Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

Í50 1AS. onwáfos ttlé» l8»t. december 17-én. Mombaton, lesz, de ezek nélkül azt érvényesíteni nem fogja. Itt fekszik az a homály, itt fekszik a kulcsa annak, a mely bennünket három dologra utal: először arra, hogy politikánkat úgy, a mint az kifejezésre jutott, egészében, mint részleteiben fentartsuk; másodszor, hogy annak keresztű-1 vitele érdekében tőlünk telhetőleg mindent elkövessünk s harmadszor, hogy csak kész fizetéseket, melyeknek becsét a ministerelnök úr ismeri legjobban (Tetszés a haloldalon) fogadjunk el és miután erre nézve a helyzetben semmi változás nincs, mi sem változtatunk a magunk helyzetén, hanem haladunk azon az úton, a melyet követünk. Épen azért a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a baloldalon. Felkiáltások: Öt perez! Öt perez !) Elnök: Tisza István félreértett szavainak helyreigazítása végett kíván szólani. Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szavaim érteimének helyreállítása ezéljából van szerencsém szót kérni. (Halljuk!), T. képviselőtársam felszólalása elején azon igen örvendetes ígéretet tette, hogy teljes objectivitással fog beszédemmel foglalkozni s intentioimat, a hogy ő magát kifejezte, bona fide fogja ácceptálnr Nagy sajnálatomra eonstatálnom kell, hogy az igen t. képviselőtársam polémiája tulajdonképen oda irányult, hogy beszédemből négy különböző helyen különböző kérdésekre mondott passust egymás mellé állított, ezekbe ellentétet és homályt magyarázott bele. hogy ebből folyólag intentioimat gyanúsíthassa. Én t. képviselőtársamat csak arra kérhetem, illeszsze vissza ama négy passus mindegyikét a maga helyére, olvassa el azokat még egyszer és akkor igazat fog nekem adni abban, hogy sem homály, sem ellentét, sem kétértelműség beszédemben nem fordul elő. (Helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felöl.) En legalább a helyett, hogy ezen passusok felolvasásával a t. képviselőházat untatni akarnám, egyszerűen hivatkozom mindazokra, a kik tegnapi beszédemet szíves figyelmükkel megajándékozni kegyesek voltak és azt hiszem, hogy abban sem világossághiányt, sem ellentétet felfedezni még eddig senki sem tudott, (Helyeslés a jobboldalon.) De még egy dolog van, t. képviselőház, a mely ellen határozottan tiltakozom. T. képviselő társam azt mondja, hogy én rájuk licitálok a képviselő urakra a nemzeti aspiratiók terén. Méltóztassék megengedni, én egyfelől azt mondtam, hogy a hazafiság, a, nemzeti érzület tekintetében nincs közöttünk és nincs magyar ember és magyar ember közt különbség és nem szabad, hogy bármely oldalról kísérlet tétessék, hogy oly színben tűnhessünk fel, mintha különbség lehetne. Ez, azt hiszem, nem licitatio, hanem a Hmme kizárása és visszautasítása mindeii licitationak. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A másik az, hogy igenis mondtam azt, hogy azok a pontok, a melyekre nézve a nemzeti vívmányokat gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam formulázta, bármily fontosak legyenek magukban véve, kicsinyek, részletesek arra, hogy a magyar nemzet aspiratioit azokban lássuk kifejezve és mondtam különösen azt, hogy a magyar nemzet nem elnyomott nemzet, a melynek vívmányok, vagy vívmányoeskák terén kellene aspiratioit keresni, hanem a magyar nemzetnek megvannak jogai és a magyar nemzetnek törekvése nem lehet egyéb, mint ezen jogok alapján, a melyeket sem szűkíteni, sem tágítani nem kell, a nemzeti élet minden téren magát érvényesíteni. (Élénk helyeslés.) Ezt mondtam, t. képviselőház, sem többet, sem kevesebbet, ezt helyreigazítani azt hiszem, kötelességem volt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Schóber Ernő jegyző: Sporzon Ernő! T. képviselőház ! (Hosszantartó élénk felkiáltások á baloldalon: Öt perez szünetet kérünk!) Sporzon Ernő: T. ház! Mint már az előttem szólt képviselő urak (Hosszantartó nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon: Öt perczet kérünk!) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! Méítóztass;n:ik a szónokot meghallgatni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Sporzon Ernő: Mint már előttem szólt képviselőtársaim tették, én is, mint egyike a felvidék képviselőinek, rá akarok utalni a felvidéki bajokra (Zaj. Halljuk! Halljuk!) és azon módokra, hogy miként gondolnám én, hogy e bajokon segíteni lehet. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor hallottuk a t. túloldal részéről, hogy a felvidék elszegényedésének legnagyobb oka a túlságos nagy adó. Én elismerem, hogy az adók nagyok, túlnagyok; de azt még sem ismerhetem el, hogy ez az egyedüli oka volna a felvidék elszegényedésének. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek ! Sporzon Ernő: Különösen áll ez az állami adókról. Súlyos azoknak az adóknak minden neme. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az adók miatt a felvidéken még senki sem pusztult el. A végrehajtások, különösen az állami adókra nézve a legritkább esetek közé tartoznak, oly eset pedig, hogy valakit adótartozása miatt depossedáltak volna, épen elő se fordult, mert mondhatom, hogy épen az a szegény felvidéki ember rójja le adóját a legpontosabban és ritka kivétel, hogy egyik évről a másikra valami hátralékban maradjon, sőt ha figyelemmel kisérjük az egyes vármegyék közigazgatási bizottságaiban az illető adófelügyelők által beterjesztett adó-