontot, melyet elfoglaltunk és annak érvényesítésével szemben szaporítanék ellenségeinket, (Tetszés a jobboldalon.) T. képviselőtársam, de Horánszky Nándor t. képviselőtársam is tüzetesen kifejtette, hogy tulajdonképen azért nem viseltetnek a kormány programmja iránt bizalommal, mert nem ölel fel némely dolgokat s nevezetesen a nemzeti aspiratiok tekintetébén több követelményt hangsúlyoztak és azokat ki is fejtették. Hát, t. ház, az a kérdés itt, hogy mire és milyen sorrendben van szüksége az országnak, hogy melyik a sürgősebb és hogy egyáltalában milyen terjedelmű szükségnek felelnek meg az illető reformok ? Azt hiszem, leghelyesebb mindig a legégetőbb és legáltalánosabb szükségletet kielégíteni és azon sorozatban haladni, a mint az illető szükségletek — természetesen magasak, országos szempontból — nagyobb vagy kisebb körök érdekeit elégítik ki és nagyobb vagy kisebb bajokat szüntetnek meg. (Helyeslés jobb felöl.) Azokat a kirívó adatokat, melyeket Horánszky Nándor t. képviselőtársam adózási viszonyaink tekintetében előadott, másképen magyarázni és az azokból keletkező követelményeket másképen érteni nem tudom, mint hogy '.vi adóreformot sürgősnek tartom és sürgetem, mert az nem egyes kisebb testületeket vagy egyéneket és nem a nemzet egyik vagy másik rétegét érdekli, hanem érdekli a nemzet minden rétegét. Nemcsak pénzügyi szempontból szükséges, hanem behat nemzeti gazdasági viszonyaink fejlődésébe, sőt többet, mondok, társadalmi viszonyaink fejlődésébe. Azt hiszem, nem vonja senki sem kétségbe, hogy ez olyan alkalmas és sürgős szükség, melyet háttérbe szorítanunk nem szabad. (Élénk helyesés a jobboldalon.) Gr. Apponyi továbbá ékesszólásával — ma csak egy példával, de máskor számtalan alkalommal részletesebben — bizonyította a közigazgatási reform nélkülözhetlenségét és sürgősségét. Ez is általános és a nemzet minden rétegét egyaránt érdeklő fontos reform. Altalános és nagy szükség azért, mert egyfelől meg kell szüntetni azokat a roppant mulasztásokat, elmaradásokat és ellenőrzés nélküli állapotokat, melyek e tekintetben fenforognak; általános és feltétlen szükség azért, mert ez által tudjuk csakugyan megerősíteni az állam consistentiáját, úgy, hogy a nemzetiségi velleitásokkal szemben nagyobb ellenállásra legyünk képesek; általános és feltétlen szükség, mert a magyar állam consisteutiájának ereje és fejlesztése által ezen ellenállási képességet kifelé válságos idők számára is biztosítjuk. Mert nekem — én azt az aggodalmat táplálom s azt hiszem, senki nincs ez iránt kétségben — hogy nemcsak béke idején nem fogjuk feladatainkat a hiányos közigazgatási szervezet következtében teljes mértékben megoldhatni, hanem válság idején sem leszünk képesek azt az ellenállási képességet kifejteni, a melyre a magyar államnak akkor szüksége lesz. Azt hiszem, nem vonja senki sem kétségbe,