Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

Í2G. oriüAgos nlé« Í892, decssember 19-én, hétfőn, jgg tudnia, tudnia kell, hogy minden párttagjának mi van az agyában, mit gondol, mi van a szívében. Felállította tehát a spicli-rendszert, a kémkedőrendszert és a panaszos hangok kénytelenek voltak elnémulni. Hiába akartak conspirálni a függetlenebb gondolkodásúak, mielőtt az a conspiratio létrejött volna, Tisza Kálmán már mindent tudott és elintézte a dolgot. De egy jó hadvezérnek nem szabad számításon kivül hagynia az ellenzéket sem; nagyon is érdekli, hogy az ellenzék milyen taetikát fog követni. Gyönge lelkek mindig voltak, felállította tehát Tisza Kálmán a spicli-rendszert az ellenzéken is. És az ellenzéknek minden maneuvrirozása hiába volt, mert az a néhány gyönge lelkű egyén megvitte Tisza Kálmánnak, hogy mit akar az ellenzék. Sohasem tudta az ellenzék eltitkolni a maga eszközeit. Már most, t. ház, ily nagy erővel, ily nagy hatalommal a kezében mit tett Tisza Kálmán az alatt az idő alatt ? Létjogot, — nem létjogot, hanem talajt csinált itt a reactionak. Nem annak a reactionak, a mit ma hangoztatnak itt, mert ma azt is reactionak nevezik, ha a katholikus egyház felemeli panaszos hangját. Nem ezt a reactiot értem, hanem azt a reactiot., a mely Bécsből nyújtja ide saskörmeit. Ezt a reactiot értem, a melyet Tisza Kálmán 15 éves uralkodása alatt oly gyöngéden dédelgetett. Hiszen ezalatt a 15 esztendő alatt mindig juttatott egyegy czukordarabkát Bécsnek Magyarország alkotmányából. (Úgy van! a szélsőbalon.) Es betetőzésül, hogy reá szolgáljon arra, hogy ez a nemzet ellenszenvvel forduljon el tőle és mondhatnám gyűlölettel forduljon felé, megtette a bécsi reactionak az utolsó szolgálatot uralkodása utolsó évében. Emlékezzenek önök vissza a véderővitában a 15. és 25. §-okra. Hát ez kiszolgáltatása akart lenni a sok apró jog mellett egy sarkalatos jognak is. (Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Még egy szomorú tapasztalatot meríthetünk Tisza Kálmán uralkodásából. Önmagában véve nagy tehetségeivel sem lett volna képes Tisza Kálmán arra, hogy azt a pártot oly compacttá tegye, hogy azt semmiféle ellenzék, sem az általános nemzeti felháborodás megbuktatni nem tudta volna. Hanem egy lánczolat kellett hozzá, ígéret, kecsegtető jövő, mosolygó kegyek, olykor — engedjék meg — bizonyos konczok. Bizonyos konczok is voltak azok, melyek ahhoz a nagy férfiúhoz ffízték a tábort s a kinek neve nem arany, hanem fekete betűkkel lesz beírva a magyar történelembe. Kubinyi Géza: Az áhítozók ismerik azokat a konczokat. Hévizy János: Tessék hangosabbaii mondani közbeszólását, mert nem értem! KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. Kubinyi Géza : Az áhítozók ismerik azokat a konczokat! Elnök: Ne méltóztassék közbeszólani ! Hévizy János: Hát t. képviselő úr, ha én áhítoztam volna arra, hogy én konczot kapjak, akkor ma nem ülnék itt. (Élénk tetssés a balés a szélsőbalon.) Nem akarom ezzel gyanúsítani a kormánypárt zömét, az összességet, de igenis yannak ott ilyenek s azt sem mondom, hogy a képviselő úr is ezek közé tartozik, (Élénk derültség a baloldalon.) de ne vegye tagadásba, hogy ilyenek nagyon sokan ülnek közöttük. (Igás! Űgy van! a hal- és siélső baloldalon.) Es, t. ház, a ministerelnök úr úgy érvényesítette akaratát, hogy valóságos basája lett az országnak; a basáskodás azután rendszerré vált, tőle ment lefelé, mert a példa ragadós. Húzódott ez a basáskodás lefelé a hivatalnoki karon keresztül egész az utolsó falusi bakteiig, elért a kegyelmes úr keze idáig is. Ezek eltanulták a kegyelmes úrtól, hogy a kiknek parancsolnak, azokkal basáskodhatnak is. (Tetssés a bal- és szélsőbalon.) Ez volt az első lépés a közerkölcsök megrontására S ezután következett a többi. A hivatalnoki karban, miután a basáskodás lábra kapott, azt kezdték észrevenni, hogy a nélkül, hogy megtoroluák, lehet a hatalommal visszaélni is. Azokkal a lelkiismeretekkel, azokkal az emberekkel szemben, kik a becsületre még tartottak valamit, kik az elvek szilárd alapjára helyezkedve, érvényesítették jogukat a választásnál, szemben állott mindig a hatalommal való visszaélés. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A legnagyobb rész pedig, hogy az utilitarismus mai elvénél fogva mindenből hasznot csináljon magának, árúvá tette a lelkiismeretet s ez a t. kormány részéről mindig készséges vevőre talált. (Igaz! Űgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Hiszen az érdeklánczolat kiépítése nem fejeződött be itt a t. házban vagy a szabadelvű pártkörben, hanem kiterjedt az egész országra, kiterjedt a megyékre, városokra és falvakra s ez az érdelslánczolat megvan ma is s ez az a mi az emberek száját befogja. (Igaz! Űgy van! a szélsőbalon.) Furcsa tünemény az, t. ház, hogy ebben az országban, mely akkora intelligentiával rendelkezik, ennek az intelligentiának csak olyan kevés része mert hangot adni igazi érzelmeinek, a többi pedig azt mondja: uram, ott kell szol gálnom abban a másik táborban, nem pedig ott, a hol szívem van, mert ha nem ott vagyok, elveszti családom a kenyerét. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) Rendszeres üldözések folytak, t. ház. Azt hiszem, emlékezik rá mindenki. Egy adóhívatalnokot épen Nagy-Károíyban létemkor egy választás alkalmával csak azért, mert merész volt, nem az ellenzéki jelöltre szan