Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

9 fi 123. országos ülés 1898. deczember 15-éu, csütörtökön. egyes részleteiben is megérdemli a vele való beható foglalkozást. Azonban e fölfogásom daczára sem kívánok belebocsátkozni ezúttal mindazon aggályok, hiányok és hézagok felsorolásába, a melyek e programm- nyilatkozatokban foglaltatnak, vala­mint azon pontok kiemelésébe sem, a melyek mindnyájunkra nézve egyaránt kielégítők; nem pedig azért, mert először e tekintetben már az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásakor az ellenzék minden árnyalata részéről a helyzet megvilágításban részesült és a kormány pro­gramm-nyilatkozatainak egyes hiányai már ott is kiemeltettek és különösen a nemzeti párt nagynevű vezérének az akkori vitát domináló s annak kimagasló fénypontját képező enuntiatioi még ma is éreztetik hatásukat a ház minden oldalán és nevezetes tényezőként fognak azok szerepelni mindazon kényes kérdések megoldá­sában, a melyek a kormány programmjába is felvétettek és a melyeknek nemcsak ezélirá­nyos, hanem általános megnyugvást gerjesztő békés megoldását mi is egyaránt óhajtjuk. Másrészről nem bocsátkozom a részletekbe azért sem, mert elég alkalmam fog majd nyílni arra az egyes tárczák költségvetésének tárgya­lásánál vagy midőn majd a kormány által be­nyújtandó törvényjavaslatok fognak tárgyaltatni. De nem kívánok ezúttal még a költség­vetésnek pénzügyi oldalára sem kiterjeszkedni, még pedig kettős okból nem. Először azon körülménynél fogva, mert a t. ministerelnök és pénziigyminister úrnak ebben az utóbbi minő­ségben kifejtett nagy tehetséggel és kiváló szakértelemmel párosult s azért a ház minden oldaláról kellően méltatott működésével sikerűit az államháztartás egyensúlyát helyreállítania és másodszor azért, mert a jelen költségvetés serupulosus realitással levén összeállítva, ennek szüksége ezen irányban sem forog fenn. Nem kívánok a pénzügyi és ezzel kapcso­latban a közgazdasági helyzettel sem bővebben foglalkozni — és itt sajnálom, hogy épen ezen feltett szándékomnál fogva az előttem szólt t. képviselőtársamnak igen érdekes és tanulságos előadására bővebben nem terjeszkedhetem ki — mert a mennyiben szüksége mutatkozik finan­tialis állapotaink minden oldaláról yaló meg­világításának és móltatásának, ezt már részben teljesítették az ezen oldalról felszólalt t. kép­viselőtársaim, különösen Bujanovits t. képviselő­társam, részben pedig kétségtelenül meg fogják ezt tenni a nálam erre sokkal hivatottabb kép­viselőtársaim. Azért, t. ház, ezúttal csak a politikai és parlamenti helyzet azon mozzanatainak kiemelé­sére akarok szorítkozni, a melyek természetük­nél fogva egyedül csak az általános vita folya- ' mán domboríthatok ki kellőleg és a melyek a mai helyzetnek tulajdonképeni általános jellegét adják meg. A jelen politikai helyzet megbírálásánál szükséges visszamennünk a legutóbb lefolyt kor­mánycrisis történetére. Szükséges e tekintetben kiemelni mindazokat a tényezőket és mozzana­tokat, melyek a jelen kormány alakítására be­folyással voltak és a melyeknek épen azért hátrányos vagy előnyös befolyása elől épen úgy, mint az eredendő bűn hatása elől el nem zár­kózhatik, azok alól magát működésében teljesen fel nem szabadíthatja, mert eredetét, létét, azok­nak köszönheti. Ebben a tekintetben már több nyilatkoza­tot hallottunk a kormánypadokról, mindazáltal a 1 kormányelnök úr nyilatkozatai, megenge­dem, részben a köteles discretionál, részben bizonyos személyes érzékenység kimélésénéí fogva némileg burkoltak s azért bizonyos ho­mályt hagytak bátra, a melynek felderítésével s tiszta kép nyerése végett a lepelnek felleb­bentésével, azt hiszem, nem fogok egészen feles­leges munkát teljesíteni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A lefolyt kormányválságnak, különösen a volt ministerelnök úr és kormánya bukásának okaival nem kívánok ezúttal részletesebben fog­lalkozni. Nyilatkoztak már erről többen, hanem erre nézve csak összefoglalóiag és egészen álta­lánosságban annyit kívánok megjegyezni, hogy ez a bukás az általa elkövetett hibák egész sorozatának volt természetszerű következése, melyeket az ellenzék parlamenti kötelességéhez híven kérlelhetetlenül felderített s melyek miatt az ellenzék nem egyszer — a t. túloldal többje részéről is jó szemmel nézett, —-indokolt és jogo­sult támadásokat intézve, állását végre teljesm tarthatatlanná tette, a mint ez a túloldal részé­ről is többször elismertetett. De mi történt, t. ház, a mikor ez kiderült? Nem az, a mi a parlamentarismus lényegéből folyt volna, kiküzdeni hagyni az élet-éshalálharczota kormány és ellenzék közt, a parlamentnek egyedül jogos fórumán, a képviselőház kiizdterén, hanem mindenáron meg kellett ezt akadályozni a sza­badelvűpárt egyik végzetes csoportjának az úgy­nevezett Tisza-csoportnak. (Ügy van! a bal­oldalon.) Nem nevezem clique-nek azért, mert több ízben tiltakoztak ellene és én még e tekintet­ben is kímélni akarom érzékenységüket, hogy azon teljes objectivitást, melyet mindig meg szoktam tartani, mostani felszólalásomban is tel­jes mértékben követhessem. Hát, t. ház, mikor ez a clique (Élénk de­rültség.) akar ám mondani ez a csoport észre­vette, hogy az elégedetlenség a politikai hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom