Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

124. országos ülés 1892. deczember 16-án, pénteken. 118 bizonyára közelebb áll a magyar nemzet közérzületéhez, mint annak tagadása. De teljesen közel ez sem áll, mert a szűkebb értelemben vett magyar nemzet, Magyarország közérzülete ma még ellenszenvesebb a kiegyezés alkotásai iránt, mint életbeléptök idején. Nem lehet czélom, t. ház, e felszólalás szíík keretében mindazon hátrányok apró részletezése, melyeket a 67-iki alkotások hazánk közjogi helyzetére, összes beligazgatási, társadalmi és anyagi helyzetére gyakoroltak és gyakorolnak ; mégis méltóztassék megengedni, hogy igen röviden és általánosságban reflectáljak a t. kormány programmjának azon kijelentésére, hogy a 67 ki alkotások mellett nemcsak 25 év tapasz talatai, hanem 25 év sikerei szólnak. (Halljuk! Halljuk !) Én elismerem, t. ház, e sikereket úgy közjogi téren, mint a beligazgatás majdnem minden terén, sőt tovább megyek: a politikai és társadalmi közmorál hanyatlásának terén is. — Hanem e sikerek nem a magyar nemzet és Magyarország előnyére, hanem idegen nemzetiségek és idegen ország előnyére szolgálnak. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A 67-ki alkotások sikerének tulajdonítható, hogy Magyarország még ma is, mint önálló állam elvész, másodrendű tényezővé törpül az európai köztudatban. Külügyi politikája idegen érdekek szolgálatára vezettetik s nem maga vezeti azt; hiszen a magyar nemzetnek, a magyar nemze tet képviselő törvényhozásnak Magyai ország külügyi politikájába még csak beleszólási joga sincsen, a mennyiben hazánk külügyi politikájáról és viszonyairól a törvényhozásnak nem hogy előterjesztések, de még jelentések sem tétetnek, a felett tehát a nemzetnek sem tanácskozó, annyival kevésbbé határozó joga sincs. S ha valaki azt vetné ellen, hogy ott van a magyar delegatio, megvitathatja az a külügyi politikát, legyen szabad azt felelnem, hogy kegyeskedjék megmutatni e 25 év azon sikerét, a mikor a magyar delegatio döntött elhatározólag és kezdeményezőleg az osztrák-magyar monarchia és így Magyarország külügyi politikáját illetőleg. Hiszen hogy mennyire üres formasággá válik a magyar delegatio külügyi hivatásában is, igen eclatansul bizonyítja az, hogy ezen par excellenee külügyi és nemzetközi kérdések vitatására szolgáló bizottság előtt az idén a trónbeszédben még csak említés sem tétetett a külügyi és nemzetközi fontosabb változásokról, melyek a legutóbbi év alatt történtek, (igás! Ügy van! a szélső haloldalon.) Az 1867-dik alkotások sikerének tulajdonítható, hogy a nemzet hiába emeli fel tiltakozó szavát, hiába panaszkodik, hogy erejét végleg elgyengíti KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. VII. KÖTET. az a szuronyokra támaszkodó politika, hiába kéri a lefegyverzést, óhaja és akarata tekintetbe sem vétetik; hanem évről-évre hivatkozván hazánk kül- és belbiztonságára, folytonosan emlegettetik, hogy ha hazánk határait megvédeni akarjuk, akkor az előterjesztett véderő-költségből semmit sem lehet törölni. Ez pedig

1 évről-évre folyton szaporodik s az idén is 25,250.000 frtot kénytelen hazánk áldozni nyelvben és érzületben idegen hadseregre. (Igás! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) S a nemzetnek, a nemzet törvényhozásának ehhez még csak hozzászólási joga sincs; itt is itt van a magyar delegatio, de esak azért, hogy az előterjesztéseket betííről-betűre megszavazza s azért, hogy mint az idén, a nemzetnek legalkotmányosabb és legjogosabb kívánalmait — jelesül a magyar katonai akadémia felállítását — s a magyar területen létező katonai iskolákban a magyar nyelv kö'elezővé tételét, elvesse. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) ki 1867-iki alkotások sikerének tulajdonítható, hogy állami bevételeink jelentékeny része felesleges kiadások által emésztetik fel, nevezetesen állami bevételeinkből, az előirányzat szerint, a jövő évben 60 millió fordíttatik közösügyekre és az osztrák államadósság törlesztésére s így ily nagy összeg vouatik el culturalis és közgazdasági érdekeink erősebb és hatékonyabb fejlesztésétől. (Igás! Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Az 1867-iki alkotások s az ez alrpon levő kormányzat sikerei azonban nemcsak közjogi állapotainknál szembetünőek, hanem beligazgatásunk egész mezején. (Halljuk! Halljuk!) Huszonöt év kormányzati sikertelensége oda vezette közállapotainkat, hogy a jelenlegi kabinet kormányra lépése alkalmával elengedhetlen szükségét érezte annak, hogy hangoztass* és felvegye programmjába a kormányzat összes ágainak javítását, reformálását és újítását. S vájjon ezen szükségérzet hazánk közéletében beállott oly nagyobb korszakot alkotó változásból fakad-e, melyek elengedhetlen következményként involválnak minden téren való újítást és nem a legkérlelhetlénebb kritikát gyakorolja-e esziikségérzet és annak hangoztatása az eddigi 25 éves kormányzat rosszasága, vagy legalább is meddősége felett ? (Tetszés a szélső baloldalon.) A legigazságosabb kritikát különben beiigazgatásunk állapota önmaga szolgáltatja. Hiszen ha tekintjük belügyi administrationkat s közelebbről közigazgatásunkat, ezek állapotának! rosszaságáról és tarthatatlanságáról nincs politikai párt, társadalmi tényező vagy egyén, ki meg ne volna győződve és azt ne hangoztatná. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Ugyanezt mondhatjuk közegészségügyi álla15