Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

115. országos Bté* ISf®, dwstemher t? én, s»mfest«H, 143 a kormány politikája iránt, de mihelyest hazatért, látta, hogy pusztulnak a városok, pusztul n közgazdaság',- a felföld válságnak megy elé, a felföldön gyors és súlyos intézkedésekre Yan szükség, mert. ugyan minden jól megy ebben az országban, de odahaza baj van. (Derültség a baloldalon.) Ám méltóztassanak kigombolkózni ebben á törvényhozási teremben (Zaj. Halljuk.') és mondja meg mindenki, mi az a politikában, a mi jó. (Halljuk!) Mi az a politikában, a mi orvoslást igényel és látni fogjuk teljes igazságát annak, a mely igazságot én csak általános vonásokban fejeztem ki az indemnity-tárgyalás alkalmával és ez az, hogy ebben az országban minden beteg (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) minden gyógyításra szorul. (Úgy van! a baloldalon.) De tovább megyek, T. képviselőtársunk Péchy Tamás, (Halljuk! Halljuk !) a ki igazán évek hosszú során át a ház tanácskozásainak az üterén a kezét rajta tartotta, a ki a politika szükségeit mélyen átérzi, tartott itt e házban egy beszédet, a mely direct és positiv elégedetlenséget nem fejezett ugyan ki a fennálló állapotokkal szemben, de az, a nii indirect volt benne, a mik óhajtások alakjában nyilvánultak, no azok egész seriesét tárják elénk azon bajoknak, a melyek uem mai keletűek, a melyek régi keletűek, de a mely bajoknak a következményei ma kezdenek kibontakozni a közéletben politikailag, szabadságilag, közgazdaságilag; egy szóval minden téren. {Úgy van! a baloldalon.) Megemlékezett közjogi helyzetünkről is. Óhajtást fejezett ki, és ebben az óhajtásban nagy gondolat rejlik. (Halljuk! Halljok!) Óhajtása mi volt? Ke igyekezzünk a kiegyezési törvényt visszauiagyarázni és visszafejleszteni, ne igyekezzünk tanácskozásainkban oly gondolatokat laiieirozni, a mely gondolatokból kifejlődhetnék talán azon politikai erőnek a meggyengülése is, a mely politikai erőt mi a kiegyezésben fenforogni láttunk és a melyet megvalósítaudónak is tartunk. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőtársam kiterjeszkedett az ország közszabadságaira. Az autonómia czíinén óva intette az országot, hogy vigyázzon azon jogaira, melyek — nem mondom, hogy be fog következni, nem is óhajtom, hogy bekövetkezzék, de nincs kizárva a lehetőség — hogy azok nagyon becsesekké fognak válni. Kiterjeszkedett t. képviselőtársam a képviselő-választások tisztaságára és szabadságára. Itt sem emelt positiv vádat és kívánalmakat, de látta és érezte, hogy ez országban a politikai szabadságoknak az a mértéke —- mely nélkül ez a nemzet erős nem lehet bizonyos criticus situatiokkal szemben — nincs meg, ezt kell erősíteni, mert ebben egy nagy nemzeti gondolat rejlik és ez az, hogy ez az az refugium, az az erős vár, melybe a nemzet menekülhet és melynek segélyével tovább élhet. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a haloldalon.) Itt van Morzsányi t. képviselőtársam az ő szűz beszédjével, melyet én nagyra becsülök. Különösen kiemelte azt a gondolatot, hogy ő azzal a törekvéssel jött a képviselőházba, hogy meggyőződését minden körülmények között érvényesítni fogja. Ez a házban önmagától értetődő gondolat; de ha valaki kifejezi, rögtön van neki súlya és jelentősége. És miben áll ez ? Abban, hogy a politikába ne vegyüljenek bele oly alkatelemek, melyek nem pusztán a közjót látják és tartják szemük előtt, sőt ellenkezőleg azoknak a szövetkezeteknek hatalmi érdekeit, melyek a politikába a magnk akaratát vegyítik bele, mi által pedig megromlik maga a politika, megromlik magának az országnak a sorsa. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mindezek a jelenségek két irányban nyújtanak becses tanúiságot. Egyik az, hogy a politikában érvényesülni kell magának a politikának, a politika jóságának és helytállóságának és nem azon hatalmi szempontoknak, melyek eddigelé a mi közügyeinket dominálták. A másik pedig az, hogy e czél elérésére nem ügyeskedésekkel, nem egy párt kebelében rejlő élelmességgel, hanem azzal az általánosan érzett odaadással kell közreműködni, melyeknek fenforgását a felmerülő jelenségek szerint én a t. túloldal politikai működésében nem látom. Ez az, a mit a magam részéről nagyra becsülök, mert ez egy jobb irányt, egészségesebb fejlődést jelent, a mely mellett közrehatunk a közjó előmozdításában ; de nem jelenti esnem jelentheti azt, a mi eddig e parlament működésében a törvények megalkotásánál ép xígy, mint a politika érvényesülésénél kifejezésre jutott és ez az, hogy ne klikkek uralkodjanak, ne egyesek akarata uralkodjék, ne egyeseknek — nemes értelemben vett — önző hatalmi czéljai domináljanak, hanem a közjó, melyet ha e teremből száműzünk, akkor lehet itt dulakodás, lehet itt minden, de a közjóra irányuló nemes verseny nem fejlődhetik, (ügy van! ügy van! Tetszés bal felöl.) Sajátságba tünetként mutatkozik az, hogy a költségvetés tárgyalásainak folyamán az ország financiális dolgairól, pénzügyi dolgairól egyáltalán nem beszéltünk. En ezt a kötelességet kívánom tulajdonkép leróni, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az ország e tekintetben kábultságban, mámorban van, (Halljuk! Halljuk!) a melynek bizonyos fokig való jogosultságát az elért eredmények mellett meg tudom érteni. De hibának tartom azt, hogy nem tartjuk kezünket —- hogy ismételjem a szót — az ország közgazdasági állapotának, az adózási rendszernek üterén, hogy megnyugszunk abban,