Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-126
168 116, •iMffágM ítét 1898. fleeíember 19-éa, hétf$»t= ségből, a melyet a ministerelnöki székbe vitt, de a melyet félek, nem fog tiszta ragyogással onnan kihozni. (Úgy van! a szélső baloldalon) T. ház! Az is lehet hazafiság: megmenteni, a mit lehet; de mi a magyar zninisterelnök úrtól és a kormánytól nemcsak azt a feladatot várjuk, a mi a mentőknek jut osztályrészül, hanem azt, hogy a magyar nemzet jogait fejlesz teni törekedjék, (Helyeslés a szélső baloldalon) a megtartott és szerzett jogok során építse fel ezen ország culturalis és közgazdasági érdekeinek tárházát, a közerkölcsök javításával a társ adalmi és nemzeti dissonantiák helyébe ültesse át az együvétartozás érzetét a köztudatba (II?lyeslés a szélső baloldalon) és mikor mindezt megtette, a felépített magyar állam imponáló fellépésével álljon a világ elé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt kívánjuk a ministerelnök úríól és a t. többségtől is. És, t. ház, akkor, mikor ez a nemzet életrevalóságát bebizonyította, mikor még ebben a szűk keretben is nagyra tudott nőrd 25 év alatt és fejlődni akar minden téren, akkor a t. ministerelnök úr elébe áll és azt mondja: vissza! A mi él, annak fejlődni kell, e nemzet él, e nemzetnek fejlődnie kell, mert a mozdulatlanság halál. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök úr azt a nemes buzgalommal párosult nagy tetterőt, mely az ő tulajdona, majdan összemorzsoltatni engedi azon harezokban, a melyek eddig azért folytattattak, hogy jogainktól apródonkint megfoszszanak s a mely harcz Bécsbői volt megindítva mindig. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másfelől pedig Összemorzsolódik tettereje azon birkózásban, melyet a ministerelnök úr kénytelen lesz a felébredt nemzettel fejlődési proeessusának megakasztása miatt folytatni. (Úgy van! Úgy van! a szélsb' baloldalon.) T. ház! A 67-iki kiegyezés előttem nem egyéb, mint festett kép. 25 év, vagyis inkább e 25 évből tulajdonkép csak 17 év munkája járult ahhoz, hogy abból az élő képből csak festett kép legyen. A mikor í 8 évi passiv ellenállás után ez a nemzet kifogyott a türelemből és belefáradt a várakozásba, szíve?en fogadta a feléje nyújtott békejobbot, szívesen örült annak a kis kedvezménynek is. melyet a 67-iki kiegyezés magában foglalt. De mindazok a vágyak, melyek a múltból megmaradtak s mindazok a remények, a melyek a kecsegtető jövő képében keletkeztek, a 67-iki kiegyezés melegágyába ültettettek át. Es hogy e nemzetnek öröme igaz és őszinte volt, mutatja azt az a körülmény, hogy az első országgyűlésre ezen alkotmányos aera alatt csak igen korlátozott számban küldtek olyan képviselőket, a kik az 1848-iki alap tökéletes visszaállítását sürgették és tette ezt a nemzet Őszintén és hazafiasán, abban a reményben, hogy a 67-iki kiegyezés a. fejlődésre módot nyújtó melegágya lesz a nemzet vágyainak és aspiratioinak. De a nemzet nagyon csalódott. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ez a 25 év mutatja, hogy mi a különbség az akkori és a mostani magyar ember közt. (Élénk helyeslés bal felöl.) Reményekkel eltelve a biztató jövőnek sugárzó képével indult alkotmányos utjának s most szárnyszegetten, reményt vesztye állunk itt. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Az a tapasztalat, t. ház, a mire e 25 esztendő tanított bennünket, azt mondja, hogy mindaddig, a míg a magyar nemzetnek nem lesz oly erős férfia a kormány élén, a ki a nemzeti jogokat növelni tudja, egyrészt a nemzeti erők fölhasználásával, másrészt a nemzeti erők fölhasználása folytán megizmosodott nemzeti erőt szembe tudja állítani az idegen törekvésekkel, mindaddig Magyarország ne bízzék semmiféle szerződésben. (Élénk helyeslés bal felől.) Az első ministerium. úgy látszott, kielégíti a nemzetet minden tekintetben; de Andrássy Gyulának kormányzata csak rövid ideig tartott. Már az ő ideje alatt, a mint Péchy Tamás t. képviselő úr is említette, megkezdődtek az áskálódások, eoulissa-heczczek, s ezek a culissaheczczek egész lánczot képeznek mostanáig. (Úgy van! bal felől.) Akkoriban a kormányok arra ébredtek nap-nap után, hogy mások ülnek helyükbe s azt sem tudták, hogy miért ? A kormány krisiseknek végre egy akasztással kellett véget vetni, TiszaKálmán úr megtudná mondani, hogy miféle akasztás volt az. Nagyon szép volt az az akasztás és nagy bámuló tömeget vonzott maga köré. Ebből támadt azután a hatalmas szabadelvű párt. (Élénk helyeslés bal felől.) Mikor Tisza Kálmán úr kezébe vette az ország ügyeit és ama bizonyos elvek ott lógtak már a szegen, tisztikart szervezett, hogy miféte eszközökkel, azt ő tudja. Azután arra gondoll, hogy mit is csinált a tatár khán, mielőtt Európára zúdította hordáit »Egy isten van az égben, egy úrnak kell lenni a földön is.« Tisza Kálmán elgondolta ezt a magyarokra: csak az ő akarata akarat és véleménye vélemény az országban. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)És a tisztikar megesküdött, hogy úgy van. Szomorú tapasztalat következett mindjárt utána. A szabadelvű párt tanácskozásai elvesztették jellegüket. Azok a tanácskozások nem voltak többé tanácskozások, hanem egyszerű kihirdetései a generális parancsainak. (Felkiáltások a szélső balodalon: Rappori volt!) Igen, főrapportra voltak berendelve a szabadelvű párti képviselők. Mikor azután az önálló elemek elé gedetlemk voltak, akkor Tisza Kálmán úrnak eszébe jutott még valami. Neki mindent kell
