Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

146 126. omigos ülés 18SÍ, deerember 17-én, ssombatfta. adótétel mellett italmérési adó czímén az állampénztárba, ha törvényen túlmenő terheket róni nem akarunk, egy millió százezer forint jöhet be. (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! bal felől.) Megengedem, t. ház, hogy ezek olyan dolgok, a melyek nem nagyon mulattatók, de nagyon sajnálom, hogy e kérdésekkel szemben a törvényhozásban több türelem nincs, talán azért, mert itt a szegény adózóknak a dolgairól van szó. (Halljuk! Halljuk!) De nem menthetem fel magam azon kötelezettség alól, hogy unalmasabb dologgal is foglalkozzam, a midőn a közjó és az állampolgárok millióinak érdekeire kiterjedő kérdések szellőztetéséről van szó. (Halljuk! Halljuk !) A borfogyasztási adó nyílt helyen ugyancsak a t. pénzügyminister úr indokolásának combinatioi szerint 189l-ben mintegy 1,400.000 hektolitert tett, a mi 3 frtos italmérési adótétel mellett megfelel 4,200.000 frt italmérési adóösszegnek ; zárt helyeken ismét 221.000 hektoliter 2 frtos italmérési adótétel mellett megfelel 442.000 írtnak. Ugyanezen adatok szerint tehát 1891-ben, ha az adózókat nagyobb teherrel sújtani nem akartuk, italmérési adó czímén csak 5,742.000 frt folyhatott be. Befolyt pedig a főszámadások szerint 19,250.000 frt.* Tehát világos, hogy a szesz-italmérési adóra 13.500.000 frt esik. Megengedem, hogy ez nem mind a szesz-italmérési adóra esik, hanem kizárólagossági jog czímén a borra és sörre is, tehát vegyesen mindenikre, de mert a mi az egyiknél mintis, a másiknál plus; világos, hogy a szesz-italmérési adóra és az italmérési illetékre ezen számolást véve alapúi, 13,500.000 frt plus esik. Úgyde ez megfelel gondolom 900.000 hektoliter szesznek; már pedig a t. kormányelnök és pénzügyministei' úr előterjesztése szerint 570 ezerre tehető az a hektoliter-mennyiség, a mi a kiterjedésben haladó 1803. évi szeszre esik. Wekerle Sándor ministerelnök: 600.000 hektoliterre! Horánszky Nándor: A költségvetés szerint 5t>9 ezer. De legyen 600 ezer; világos, hogy mintegy 300 ezer hektoliter szesz italmérési adó képezi a plust azon ördögi találmány folytán, melyet kizárólagos italmérési jognak nevezünk. Én a törvényt a nyáron difficultaltani; mélyen sajnáltam akkor is, mais. hogy oly időben terjesztetett elő, a melyben ilyen komoly, messze kiható, igazán az állam polgárainak legnagyobb, mondhatjuk legszegényebb rétegét érintő kérdésben tekintetbe kellett volna venni. De az a vándorlás, a mely a fővárosban ez idő szerint van, midőn a szeszitalmérési adónak újabb haszonbérletéről van szó; azok a jog biztosíték nélküli intézkedési lehetőségek, melyek e tekintetben fenforognak; az a préselő végeredmény, a mely itt községekkel, egyesekkel, magánosokkal szemben igazán — megengedem, a t. minister úr legjobb akarata mellett — de mégis végbemegy: olyan dolog, a mely nekem igazat adott akkor is és a mely, merem állítani, egymagában véve bármely törvényhozásban elegendő támpontot nyújtana, hogy a pénzügyi kormány a maga helyén egy óráig se maradjon. (Igaz! Ugyvan! bal felől) T. ház! Ezen állapotokat tűrni csakugyan nem lehet. Magyarországon az adóztatási rendszer olyan, a mely a leggyorsabb, a legerélyesebb segítségre szorul úgy az igazságos adóztatás, mint az adóbehajtásnál minden körülmények közt fennálló törvényes kímélet szempontjából. {Ugyvan! Ugy van! a bal- és szélsőbalon.) Ez az

? t. ház, a mit én különösen hangsúlyozni kívánok s a melyet egyszersmind felemlítek olyan körülményként, a mely miatt pénzügyi politikánk, mely iránt az országban a mámor és a megnyugvás oly rendkívüli, a minőt eddig sohasem tapasztaltunk, hibáztatandó. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Felemlítette a t. pénzügymínister úr — és itt tartozom azzal, hogy az ő előterjesztésére tegyek észrevételt, már csak azért is, nehogy azt hhjyje, hogy előterjesztésének tartalmát nem láttam — azon adósság tehertöbbletre vonatkozó adatait, a melyekkel azt akarta demonstrálni, hogy az egyensúlynak helyreállítása talán még sem jár olyan súlyos adósság és kamatszapurodássai, mint azt a ház ezen oldalán föltüntették. Hogy a mi pénzügyi viszonyainkat senki sem ismeri úgy, mint a pénzügyminister úr, az világos, de bocsásson meg-, én is vindicálom magamnak azt, hogy a budgetnek minden részét alaposan tanulmányozni igyekeztem és hiszem, hogy ismerem is. (Igaz! Xlgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen azért, hogy ezt a pénzügyminister urnak demonstráljam, bátorkodom adataira észrevételt tenni. A pénzügyminister úr ugyanis, midőn kifogást tett azon felfogások ellen, melyek adóssági terbeink szaporodására és ezzel kapcsolatosan kamatterheink szaporodására vonatkozólag a ház ezen oldaláról felhozattak, kiszakított financiális életünkből tiz esztendőt 1883-tól 1893-ig. Hozzátette, hogy ezek nem is a legkedvezőbb évek, bárha kedvezőbbeket is hozhatott volna fel, bizonyára fel is hozta volna. De igenis ezek a legalkalmasabbak az argumentálásra, mert 1888ban még a 400 millió forintnyi conversionak 2,200.000 frtos terhe mint kamatkönnyebbűlés nem szerepel. Tudjuk pedig, hogy azóta a conversio keresztülment és a régi teher már sem 1892., sem 1893-iki államadóssági tehertételben nem szerepel. Ez, gondolom, a számításra nézve oly ked-