Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

124, ors/ftgíis ülés4888, deenember 16-án, pénteken. J27 ' Ezen osztályok nálunk: a kisbirtokos, földmíves és kisiparos osztályok; ezeknek érdekeit kellett volna szem előtt tartani, az egyes alkotásoknál ezek anyagi erejével számolni, ezt azonban kor­mányaink elmulasztották. Ujabb és újabb ter­heket raktak a nép vállaira, a melyeknek súlya aiaít össze kellett roskadnia, mert nem volt gondoskodva arról, hogy jó mezőgazdasági és ipartörvények által jövedelme azon arányban fokoztassék, a mily mérvben a terhek szapo­rodtak. Mit érnek, t, ház, a legszabadelvííbb alko­tások, mit a nagy reformmüvek, ha ezek mellett a nemzet nagy zömét elpusztulni engedjük? Sem­mit, épen semmit! Ne azon gondolkodjanak tehát kormányaink, hogy a függő egynázpolitikai kér­dések hogyan oldhatók meg még a belbéke megzavarása árán is a legradicalisabban, hanem azon, hogy mi módon menthetik meg a nemzet nagy zömét a teljes elpusztulástól. Kenyér és béke kell első sorban a nemzetnek ahhoz, hogy szabadon fejlődhessék és csak ha ez már meg­van, hozzunk napirendre egyéb irányú nagyobb szabású reform-kérdéseket. Az, hogy a nemzet fiai minő hitelveket vallanak, ki által keresztel­tetnek meg és minő szertartások mellett esket­tetnek össze, a nemzet jövőjére befolyással nem bir; de igenis befolyással bir a nemzetnek nemzeties iránybani fejlesztése és anyagi jólété­nek emelése. Ezeket tartsák szem előtt munkál, kodásukban azok, kikre a nemzet vezetése biza. tott, akkor a nemzet elismeréssel lesz irántuk T. képviselőház ! Azon intézkedéseket, a melyek egy vagyonos nemzeti állam megalkotá­sához szükségesek, egy beszéd keretében részle­tezni képtelenség, azért azokat csakis főbb vo­násaikban ismertetem. Egy nemzeti állam megalkotásának legszük* ségesebb kellékei: a nemzeti szellem fejlesztése, ápolása és a nemzeti önállóságnak mindenütt és mindenben kidomborítása. A nép anyagi jólété­nek emelésére befolyással vannak: az olcsó és gyors igazságszolgáltatás; a közterhek arányos megosztás i; olcsó hitelnyújtás és nálunk arra tekintettel, hogy Magyarország mezőgazdasági állam, a jó mezőgazdasági törvények. Mindezek­ről az egyes tárczák költségvetésének tárgyalása során lesz alkalmam bővebben nyilatkozni, azéít ezúttal azokat csak röviden érintem. vonatkozólag még csak az első lépést is meg­tették volna. Igaza volt Polónyi t. képviselőtársamnak, midőn azt mondotta, hogy »ennek oka más nem lehet, mint az, hogy akkor meg kellene oldani a vallásalapok kérdését is, már pedig ez esetben a kormány egyik hatalmi támaszából, a húsos fazékból hiányoznék egy jókora falat.« Az ily rendszert nevezzük, t. ház, a sze­mélyes uralom rendszerének, a mely ha hatalmi érdekekről van szó. hogy azok esorbát ne szen­vedjenek, mindent kész feláldozni, de a nemzet jogos óhajaival szemben érzéketlen. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eltekintve a már felsoroltaktól, nem látom helyén az egyházpolitikai kérdéseknek erőszakos módon való megoldására pazarolni a törvény­hozás idejét akkor, midőn a nemzet létfeltéte­leivel szorosan összefüggő egyéb kérdések özöne vár elintézésre. T. képviselőház! Erős, hatalmas csak va­gyonos nemzeti állam lehet; épen azért kor­mányainknak arra kellene törekedni, hogy a nemzetnek nemzeties iránybani fejlesztéséve! és tekintettel arra, hogy mezőgazdasági állam vagyunk, jó mezőgazdasági és pénzügyi törvé­nyekkel, egy vagyonos nemzeti állam alapköveit rakják le. De sajnos, kormányainknak ezen kér­dések iránt nincs érzéke; 25 éves békés idő­szak alatt az egymást felvált.) kormányok a nemzetnek nemzeties iránybani fejlesztésére mit sem tettek, sőt a nemzeties iránynak természetes fejlődését is hátráltatták: kiölték a nemzet fiai­ból a nemzeti közszellemet, perborrescálták Ma­gyarország állami önállóságát; úgy tüntettek fel bennünket magunk és a külföld előtt, mint egy tehetetlen, olyan nemzetet, a mely csak Ausztria kegyelméből létezik és létezhetik. Hogy ily irá­nyú nemzeti politikával nemzeti államot alkotni nem lehet, azt bővebben fejtegetni felesleges. De ha szomorú eredményre jutunk, t. ház, kormányaink nemzeti politikájának vizsgálatánál. még szomorúbb kép tárái elénk akkor, midőn a nemzeti elem nagy zömének anyagi helyzetét szemléljük. Kormányaink minden alkotásukban a na­gyobb vagyonnal rendelkező egyesek érdekeit tartották szem előtt; a helyett, hogy a nemzeti fentartó elem: a kisbirtokos, földmíves és kis­iparos osztályok helyzetén könnyítve a magyar democratiának megerősödését segítették volna elő, kifejlesztették a pénzaristocratiát s ez által közvetve az államfent rtó nemzeti elem anyagi végromlását idézték elő. Pedig, t. ház, az álla­mokat nem a milliók urai alkotják és tartják fenn, hanem azon osztályok, a melyek az állam­ban a nemzeti elem nagy többségét képviselik. Ki tagadhatná, t. ház, hogy igazságügyünk a lehető legrendezetlenebb ? igazságszolgáltatá­sunk gyarló és méregdrága? Lehetetlen még biicusnak ia észre nem venni azon beteges álla­potokat, melyeket az ide oda kapkodás és a toldozás-foltozás rendszere teremtett; hézagos törvényeink és a rendeletek útvesztőjében még felsőbb bíróságaink is tájékozatlanul .botorkálnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom