Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

9 fi 123. országos ülés 1898. deczember 15-éu, csütörtökön. egyes részleteiben is megérdemli a vele való beható foglalkozást. Azonban e fölfogásom daczára sem kívánok belebocsátkozni ezúttal mindazon aggályok, hiányok és hézagok felsorolásába, a melyek e programm- nyilatkozatokban foglaltatnak, valamint azon pontok kiemelésébe sem, a melyek mindnyájunkra nézve egyaránt kielégítők; nem pedig azért, mert először e tekintetben már az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásakor az ellenzék minden árnyalata részéről a helyzet megvilágításban részesült és a kormány programm-nyilatkozatainak egyes hiányai már ott is kiemeltettek és különösen a nemzeti párt nagynevű vezérének az akkori vitát domináló s annak kimagasló fénypontját képező enuntiatioi még ma is éreztetik hatásukat a ház minden oldalán és nevezetes tényezőként fognak azok szerepelni mindazon kényes kérdések megoldásában, a melyek a kormány programmjába is felvétettek és a melyeknek nemcsak ezélirányos, hanem általános megnyugvást gerjesztő békés megoldását mi is egyaránt óhajtjuk. Másrészről nem bocsátkozom a részletekbe azért sem, mert elég alkalmam fog majd nyílni arra az egyes tárczák költségvetésének tárgyalásánál vagy midőn majd a kormány által benyújtandó törvényjavaslatok fognak tárgyaltatni. De nem kívánok ezúttal még a költségvetésnek pénzügyi oldalára sem kiterjeszkedni, még pedig kettős okból nem. Először azon körülménynél fogva, mert a t. ministerelnök és pénziigyminister úrnak ebben az utóbbi minőségben kifejtett nagy tehetséggel és kiváló szakértelemmel párosult s azért a ház minden oldaláról kellően méltatott működésével sikerűit az államháztartás egyensúlyát helyreállítania és másodszor azért, mert a jelen költségvetés serupulosus realitással levén összeállítva, ennek szüksége ezen irányban sem forog fenn. Nem kívánok a pénzügyi és ezzel kapcsolatban a közgazdasági helyzettel sem bővebben foglalkozni — és itt sajnálom, hogy épen ezen feltett szándékomnál fogva az előttem szólt t. képviselőtársamnak igen érdekes és tanulságos előadására bővebben nem terjeszkedhetem ki — mert a mennyiben szüksége mutatkozik finantialis állapotaink minden oldaláról yaló megvilágításának és móltatásának, ezt már részben teljesítették az ezen oldalról felszólalt t. képviselőtársaim, különösen Bujanovits t. képviselőtársam, részben pedig kétségtelenül meg fogják ezt tenni a nálam erre sokkal hivatottabb képviselőtársaim. Azért, t. ház, ezúttal csak a politikai és parlamenti helyzet azon mozzanatainak kiemelésére akarok szorítkozni, a melyek természetüknél fogva egyedül csak az általános vita folya- ' mán domboríthatok ki kellőleg és a melyek a mai helyzetnek tulajdonképeni általános jellegét adják meg. A jelen politikai helyzet megbírálásánál szükséges visszamennünk a legutóbb lefolyt kormánycrisis történetére. Szükséges e tekintetben kiemelni mindazokat a tényezőket és mozzanatokat, melyek a jelen kormány alakítására befolyással voltak és a melyeknek épen azért hátrányos vagy előnyös befolyása elől épen úgy, mint az eredendő bűn hatása elől el nem zárkózhatik, azok alól magát működésében teljesen fel nem szabadíthatja, mert eredetét, létét, azoknak köszönheti. Ebben a tekintetben már több nyilatkozatot hallottunk a kormánypadokról, mindazáltal a 1 kormányelnök úr nyilatkozatai, megengedem, részben a köteles discretionál, részben bizonyos személyes érzékenység kimélésénéí fogva némileg burkoltak s azért bizonyos homályt hagytak bátra, a melynek felderítésével s tiszta kép nyerése végett a lepelnek fellebbentésével, azt hiszem, nem fogok egészen felesleges munkát teljesíteni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A lefolyt kormányválságnak, különösen a volt ministerelnök úr és kormánya bukásának okaival nem kívánok ezúttal részletesebben foglalkozni. Nyilatkoztak már erről többen, hanem erre nézve csak összefoglalóiag és egészen általánosságban annyit kívánok megjegyezni, hogy ez a bukás az általa elkövetett hibák egész sorozatának volt természetszerű következése, melyeket az ellenzék parlamenti kötelességéhez híven kérlelhetetlenül felderített s melyek miatt az ellenzék nem egyszer — a t. túloldal többje részéről is jó szemmel nézett, —-indokolt és jogosult támadásokat intézve, állását végre teljesm tarthatatlanná tette, a mint ez a túloldal részéről is többször elismertetett. De mi történt, t. ház, a mikor ez kiderült? Nem az, a mi a parlamentarismus lényegéből folyt volna, kiküzdeni hagyni az élet-éshalálharczota kormány és ellenzék közt, a parlamentnek egyedül jogos fórumán, a képviselőház kiizdterén, hanem mindenáron meg kellett ezt akadályozni a szabadelvűpárt egyik végzetes csoportjának az úgynevezett Tisza-csoportnak. (Ügy van! a baloldalon.) Nem nevezem clique-nek azért, mert több ízben tiltakoztak ellene és én még e tekintetben is kímélni akarom érzékenységüket, hogy azon teljes objectivitást, melyet mindig meg szoktam tartani, mostani felszólalásomban is teljes mértékben követhessem. Hát, t. ház, mikor ez a clique (Élénk derültség.) akar ám mondani ez a csoport észrevette, hogy az elégedetlenség a politikai hely-