Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

18$. orsiägos illés 1892. deeiember 17-én, izottb&tes. 141 épfílet lenn fekszik a völgyben és előtte egy magaslat áll. A bíró így felelt: ^Kegyelmes uram! az épület nagyon szép, de sokkal szebb lett volna, ha a hegytetőre építik. A szellemes érsek erre azt felelte: »Önnek adom az a magaslatot, építsen oda egy lyceumot « En is azt felelem a t. képviselő urnak, hogy ha az a „nemzeti politikai törekvés, a melyet mi egészében és részleteiben kiíejtettünk neki kevés, igyekezzünk többet építeni, ele nem szavakban, hanem tettekben és legyen meggyőződve, hogy akkor szavait nemcsak phrasisoknak, hanem tartalmasoknak is fogjuk tekinteni. (Élénk helyeslés és tetszés hatféléi.) De én félek és nagyon tartok attól, hogyha ezen nemzeti politikának egyes ingredentiái a megvalósulások elé fognak jutni, ükkor a t. képviselőtársam — bocsánat a szóért — aulicus ízlése talán nagyon nehéznek fogja találni az eledelt, a melyet majd mi neki feltálajandók leszünk. (Helyeslés és tetszés bal felöl.) Ne méltóztassék tehát túllicitálni akarni. Tisza István: Eszem ágában sincs! Horánszky Nándor Nem kicsinyek azok az elvek, melyeket mi hirdetünk, a minőknek azt a t. képviselő úr látja. Nem megyek ma be ezen kérdések taglalásába és azok jelentőségé nek fejtegetésébe, de azt merem állítani, hogy ha ez a programm nemcsak a közjogi kérdésekben, — mert talán ide tendált t. barátom felfogása — hanem egyébként is megteremteni és megalkotni akarja azon feltételt, amely nemcsak a közjogi megélhetést biztosítja, hanem biztosítja a nemzet számára mindazon jogokat, melyeket kezébe véve megküzdhet minden eshetőséggel, akkor igazán nagy és nemes munkát yégez. Ne a easinoban keresse tehát t. képviselőtársam föladatának megoldását, vagy a köztünk levő diflferentiát, hanem keresse legalább azok megoldásában, melyet ő is megvalósíthatónak tart és akkor t. képviselőtársam sem fog feltűnni azon színben, hogy politikailag meg van szorulva és nem tud kitérni azon kérdések elől, melyek j elementárisán törnek előtérbe, csak azért, mert az neki nem elég és mert ezeknél is többet lehet kivíyni. (Tetszés és derültség bal felől.) T. képviselőtársam megemlékezik a politikának személyes oldaláról is és én értem és nagyra is becsülöm t. képviselőtársamnak azt a susceptabilitását, a mely a személyes politikának gondolatához fűződik. De egyet mégis el merek igazságosan mondani s ez az, hogy mi a politikában sohasem a személyt, hanem csak a politikust támadjuk. És miért? A politika két alaposzlopon nyugszik: az egyik maga a politika és a programm, a másik azon bizalom, mely azokhoz az egyénekhez fűződik, a kik e politika megvalósítására vállalkoznak. Ha mi a politikát rossznak tartjuk, támadjuk a politikát magát; ha pedig a politika megvalósítására vállalkozó férfiak politikai megbízhatóságában vannak kételyeink és aggodalmaink, támadni kell magát az egyént is, nem mint egyént, hanem mint politikust. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a helyzet signaturája. Nos, t. ház, föl merek hívni mindenkit ebben a házban és ebben az országban, hogy a ki nem volt megelégedve a lefolyt 15 esztendő alatt a politikának oly intézésével, a melyet mi támadtunk, a ki rossznak tartotta ezt a politikát, — mondom — föl merek hívni mindenkit ebben a házban és országban, hogy azon politika megvalósításában és érvényesítésében nem jutott e osztályrész magának az egyénnek is, a ki nem az elvek útján és nem azok erejével akart boldogulni, hanem boldogulni akart akként, hogy bizonyos ügyeskedésekkel kívánt kitérni azon nemzeti kívánalmak elől, melyek magában a politikában jutnak kifejezésre. (Igaz! Igaz! a baloldalon.) De hát engedjük el, t. ház. Legyen ez controversia köztünk és t. képviselőtársam között. De egy azután controversia nem lehet, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, t. ház, hogy ha ebben az országban személyes politikáról lehet szó, az csak ott (A jobboldalra mutat.) lehet, mi ellenünk az én t. barátom, gr. Apponyi Albert és e párt ellen, melynek ő vezére. (Ügy van! Úgy van! bál felöl.) Hiszen, t. ház, mit bizonyít a lefolyt 15, vagy 16 esztendőnek egész története ? Azt, hogy önök el akarták seperai ezt a pártot a föld színéről, a mely párt kényelmetlen a politikában, el akarták seperni a fold színéről magát a politikát is. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) És mit értek el? Elérték azt, hogy itt vagyunk megerősödve, megújhodva a küzdelemre, ha kell, fokozott küzdelemre s itt yagyunk eltelve azzal j a remény nyel, hogy az a politika, melyet mi képviselünk, meg is fog valósulni. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) T. képviselőtársam — hogy ne kelljen hosszasabban foglalkoznom beszédével — megemlékezett a magyar parlamentarismus dicső múltjáról is, mmt a mely dicső múlt nagyon ritkán mutatta fel azon tüneteket, melyek a mi tanácskozásinkba egy pár év óta sajnosán befészkelték magukat. Teljesen egyetértek vele, teljesen aláírom. De, t. képviselő úr, ne méltóztassék a kérdést egyoldalúlag felfogni. Hiszen a magyar parlementarismus múltjának a dicsősége nem abban rejlik, hogy itt, vagy ott, a hol ezen tanácskozások folytak, formailag nyugodtak voltak-e, hanem rejlett abban, hogy ezen nyu-