Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-126
126. omAgos ülés 1892. deczember 19-én, hétfőn. 171 ennek elzsibbasztásán, hogy azt hihette a reactio, hogy egy nagy lépéssel tovább meliet. (Úgy van! a szélsőbalon.) Törülje el ez a nemzet emlékezetéből a múltnak minden dicsőségét, minden szenvedését s nagy ősei mellé az oltárra állítva zsaruoka szolgáit, koszorúzza meg s mellét yerve kérjen szellemeiktől bocsánatot. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt hitték, elérkezett az idő arra, hogy hypnoticus álomba merítsék ezt a nemzetet, azután a fülébe kiáltsák : mikor őseid kardot rántottak szabadságukért, hibáztak, és ti balgák vagytok, ha az ő emiéköket körül rajongjátok. Csak egyedül Bécsben van a ti üdvötök. Jertek koszorúzzatok! (Élénk tetszés a szélsőbalon.) És ha a nemzetet fölébresztitek, mint a hypnoticus álmodó, majd el is hiszi magáról, a mit mondtatok és akkép fog cselekedni, De ez egyszer őrt államagyar nemzet geninsa, még egyszer fölgyújtotta lelkét a névtelen hősök bajtársainak s megmentett bennünket attól, hogy homlokunkra nyomják a szégyenbélyegét, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mely a jövőben unokáinkat is megszégyenítette volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. előadó úr nevet azon, hogy én az unoka szót említettem, mikor itt beszélek, akkor nem magamról beszélek, mert nekem nem lehetnek unokáim, hanem uíóvégve is itt népképviselők vagyunk és a nemzet nevében beszélünk. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azután a kuruzsló menesztetett, az a nagy kuruzsló, ki azt a nagy hypnotisálást meg kíséri ette; azután a szabadelvű párt, mintha íidércznyomástól menekült volna, egyszerre beszédes lett; valami átváltozáson ment keresztül és meg mertek szólalni a szívnek őszinte érzelmei is, világos gondolatok, világos kifejezések nyertek hangot ebben a házban. Péchy Tamás, Morzsányi Károly t. képviselő társaink fölszóialásai erre vallanak. Kívánatosnak tartom, hogy mindaddig, míg a servilismus kisért azon a párton, ne némuljanak el ezek az igaz hangok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tartson ez a forrongás folyton, mert, hogy a Servilismus még mindig itt van, az a napnál világosabb. Midőn Péchy Tamás képviselő úr a múltkor oly Őszintén, oly nemesen nyilatkozott nézeteiről a kormány elnökkel szemben és az ellenzék versenyezett a kormánypárttal az elismerésben, akkor valami ravasz políticus sunyisiággal »da lopódzik a ministei elnök úr fiiléhez és fariseus arczczal azt kérdi: »Mit szólsz ehhez kegyelmes uramU [Derültség ahol- és a szélső baloldalon.) Ezt a szolgai szellemet kell onnan kiirtani és önök, a kik lerázták magukról a pártfegyelem nyűgét, önök, a kik a tiszta, önzetlen érzelmeknek akartak kifejezést adni, ne hagyják abba a harezot, míg ki nem pusztítják azt az erjesztő anyagot mely a szolgaiságot megtermékenyíti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ki kell üldözni azt a szolga szellemet, mely merész játékot folytat a nemzet színe előtt. Mert minek nevezzem én azt a kormánykrisist? Nem volt-e az egy pajkos játék? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tartalmaz-e elég anyagot a krisishez a kormánypárt által hangoztatott indok: a liberálisomat meg kell menteni. De hát kitől? Az ellenzéktől nem, mert ez programnijába jóval többet vett föl a szabadéivítség követelményeiből, mint a szabadelvű párt. Tehát önmagatói kellett megmenteni. (Igaz! Úgy van! a bed- és szélsőbalon.) Kiadták a jelszót hogy a. liberalizmust meg kell menteni, mikor ők maguk voltak azok, a kik rég megfojtották. (Igaz! Úgy van! a bah és szélsőbalon.) A párt a kormány két ember híján a régi marad, csak a kormányelnöki székbe ültetnek mást s meg van mentve a liberalismus. És miben áll ez a liberalismus? A polgári házasság kötelező voltának hangoztatásában. Mindenki tudja, hogy e kérdéssel miképen állunk. Mindenki tudja, hogy beérjük az elvi kijelentéssel; de azon túl nem megyünk egy lépéssel sem. Épen ez oknál fogva szükségtelennek tartom jelenleg foglalkozni a miuisterelnök úr programmjának ezzel a pontjával. L)e épen csak ez oknál fogva nem volt szükség a krisisre. Hamis ez országban minden: érzület, erkölcs, felfogás, hamis a meghunyászkodás föl felé, hamis volt az a loyalitás, melynek nevében a Hentzi koszorú készült, hamis a mostani jelszavuk, a midőn a liberalismus megmentése nevében vétót kiáltanak a magyar nemzet közjogi fejlődésének. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez, t. ministerelnök úr, nem liberalismus, hanem conservativismus. Az őszinteségnek ezt a hiányát látom én már régen azokon a kormányszékeken. És ez nagy bajoknak a forrása. Hiányzott az őszinteség legutóbb is a királylyal szemben, a Hentei-ügyben. Nem akadt egy a kormányférfiak közül, a ki fölvilágosította volna a Felséget a magyar nemzet érzületéről, melynél fogva múltját és hőseit senkinek a kedvéért sem tagadja meg; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) fölvilágosította volna hűségéről, arról, hogy ez a nemzet ma is készen áll őseinek példáját követni: »Vitám et sanguinem pro rege nostro!« (Élmk helyeslés.) És a király ma sincs fölvilágosítva, ma is neheztel. Én fölkérem a kormányelnök urat, ne késlekedjék a fölvilágosítással és megnyugtatással. Siessen annál is inkább, mert u kiegyezés őszintesége iránt való hit megingott a nemzetben. En hittem ebben az őszinteségben, de a kiegyezést hazámra károsnak tartottam. Ne akarják most azt a gyanút kelteni bennem és 22*
