Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-125
|40 l a ** «i*sssáeros Illés 1892. deezemfeer 17-én, szombaton. és közte valami eltérő felfogást nem lát — nem tudom, helyesen fogtam-e fel őt, vagy sem — hogy kölcsönösen kimutassuk helyességét és igazságát f.zon irányzatoknak, a melyeknek érvényesíüniök kell a nélkül, hogy áldozatokat hozzunk akár az állami szempontoknak, akár az egyházi érdekeknek és akkor remélem, el fognak némulni azon szélsőségek is, melyek, fájdalom, ebben a házban modorban úgy, mint lényegben nem a békét, nem az igazságot, hanem a háborút keresik. (Héleyslés a baloldalon,) Hiszem és óhajtom, hogy saját hitfelekezetemnek derék lelkészei, kiktől sem a magyar hazafiságot, sem az intelligentiát megtagadni nem lehet, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a nélkül, hogy őket cooperatiora hívnók fel, vagy ily eooperatiót tőlük kívánnánk, a nyugalom álláspontjára fognak helyezkedni, arra az álláspontra, mely az egyház emberét a hazafitól akkor, mikor sérelemről nincs és nem lehet szó, elválasztani nem fogja. (Általános helyeslés.) Az én t. képviselőtársam áttért ezután a nemzeti párt azon politikájára is, a mely, azt hiszem, egészében úgy, mint részleteiben teljesen kidomborodva áll ma úgy a ház, mint az ország előtt. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőtársam erre a politikára vonatkozólag sajátságos, különböző, elegyes és homályos álláspontokra helyezkedve, beszéde különböző részeiben elszórva a következőket mondotta: »A felvetett kérdések igen nagy részében vagy semmi, vagy legalább nem cardinalis a pártok közötti eltérés.« Beszédének további folyamán azt mondotta, hogy készséggel elismeri, hogy azok egy része helyes, megvalósítható és megvalósítandó ; másrészről sajnálattal kell eonstatálnia, hogy azok komoly válaszfalat képezhetnek közöttünk. (Közbeszólások a baloldalról: Képezhe'ne 1 '!) Majd ismét beszédének további folyamán a mi politikánkat homályosnak, elasticusnak, inagyarázhatónak tartotta, a mibe, úgymond, minden belefér, mindent bele lehet magyarázni; majd végül a mi nemzeti politikánkat jelentőségnélkítlinek, kicsinyeseknek s oly rossznak tartotta, hogy szerinte szomorú volna, ha a nemzet aspiratioi ezeken túl nem mennének. Méltóztatnak látni, t. ház, hogy itt egy jó és ügyes kereskedővel állunk szemben, a kinél minden kapható; politikai béke, ha kell, politikai háború, ha arra szükség van. Kapható homály, a melyet t. barátom és képviselőtársam meg nem magyaráz; de kapható más is, az t. i., hogy ha a nemzet akaratereje őt a politika fejlődésének azon végső eredményéhez fogja szorítani, hogy ezen politika megvalósulása elől többé ki nem térhet és csődöt kell mondania, akkor a licitatiohoz fordulhasson. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Egy dolgot, t. ház, el kell ismerni; el kell ismerni azt, hogy ő azon világos nemzeti politikához úgy, a mint mi azt a magunkénak valljuk és programmpontokba is foglaltuk, egészéhez úgy, mint részleteihez egyaránt hozzá szólhatott volna és kijelölhette volna abban azon pontokat, a melyeket ő is megvalósíthatóknak és megvalósítandóknak tart és azon pontokat is, melyeket ő megvalósíthatóknak nem tart. (Igaz! Úgy van! Helyeslés bal felől.) Ámde az én t. képviselőtársam ezek egyikét sem tette, mert nem akarta a helyzetet tisztázni, nem akarta tisztázni azért, mert a szót jó értelemben véve, a zavarosban halászni könynyü. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha t. képviselőtársam a tiszta politikai helyzetet kívánta volna a saját szempontja és álláspontjából a ház elé állítani: kötelessége lett volna nem phrasisokkal dolgozni és pedig azért, mert korábbi beszédei sokkal tartalmasabbak voltak, mint a minő volt a tegnapi, mert abb'in bizony kevés tartalom volt, hanem azért is, mert módjában és hatalmában állott a helyzetet tisztázni és ha t. képviselőtársamnak — a mint meg vagyok győződve — hátsó gondolatai nincsenek, akkor kijelölte volna legalább a politikai helyzetnek azon szempontjait, a melyek a cooperationak anyaga lehetnek s a melyek mellett loyalisan, őszintén, nyíltan és nem beburkolva, a homályt keresve, állást foglalhatott volna. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez lett volna az én t. képviselőtársam feladata s ez higyje meg nagyon előnyére vált volna, Én sohasem osztoztam azon szegre húzó felfogásokban, a melyek t. képviselőtársam politikai működéséhez fűződnek. De ő ezen felfogásokból csak egy áron bontakozhatik ki azon az áron, t. i. hogy »tiszta vizet a pohárba« s akkor megérthetjük egymást minden téren. Ne burkolódzék tehát köpenybe és homályba és a menekvés minden ajtait ne tartsa nyitva, hanem adja meg a lehetőséget aira, hogy ebben a parlamentben politikai kérdésekben mindig megütközhessünk s akkor tisztább lesz a situatio itt is, ott is, oly tiszta, a minőknek én azt kívánom. (Helyeslés bal felöl.) De ha t, képviselőtársam egy megszorult politikai helyzetben előnyösnek tartja politikai állásában azt, hogy túllicitáljon, ez ellen én kifogást nem teszek. Eszembe jut itt egy történetke. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Esterházy val, a hajdani nevezetes egri püspökkel történt, a ki egy eolossalis épületet építtetett Egerben és mikor azt felavatni akarta, meghívta oda Eger város elöljáróit és a bíróhoz a következő kérdést intézte: »Bíró úr, hogy tetszik ez az épület ?« Megjegyzendő, hogy az
