Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

130 134. országos ülés 1893. deexember 16-An, pénteken. elvű párt nagy zöme csak egy oly kormányt támogat, a mely a kötelező házasság megoldását programmjába felveszi. És, t. ház, a válság lefolyása, azt hiszem, legkorrektebb, a legmegfelelőbb volt úgy a parlanientarisnms, mint az egészséges pártélet törvényei szerint. És én azt hiszem, hogy mindannyian, a kik ezen küzdelemben résztvettünk, jogos büszkeséggel tekinthetünk vissza arra a szerepre, melyet akkor játszottunk, mert az a sokat szidott szabadelvű párt a krizis pillanatában, egy bizonytalan jövővel szemben bebizonyította, hogy egész reputatioját, egész állását, egész jövőjét egy valóban liberális programmhoz köti. (Tetszés és helyeslés jobb felöl.) Ez a teljesen objectiv, de legalább igénytelen nézetem szerint teljesen kielégítő magyarázata a krízisnek, felment engem az alól, hogy személyes természetű vádakra, mely úgy a kormány, mint a párt egyes tagjai ellen intéztettek, válaszoljak. (Helyeslés jobb felöl.) Hiszen mindenkinek joga van intriguákat keresni; személyes czélokkal gyanúsítani, hátsó gondolatokkal vádolni egyeseket és pártot akkor, midőn ezek eljárásukért objectiv indokolást adni nem képesek. (Nyugtalanság a baloldalon.) De ha az objectiv indokolás megadatik: méltóztassanak megengedni, a személyes támadások és gyanúsítások nem ütnek csorbát azokon, a kik ellen azok intéztettek, hanem szomorúan jellemzik azok felfogását, a kik azokat intézték. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ibrányi Kornél: Ez igaz! (Úgy van! bal felől.) Tisza István: Én azt hiszem, hogy joggal nyilatkozhatott, szemben minden támadással, máielső fellépése alkalmával a ministerelnök úr oly férfias önérzettel és joggal állíthatta, hogy elvi alapon áll és érzi a kormánynak és pártjának jogosultságát a nemzeti élet nagy kérdéseinek megoldására. (Helyeslés a jobboldalon.) S hogy ezen jogosultságot érezzük, hogy a siker iránt reményűnk legyen, ezt kétség kivűl előmozdítja az is, hogy a fölvetett kérdések igen nagy részére nézve vagy semmi, vagy legalább nem cardinnlis a pártok közötti eltérés. Hiszen egyes szórványos jelenségektől eltekintve, az egyházpolitika terén, talán már ma egész határozottsággal azon örvendetes meggyőződésemnek adhatok kifejezést, hogy a pártok között eltérés nem létezik. A belügyi kérdések nagy részében, úgy remélem, ha lesznek a nuanceokra nézve differentiák, oly eardinalis véleménykülönbség, mely a pártok élesebb harczát idézze fel, felmerülni nem fog. (Felkiáltások a szélső balról: Majd meglátjuk!) Épen ezért azon erősen ellenzéki magatartásnak, a melyet különösen a t. nemzeti párt részéről tapasztalunk, egyedüli magyarázatát abban a formulában kereshetjük, melyet — hogy a t. képviselő urak kifejezését használjam — a nemzeti politika és a nemzeti aspiratiók kielégítésére felállítottak. (Halljuk! Halljuk!) Ezen formulánál is — a mint ez már más esetben is és több ízben megesett a nemzeti párt jelszavaival — szerencséje és szerencsétlensége az, hogy nagyon szép, nagyon tetszetős, de nagyon elastikus. (Felkiáltásoka bal- és szélsőbalon: Mint a bihari pontok!) Ezt a formulát betöltheti mindenki azzal a tartalommal, a melyet épen szívében érez; (Mozgás bal felöl.) ezzel a formulával, kivált ha azt gr. Apponyi Albert a maga ragyogó ékesszólásával illustrálja . . . (Mozgás bal felöl.) Hock János : Megmondotta a tartalmát is ! (Nagy mozgás.) Tisza István: Nem tudom, gróf Apponyi Albert ékesszólása ellen van-e kifogása a közbeszóló t. képviselő úrnak, mert nem értettem meg szavait. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel a formulával, mondom, fölmelegítheti, lelkesítheti mindazokat, a kik a mai helyzettel egy vagy más okból elégedetlenek, de viszont elég elasticus az arra, hogy midőn annak az alapján positiv követelményeket kell formulázni, azok oly szerény mértékre redukálhatok, mint a milyen szerény mértékben azok a képviselő úr utolsó beszédében is jelentkeztek. (Ellenmondások és zaj a baloldalon.) En nem kívánom az ott felemlített pontok fontosságát kicsinyelni. Készséggel elismerem, hogy azok egy része helyes, megvalósítható és megvalósítandó; másrészükről sajnálattal constatálom, hogy azok igenis komoly válaszfalat képezhetnek közöttünk; de már engedelmet kérek, a magyar nemzetnek élete, a magyar nemzetnek aspiratioja, törekvései és czéljai mégis csak szélesebb keretben mozognak, semhogy akkor, a midőn a nemzeti politikát körvonalozni akarjuk, ily csekély intézkedéseket, ily partialis dolgokat akarjunk előtérbe tolni és a nemzeti politika alapjaiul megjelölni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A magyar nemzet nem elnyomott nemzet, a melynél a nemzeti aspiratióknak a jogok megtartására, közjogi vívmányokra, a függetlenség előfeltételeinek biztosítására kell irányúlniok ; a magyar nemzetnek — hála az egek urának — évszázadok óta biztosított függetlensége és jogai vannak. (Felkiáltások a szélsőbalon: A papíron!) Teljesen elismerem e kritika jogosultságát ezen felfogással szemben azok részéről, a kik :•