Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-126
170 12ft- or*v*%** ftlé s 18»2. december 19-én, hétfon. vazni, hanem csak azt mondani, hogy az ellenzéknek van igaza, a választás után röviddel Pancsovára helyeztek át. Linder György: Oda áhítozott! (Derültség a bal- és szélsőbalon. Közbeszólások: Hát a tanárok!) Hévizy János: A tanárokról nem is szólok, mert ezek páriák voltak mindig; (Úgy van! Halljuk! a bal- és szélsőbalon) annyira páriák, hogy nemcsak a kormánypárttal, hanem saját igazgatójukkal szemben sem merik megmondani mindig az igazat, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) A szolgalelkííséget meghonosította az önök volt pártvezére Tisza Kálmán, táplálta a szolgalelkííséget a boldog emlékű Szapáry Gyula gróf is. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A servilismus az ejíész országban nagyra nőtt. A servilismus szelleme minden körben tért kezdett foglalni. Ekkor Szapáry Gyula vette át az örökséget és pedig azzal az országra és az ellenzékre egyaránt bíztató tudattal, hogy Tisza Kálmán után . . . (Zaj !) Szabad kérnem egy kis csendet, mert azt hiszem, hogy a megjegyzéseket megteheti mindenki szemben, nem pedig ott sugdosva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ismétlem : mikor Szapáry Gyula átvette a kormányzatot, a nemzet, az ellenzék azzal a tudattal volt iránta, hogy tisztességes kormányzatot fog létesíteni az országban ; hanem az a tisztességes kormányzat abból állott, hogy megteremtette a tápéi stiklit és hasonlókat. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Folytattatott azon rendszer, a mit Tisza Kálmán kezdeményezett és a szabadelvű párt megszavazott Szapáry Gyulának mindent, a mint megszavazott Tisza Kálmánnak mindent. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Valóságos rendszerré fejlődött, hogy mindent a bécsi körök javára döntsenek el. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) En nem tudom mivel, sikerült eláltatni Szapárynak a pártot, mert engedje meg, daczára, hogy mint egyént nagyra kell becsülnöm, de nekem is azt kell mondanom, hogy nem volt benne semmi államférfiúi tehetség, vagy taktica. Hogy mivel sikerűit a túloldalt annyira magához kötni Szapárynak, én nem tudom másnak betudni, mint a servilismus azon nagyon tágkörtí terjedésének, a mit örökségül hagyott neki Tisza Kálmán. (Élénk helyeslés a bal- és széhő baloldalon.) T. ház! Szapáry Gyulaministerelnök működése még szomorúbb volt, mint Tisza Kálmáné; igen jól mondta azt Tisza Kálmán és megmondták mások is akkor, mikor Tisza Kálmán megbukott, hogy »selten koimut, was besseres nach«. Úgy, hogy Szapáry Gyula ministerelnök nagyobb szolgája lett a reactionak, mint volt Tisza Kálmán. Méltatlanabb államférfiú nem ült még az alkotmányos aera óta az első bársonyszékben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sohasem volt egy szava a nemzetnek érzelmeihez, de bókolt folyton az udvari köröknek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, gr. Szapáry Gyula uralkodásának jellemzésére mi sem szolgáltat fényesebb adatot mint egy köztiszteletben álló férfiúnak szavai, hogy a mit fegyverrel el nem tudtak tőlünk venni azt, most gr. Szapáry Gyula odaadogatja az alkotmányos formák keretében ingyen. És, t. ház, mik voltak e jeles cselekedetek, a miket Szapáry Gyula véghez vitt ? Nem utalok én a 91. évi működésére, de még élénk emlékezetükben van önöknek, hogy szintén czukordarabkáúl a bécsi körök számára leszavaztatta a költségvetés részletes tárgyalásánál ebben a házban pártjával a magyar királyi udvartartást, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) azután, hogy a másik czukordarabkával ne késsen,mert az elsőt márlenyelték, boldogúltKlapka halála alkalmával hulla-csempészést követett el, hogy a tábornoktól megvonja a nemzeti végtisztességet. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Azután, t. ház., a magyar nemzet nagyobb dicsőségére leszavaztatta a magyar nemzeti színeket, meghagyatta az osztrák császári színeket a csendőrségi kardbojton és jelvényeken melyek pedig tisztán belügyi kérdések. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az a párt szavazott és szavaz ma is, csakhogy az akkori és mai szavazása közt tán lesz egy kis különbség. Akkor Szapáry oly szavazásra kényszerítette pártját, melyre Péchy Tamás t. képviselő úr azt mondta: pirulniok kellett miatta. S aztán következett a Szapáry uralom betetőzése — mert hát az épület tető nélkül semmi —s rátették koronául azt a koszorút, melyet Hentzinek készítettek. És ez oldalon forrongtak, amott pedig szorongtak a kedélyek. Nem egy szemben láttam azt a szégyenérzetet, azt a lelki tusát: hogy mit csináljon e pillanatban r Szakítson-e a pártfegyelemmel és szavazzon szíve szerint, vagy hogy feledje, hogy magyar és szolgáljon Szapáry kedvéért Bécsnek. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a Tisza szellem folytatása. (Tetszés bál felől.) És az a párt ép ágy megszavazott Szapárynak mindent, mint a hogy megszavazott Tisza Kálmánnak. Valóságos rendszerré vált már, hogy mindig Bécs javára döntsenek. A jelszó volt a loyalitás. A parlamentarismus meghamisítását ezzel a szóval akarták fedezni. Ezzel a hamis jelszóval igyekeztek az oszág lelkiismeretét elaltatni. Mintha csak systematice igyekeztek volna azon, hogy a nemzet önérzetét megpuhítva lerakhassák a reactio lábaihoz. A 17 esztendei áldatlan kormányzat alatt annyira fejlődött a servilismus az országban, annyira megtörték a l nemzet önérzetét, oly szorgalommal működtek
