Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

Í2S, országos illés 1S92. (iecsiember 17-én, szombaton. 147 vezés, melyet legalább felemlíteni kellett volna. De még inkább kedvező adat az, hogy 1883-ban a mi államadóssági járulékaink között azon tehertörlesztési tételek az utóbbi conversio folytán elért kitolások következtében 70 — 75 esztendőn át örököseink közt megosztva örökségül hagyattak az ez idő szerinti financiális politikára való jó megemlékezés érdekében. (Tetszés bal felől.) Én azt hiszem, hogy így számítani nem lehet; egyenlő factorokra. egyenlő tényezőkre kell a számítást fektetni s akkor ki fog tűnni, hogy a t. pénzügyminister úr adatai meg nem állhatják a helyt sem általánosságban, mint számtételek, sem pedig mint eredmények combinálva azon factorokkal és tényezőkkel, a mely factorok és tényezők eombinálásával minden körülmények között számolni kell. (Igaz! TJgy van! hal felől.) De, t. ház, én egy zárszámadásszerű adatat fogok a t. pénzügyminister úr elé terjeszteni. Méltóztassék ezen zárszámadási adatokat megbírálni és ha óhajtja, akarja, vagy teheti, ennek valóságát és az ebből vonható eonsequentiákat megczáfolm. (Halljuk! Bálijuk!) 1883-ban az adósság és a garantia kerek összegben tett együtt 121,000.000 forintot, mert hiszen itt a vasúti garamiakkal kell combinálni, mint azt n pénzügyminister úr maga is kijelentette, mert e két tétel összefüggésben van a vasutak államosítása folytán. Tőketörlesztés czímén ugyanezen esztendőben fizettünk 12,000.000 forintot, úgy, hogy kerek összegekben szólva: a valóságos kamat 109,000.000 forinttal szerepel az 1883-iki zárszámadásban. 1891-ben, a mely évről a zárszámadásokat szintén bírjuk, szerepel az osztrák vasút államosítása nélkül — ezt kiszakítom, mert ennek megfelelő bevételeink is vannak — ismét kerek összegben 132,000.000 forint. Ebből tőketörlesztés ezímén mintegy 1,600.000 forintot kell levonni a kitolások folytán. Fizettünk tehát 1891-ben szigorúan kamat ezímén 130,000.000 forintot, vagyis a szaporulat mintegy 21.400.000 forint. Már most itt is vonjuk le az ital mérési adót, illetőleg a regálemegváltás kamatját. Ezek í883-ban sem szerepeltek, tehát itt is ki kell venni a számításból, világos, hogy mintegy 10,600.000 forintot képez az az összeg, melyet a minister úr 8,700.000 forintra tett. Következőleg: mint számadat sem áll a t. pénzügyminister úr számítása, mert köztem és közötte mintegy két millió forint differentia van. Ha már most hozzá méltóztatik venni éhez a conversionak eredményeit, a melyet ki kel] hagyni a 83-ík számításból is, ha egyenlő factorokkal akarunk számítani, akkor, t. képviselőház, az államháztartás egyensúlyának eredménye ezen tíz esztendő alatt nem 8,700.000, hanem körülbelül 13,000.000 forintra megy. Még csak &gy rövid megjegyzést kívánok tenni, t. ház, a conversio kérdésére azért, mert az utóbbi conversio is mintegy áldozat jelentkezik államháztartásunk egyensúlyának rendezésében. A jelentésből méltóztatik tudni és látni . azt is, hogy az utolsó conversionak kamatmegtakarítási eredménye kerek összegben szólva mintegy 400.000 forint, és itt azzal a csodálatos jelenséggel, állunk szemben, hogy a 199,000 000 földtehermentesítési czímlétnél a conversionak nevezett művelet folytán mintegy 40.000 forint kamatmegtakarítás esik. Igaz tehát, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében ez is óriási és nagy áldozat volt és azon adótöbbleteken felül, a melyekbe az államháztartás rendezése került, ez is igazán súlyosan nehezedik a mérlegbe, vagyis hogy ez szintén egyike azon áldozatoknak, a melyeket fel kell említeni. (Igaz! Úgy van! bal felől.) De hagyjuk el ezt a tért, t. ház és menjünk át arra a térre, a mely reánk nézve sokkal nagyobb fontossággal bír, hogy államháztartásunkban az egyensúly fentartható-e és miként tartható fenn? (Halljuk! Halljuk!) Már magában az a körülmény, hogy e<>'yik esztendőről a másikra kiadásaink 10 400.000 írttal szaporodtak, a nélkül, hoiry magukat az adóterheket is fokoznánk, mindenesetre figyelemre méltó dolog, a. melyet meg kell fontolni, hogy honnan származik. Származik ez, t. képviselőház, az 1891-ki és az ezt megelőző éveknek zárszámadási eredményeihői. a melyek azt mutatják, hogy a pénzügyi politika nem gazdasági, hanem hatalmi expansioval működik, a mely az állam bevételeit minden téren a végletekig fokozza. Csak két adatot említek fel, t. képviselőház. (Halljuk ! Halljuk!) Nálunk 1891-ben úgy a föld, mint a ház és kereseti adó ezímén sokkal több hajtatott be, mint a mennyi előíratott, nem mint a mennyi előirányoztatott. Ez mutatja, t. képviselőház, azt az erőt. mely a végrehajtásban és a pénzügyi administrationak kérlelhetetlen működésében jelentkezik. Ez oly adat, mely mindenesetre figyelemre méltó. Tudom én azt, t. minister úr, hogy ebbe belejátszik az a körülmény, hogy a regale-megváltás folytán sok alkalom kínálkozott a t. pénzügyi kormánynak arra, hogy a régi restantiákat is defalcálja. Mellőzöm itt azon körülményt, hogy valahányszor a pénzügyi közegek valami oly alaphoz jutnak, melyből az állam elmaradt jövedelmeit pótolhatják, igazán túlbuzgósággal járnak el és talán épen a gazdasági érdekek rovására jutnak azon jövedelmi többlethez, a mely törvény szerint megilleti a kicstárt. De állítom, hogyha azon V-j-2 millió forintot — gondolom ennyire tette a minister úr — mi e czímen befolyhat, méltóztatik is megosztani a három adótétel között, azt fogjak látni, hogy még mindig több, mint a 19*