Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

124. oszá^os ülés 1892. űeczember 16-an, pöntekotu Jijí9 ként, mint az 1868: LIII. tcz. módosításával meggátolni nem lehet. Már pedig, t. ház, azt hiszem, abban talán megint mindnyájan egyetértünk, hogyha közmegnyugvással akarjuk módosítani 1868 : LIII. tczikket, azt nem tehetjük mindaddig, míg a felekezeteknek a házassági jog terén azon széles mező hagyatik meg, a melyen ma felekezeti szempontjaikat érvényesíthetik; mindaddig, míg a házassági jog maga felekezetek szerint különbözik; mindaddig, míg az egyházaknak jurisdictiója van a házassági jog terén és mindaddig, míg a házasság kötése egyházi kézben van: oly fegyver rel rendelkeznek ebben a tekintetben az egyházak és az egyházi hivatalok viselői, hogy kivált a gyengébb felekezetek szempontjából elkerülhetetlenül szükséges, hogy a vallási béke és a felekezetek közötti egyensiíly az állam beavatkozása által biztosíttassák. {Helyeslés a jobboldalon.) Más álláspontra csak akkor léphetünk, hogyha elvileg más álláspontra helyezkedünk, ha a házassági jogot kivonjuk a felekezeti ingerentia területéről, hogyha — hogy í\gy fejezzem ki magamat — a házasság jogi oldalát jogi következményével együtt secularisáljuk. Megvallom őszintén, hogy én nem rajongok ezért a megoldásért. Elég utalnom imllt tavaszon tartott beszédemre, melyben leplezetlenül kijelentettem és tőlem telhetőleg indokolni törekedtem, hogy én az államnak ezen beavatkozását, t. i. azt, hogy a gyermekek vallását a vegyes házasságoknál az állam szabályozza, elvileg, theoretice és általános szempontból helyesebbnek tartom; de én azt tartom, hogy itt a vallási béke szempontja annyira magas szempont; oly parancsoló érdek követeli azt, hogy ennek minden kisebb érdeket, minden kisebb aggályt alárendeljünk; hogy egész készséggel vagyok hajlandó feláldozni oly intézkedést, mely uézetem szerint sok száz családnak belső békéjét óvta meg, ha ez által a vallásháború veszélyét távolíthatjuk el ez országtól. (Helyeslés a jobból álon.) Ebben rejlik igénytelen nézetem szerint magyarázata annak, hogy a szabadelvű párt kormányában első sorban, de azután magában a pártban is felvettetett és határozat tárgyát képezte az, hogy a kötelező polgári házasság elve, melylyel ellentétben sohasem állott a párt, de amelyet a közel jövőben megoldandó feladatok közé eddig nem sorolt, most a megoldandó, actualis politikai feladatok sorába felvétessék és megvallom, én nagyon esudálkozom azon a sok oldalról hallott észrevételen, hogy ne mondjam szemrehányáson, hogy csodálatos az, miszerint ez a párt eddigi hossztí élete alatt nem kívánta ezt a kérdést megoldani és hogy miért tolja ott a kérdést épen most előtérbe? Én azt hiszem, hogy általában komoly politikai pártok, de különösen többségek, a meKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. VII. KÖTET. lyéknek csakugyan a felvetett kérdések megoldásával kell foglalkozniuk, nem fognak önkényesen, nem fognak mesterségesen előrántani kérdéseket, hanem foglalkozni fognak azon kérdések megoldásával, melyek az adott viszonyok közt a legsürgősebbek, melyek égető bajok orvoslása szempontjából szükségesek (Helyedés a jobboldalon) És különösen áll ez az ú. n. kényes kérdésekre, a melyeknek előtérbe állítása mindig bizonyos nyugtalansággal, bizonyos izgalommal jár és mindenek felett áll ez épen az egyházpolitikai téren és azt hiszem, hogy ott mesterséges, önkényes előtérbe állítása a problémáknak, felidézése a conflictusoknak, a legnagyobb könnyelműség lett volna. A mikor azonban a bajok megvannak, nem félrendszabályokra van szükség, hanem meg kell ragadni a gyökeres mejroldás módját és azokat lehetőleg örökre kell elintézni. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! A mi a dolog historicumát illeti, a tények meglehetős köztudomásúak. (Úgy van! jobbról.) Tudjuk mindnyájan, hogy a kérdéssel ilyen formában ez év őszén az előbbi kormány foglalkozott és hogy a kormány kebelében nézeteltérések merültek fel a melyek — miután kiegyenlíthetők nem voltak — kormányválságra vezettek. Ez a tény, ho<ry t. i. a kormány kebelében mélyre ható differentiák vannak és hogy itt valószinűleg válsággal állunk szemben: gondolom, október hó utolsó napjaiban vált a párt kebelében is köztudomássá és akkor ezen tény által önként előállott a párt minden egyes tagjára nézve az a jog, az a kötelezettség, hogy a felvetett kérdéssel szemben állást foglaljon és ezzel szemben saját egyéni meggyőződésének nyílt és őszinte kifejezést adjon. (Úgy van! jobb felöl.) Normális viszonyok között a dolog természeténél fogva az a kormány, a mely nem egy idegen, a párttól elválasztott valami, hanem egy hús és egy vér a párttal: az a kormány, mely a párt bizalmi férfiaiból alakúi, kell, hogy maga ragadja kezeibe a kezdeményezés gyeplőjét azon elvi irányban, a melyről tudja, hogy a párt őt abban követi. (Úgy van! jobb felöl.) De ha új kérdések merülnek fel, ha új siuiatio áll elő és ha a párt ezen előkészítő bizottságában a nézetek nem voltak összeegyeztethetők, akkor minden oly pártra nézve, a mely feladatának magaslatán van, előáll az a kötelezettség, hogy ő maga szabja meg azt az irányt, a melyben jövőre ezen kérdések megoldandók lesznek. (Úgy van! jobb fdol.) Ez történt azon élénk eszmecserék alkalmával, a melyek a szabadelvű pártban októbertől kezdve és a krízis időszaka alatt történtek és a melyek rövid idő alatt meglehetősen tisztázták a nézeteket, úgy, hogy kétségtelenné vált azon mindenki által ismert tény, hogy a szabadn