Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-99
m 99. országos fllés 1892. október 20-án, csütörtökön. mely kormányban elejétől fogva végig hiányzott az, a mi nélkül ezen állam igaz állammá nem lehet, yagyis hiányzott az a tervszerű, önérzetes, öntudatos nemzeti politika, a mely hívatva van arra, hogy előidézze ezen állam szilárdságát s előidézze polgárainak jólétét és azoknak legbensőbb egyetértését. De, t. képviselőház, ha vizsgáljuk ezt a lefolyt 25 évi időszakot, egyéb szempontból is, úgy nemcsak ezen már elmondottakat kell constatáhmnk, hanem igenis, ha figyelemmel kisérjük magának a bécsi intéző köröknek magatartását és ha figyelemmel kísérjük saját felelős kormányainknak tanúsított eljárását is, úgy azon jelenségekre kell bukkannunk, hogy a bécsi intéző körök még ma sem szűntek meg a századokon át folytatott azon politikájukkal szakítani, hogy Magyarországot egy közös egységes birodalom jármába vonják be. (Úgy van.' a szélső baloldalon.) És másfelől ami felelős kormánvaink is, mintha csak azok szolgáivá szegődtek volna, (Úgy van! a szélső baloldalon.) csaknem mindent elkövetnek, hogy a nemzeti érzületet e hazában elfojtsák és tudatosan megsemmisítsék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn t. ház, 1867-ben a magyar nemzet nagy áldozatkészséggel hozta létre a kiegyezést, akkor mindenki azt gondolta, de méltán el is várhatta, hogy az nem lehet alap, nem lehet lépcső arra, hogy a nemzet áldozatkészsége, engedékenysége, de magának a népnek önérzete is fokozatosan kibányásztassék, kiaknáztassék; hanem igenis azt várhatta mindenki, hogy egyszer már valahára, jöjjön tudatára a bécsi udvar annak, hogy az osztrák birodalom és Magyarország közt a teljes kiegyezés és egyetértés csak úgy lehetséges, csak ágy fog megvalósíttatni, ha á Lajthán túl az osztrák, a Lajthán innen pedig Magyarország akarata fog érvényesülni és minden irányban kifejezésre juttattatni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha a mi felelős kormányaink 1867. óta, arra törekedtek volna, hogy ennek a nemzetnek szelleme, egyénisége kifejlesztessék ; ha arra törekedtek volna, hogy e nemzet birjon a szabad mozoghatásának minden követelményeivel; ha nem hajoltak volna meg mindig idegen érdekek előtt, ha arra törekedtek volna, hogy ez ország lakói egy szabad országnak legyenek boldog polgárai: akkor nem állnánk úgy, mint állunk ma és nem kellene kitörni azon jogosult ind ,gnatióknak és felháborodásoknak, a melyek annyival inkább jogosultak, mert felelős kormányaink mindig eltértek azon irányzattól, a mely az öntudatos magyar nemzetnek eszméje és törekvése. Mindazok, a kik azt hitték, hogy az 1867-ik évben lerakott alap hasisul fog szolgálni arra, hogy a magyar nemzeti eszme kifejlesztessék, hogy a magyar államiság főfactora megvalósíttassák, bizonyára a legalaposabban csalódtak. Mert e lefolyt időszak alatt nemesak hogy legkevesebb jelét, de a leghalaványabb árnyékát sem látjuk annak a törekvésnek, hogy igazi nemzeti szellemben ez országban valami történjék, hanem ellenkezőleg azt kell tapasztalnunk, hogy minket, a kik e haza igazi érdekei felé törekszünk, a kik nem akarjuk engedni, hogy e nép szelleme, a magyar nemzet önérzete és egyénisége örökké száműzessék e hazából, mintegy gúnynyal illetnek és mintegy nevetnek a felett, hogy mi e nemzet önérzetét fejleszteni és a magyar állam méltóságát megvédelmezni és megoltalmazni kívánjuk. (Helyeslés a säélső baloldalon.) E nemzeti önérzetnek, e nemzeti méltóságnak megvédelmezése kell tehát, hogy ösztönözzön bennünket arra, hogy a szőnyegen levő kérdéshez hozzászóljunk. Nem vezet itt bennünket más tendentia, nem vezetnek oly körülmények, a melyeket az ország akármelyik polgárai is velünk szemben igazságosaknak nem tartanának. Hiszen, t. ház, mi nem akarunk ezúttal a közös hadsereg iránt állítólag nálunk táplált ellenszenvnek kifejezést adni, nem akarunk annál kevésbbé a korona iránti hűségünk és tiszteletünk érzetét bármikép csak érinteni is. Hiszen a magyar nemzetnek a korona iránti tisztelete és hűsége olyan, a melyhez szó hozzá nem férhetett eddig sem és szó hozzá nem fog férni soha; (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) hiszen hazánk történelme a legfényesebb példákkal bizon3 ? ítja azt, hogy a magyar nemzet, akárhányszor meg lett támadva, ennek a népnek jogait akármikor és akárhám^szor meg akarták semmisíteni és ha ezzel szemben valamikor csak látszat is lett szolgáltatva arra, hogy jogos kívánalmai kielégíttetnek, akkor a magyar nemzet mindig feledte azon sérelmeket, a melyeket vele szemben elkövettek és tündöklő bizonyítékát nyújtotta a korona iránti hűségnek és ragaszkodásnak. Ez történt, t. ház, a legutóbbi három század óta is, a mely időszak alatt a magyar nemzetnek annyiszor kellett, fegyvert fognia, annyiszor kellett leraknia azt. A magyar nép mindig megbocsátott azoknak, a kik az ő jogai megsemmisítésére törekedtek. Ennek a loyalitásnak, ennek a, legmagasabb hűségnek bizonyítékát nyujtá a nemzet legutóbb ezen évben, midőn a király koronázási jubileumát ülte; akkor az egész ország, az egész nemzet pártkülönbség nélkül osztozott azon örömben, hogy 1867. június 8-án királyt koronázott a magyar nemzet. De, t. ház, a mint én részemről a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom bármely nemzet részéről azt, ha a kiengesztelődésnek és kibékülésnek mindenféle modulatiójától el akarna zárkózni
