Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

läS. országos ülés 1892. deczember 15-éu, cstttCrtSliSii. 97 zettel és a kormány eddigi működésével a szabadelvűpárt köreiben is mind szélesebb mérvben terjeszkedni kezd s hogy ennek folytán a párt tetemes része esetleg ellenzéki álláspontra is helyezkedhetik, s így a kormány leszavaztatása a képviselőházban könnyen bekövetkezhetik és bekövetkezhetik az az idő, hogy az ez úton alakulandó líj többség fogja dominálni a politikai helyzetet, melyben az eddigi ellenzéki pártok 8 különösen a nemzeti párt s annak fényes tehetségű vezére lényeges tényezőt fognak képezni és bekövetkezhetik könnyen az is, hogy kormányra jut és így elveit és programmját a haza javára és érdekében meg is valósíthatja, mely nélkül soha nem fog kormányra vállalkozni: akkor, hogy ennek útját állják, készek voltak vállalkozni még arra is, hogy a crisist a parlament illetékes fóruma elől elvonj'ák s hogy azt tisztán a párt kebelében intézzek el, mint a szabadelvű párt házi ügyét, hogy ez által az eddigi pártmonopoliumot és ebben féltett hatalmukat és befolyásukat annál biztosabban megőrizhessék. (Igás! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Ezért nem engedték, hogy ez a krisis, mely az egész országot érdekelte, nyíltan az ország színe előtt, magában a képviselőházban folyjon le, hanem mint a szabadelvű párt tisztán belső ügyét a culissák mögött in camera caritatis et in camera obscura intézték el. (Derültség bal felöl.) Azért adták ki a jelszót, hogy a kormánynak a képviselőházban esetleges leszavaztatása be ne következhessek, hogy a hazát egyedül a szabadelvű párt, mely azt örökbérbe venni látszott, mentheti meg s ezért készek voltak volt pártvezérüket, a volt ministereínököt és annak eabinetjét a dicsteljes parlamenti bukás helyett egy dicstelen és szégyenletes bukás elé vezetni, a mely vezérletételi processus erkölcsileg valami fenséges s lélekemelő látványt semmi esetre sem nyújtott és nem nyújthatott. És habár az ellenzéknek úgy ellenzéki, mint a közügyek érdekének szempontjából semmi oka nincs sajnálni a volt ministerelnök távozását a kormány éléről, de az objectiv igazságosság érdekében kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy ezen egész krisis lefolyása alatt a túloldalon a volt kormány elnök úr tanúsította a legcorrectebb magatartást. (Igás! Úgy van! a haloldalon.) De visszatérek a krisis lefolyásának ecsetelésére, különösen arra* a czélzatra és annak miként megvalósítására, mely a kormánypártnak épen előbb említett ama bizonyos csoportját vezérelte. (Halljuk! Bálijuk! hal felől.) A czélzat, mely e csoport előtt lebegett, a már bomlásnak induló pártviszonyok között azonban KÉPVH.NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. nem volt oly könnyen keresztülvihető, azért ki kellett találni egy másik hangzatosabb jelszót, ki kellett találni a kötelező polgári házasság jelszavát, melyet 15 évi kormányzásukon belül meg nem valósítottak, azért, hogy a szabadelvű zászló elkoptatott czégét és saját szabadelvűségök elvesztett hitelét, a mennyire lehetséges, újra helyreállíthassák. (Egy hang hal felöl: Kitatarozzák!) Fel kellett találni azért is, hogy legyen az egyúttal az a moloch is, a melynek torkába a volt ministereínököt, volt pártvezérüket, mintegy a szabadelvűség oltárára hozott áldozatként beledobhassák és daczára annak, hogy a szabadelvűség ellen 17 éven át extra et intra muros eleget vétkeztek, ezzel hitték a szabad-' elvű párt széthúzó elemeit is mintegy vasabroncscsal, újból összeszoríthatni és ezzel remélték a Tisza-dynastia fénykorát teljes ragyogásában visszaállíthatni. (Felkiáltások a haloldalon: Soha!) Azonban, t. ház, én azt hiszem, hogy azok a fondorkodások, melyek e tekintetben folytak, ebben az irányban egészen czélt még sem értek; (Igaz! a baloldalon.) részben igenis értek czélt, de a mennyiben czélt értek, az nem szolgál sem a hazának, sem a közügyeknek javára, sem az új kormány positiojának erősítésére, hanem megfordítva: amannak hátrányára, emennek pedig gyengítésére. (Igaz! Úgy van! hal felől.) T. ház! Mindjárt megmondom röviden azt is, hogy nézetem szerint mennyiben értek czélt e törekvések és mennyiben nem értek czélt. (Halljuk! Halljuk! hal felöl) Czélt érlek először is mindenesetre abban, hogy sikerűit a krisis lefolyását magának a kormánypártnak kebelében, a parlament illetékes fóruma elől elvontan megoldani. Sikerűit továbbá a szabadelvű pártot legalább egyelőre összeabrinesolni, s kétségkívül előnyös ez ama bizonyos csoportra, mely fentartási ösztönének hódolva, a pártmonopolium érdekeit a haza érdekei fölé helyezte, s tán pillanatnyilag előnyös magára a szabadelvű pártra nézve is, de semmi esetre sem az országra és a szabadelvű párt jövőjére. Sikerült továbbá a Tiszacsoport hanyatló befolyását egy részében visszahódítani, a mennyiben ez csakugyan a cabinet alakításában Tisza Lajos ministerségében külső kifejezésre is jutott, ki az új cabinetben a controlőr és vorposzt szerepét elfoglalta. De nem sikerűit régi prestige- ének, irányadó és vezérlő befolyásának visszafoglalása, a mi mindenesetre az ország szempontjából csak. előny. Mert azok az előrenyomuló törekvések, melyek e csoport felülkerekedő befolyását félelmessé és aggályossá teszik, a szabadelvű párt függetlenebb köreiben fölkeltvén a hazafias aggályokat, férfias elhatározásra és ellenmozgalomra vezettek, melynek is