Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

128 ÍM. #Fsság«s Mé« Í8M, fie««Biiw 18-4n, péntekem Igazságügyi kormányunknak évek hosszú sora óta ninea egy üdvös alkotása. Elérkezett a nagy reformok ideje, mondotta igazságügyministerfink, midőn tárczáját átvette; azóta évek multak el a nélkül, hogy a nagy reformoknak csak nyomait is látnánk. Hogy a reformok ideje elérkezett, azt mi ia tudjuk, de azt szeretnénk tudni, hogy igazságügyminieterünk mikor lép a cselekvés terére? Jegyezze meg az igazságügyi minister úr, hogy minden Demosthenesnél szebben beszél a tett! Helfy Ignácz t. képviselőtársam az indemnyti vita alatti beszédében különösen hangsúlyozta a pénzügyi kormánynak a pénzügyi politika terén elért sikereit. Nem tagadom, t. ház, hogy a t. pénzügy minister úrnak az állam pénzügyeinek rendezése körül vannak érdemei, de ezekből nagyon Bokát levon azon körülmény, hogy míg az állam pénzügyeit rendezte, addig az államfentartó nemzeti elem millióit a terhek túlságos felcsiííázása és egyenlőtlen megosztása által a koldusbotra juttatta. Ha végignézünk a t. pénzügyminister úr pénzügyi műveletein, nem látunk azok kö zött csak egyet sem, a mely az államfentartó nemzeti elem millióinak anyagi érdekei előmozdítását czélozná, de annál többet az oly műveletekből, a melyek a hí/átkozott elem anyagi jólétének alapjait támadták meg. Ily köríílméiiyek között, bármily elismeréssel vagyok is a t. pénzügymínister úr személyes tulajdonai iránt, nem lehetek egy véleményen azokkal, a kik neki a pénzügyi politika terén elért sikereihez gratulálnak, mert azok végeredményükben koldusbotot adtak a nemzet millóinak kezébe. Meg vagyok győződve, t. ház, arról, hogy az általam felsorolt bajok jó részének kútforrása az eddigi egészségtelen parlamenti élet; első sorban tehát, hogy a bajok nagy részét gyökeresen orvosolhassuk, szükséges egészséges parlamenti életet teremtenünk; ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha a kép viselő választási törvényt átreforináljuk; az általános szavazati jogot behozzuk; független választási bíróságot állítunk fel; a szabad véleménynyilvánítást az erőszak és corruptioval szemben, mi által biztosítjuk a parlamenti népképviselet tisztaságát. Csak így várhatunk üdvös alkotásokat a parlamenttől. T. ház! Az új kormány közjogi elvi álláspontja, kormányzati rendszere semmiben sem különbözik az előbbiétől. Minthogy pedig mi közjogi ellenzék azon közjogi álláspont ellen küzdünk: e kormánynyal szemben sem viseltethetünk bizalommal és a költségvetést el nem fogadjuk. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Josípovich Géza jegyző: Tisza István! Tisza István: T, ház! Bármily érdekesnek találnám is államháztartásunk azon képével, melyet a jövő évi költségvetés elénk tár, pénzügyi szempontokból foglalkozni: nem tehetem azt ez alkalommal, mert a t. ház becses türelmével túlságosan visszaélni nem akarok. Másrészt azonban a jelen költségvetési vitában az érdeklődés anynyira politikai kérdések körűi forgott, hogy ezeket hallgatással mellőzni egyáltalában nem lehet. Én tehát mellőzve a pénzügyi kérdések fejtegetését, a vitát domináló egy pár politikai kérdés rövid taglalására kérem a t. ház becses engedélyét. (Halljuk! Halljuk!) Fogom ezt tenni lehető rövidséggel, teljes objectivitássál, kerülve minden recriminatiot és a lehetőségig kerülve még a polémiát is. (Helyeslés a jobboldalon.) Az első kérdés, melyre e vita kiterjed, a közelmúltban lefolyt kormányválság kérdése; legyen szabad tehát első sorban röviden ezzel foglalkoznom. Mi volt az egész crisis kiinduló pontja? Egy változás a kormány és a párt magatartásában, változás annyiban, hogy a kötelező polgári házasság a közel jövőben megoldandó actualis feladatok közé soroltatott. És ha e változás okát akarjuk keresni, kénytelenek vagyunk legalább rövid időszakra visszamenni az egyházpolitikai viszonyok fejlődésének a közelben múlt történetére. Mert hisz — és azt hiszem, ebben pártkülönbség nélkül egyetértünk — az egyházpolitika terén egy döntő érdeknek, egy döntő szempontnak kell uralkodnia s ez az állam tekintélyének és az összes vallásfelekezetekkel szemben biztosított jogegyenlőség és méltányosság által megőrzött vallási békének szempontja. (Helyeslés jobb felől.) Míg a támadások, az izgalmak, főleg a rendelet ellen irányultak, addig a vallási béke helyreállítására, az anyakönyvezésre vonatkozó intézkedéseket elégségeseknek tarthattuk. A mint azonban a támadások súlypontja nem a rendelet, hanem a törvény ellen intéztetett: az anyakönyvezésre vonatkozó intézkedéssel a bajon Segíteni nem lehetett, hanem minden politicus előtt, ki első sorban a vallási békére törekszik, a főczél nem lehetett egyéb, mint megteremteni azon előfeltételeket, melyek mellett az 1868: Lili. tcz. illető intézkedése megnyugvással módosítható. (Élénk helyeslés jobb felől.) És, t. ház, hogy a dolog így áll, az legalább az én esekély személyemre nézve kétségtelenné vált a főrendiházban tavaly nyáron lefolyt vita alkalmával, midőn a katholikus magas clerus unisono oda nyilatkozott, hogy őt a rendelet visszavonása sem elégíti ki, mert nem a rendeletet, hanem a törvényt tartja sérelmesnek, midőn tehát nem zárkózhattunk el azon tény elől, hogy itt felekezeti harcz fog megindulni, melyet más-