Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-99

g4 »9. orsaágos ülés 1898. oktdber 20-án, esftt»rt»k«n. igénylöt és követelőt (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) és szembeállítja a nemzetnek jogos törekvéseivel (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és szembeállítja a nemzetnek múltjával, a nemzetnek dicsőségével. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Azt kérdem én, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a jelenlegi hadsereg és a hadseregben levő tisztek — nemcsak azért, mert néphadsereget képeznek, nemcsak azért, mert két alkotmányos állam hadseregét képezik, hanem már katonai fel fogásuknál is — elfogadhatják-e maguknak képviselőül Henzit? A katonát,egy alkotmányos vagy egy szabad állam katonáját, vagy hadseregét nem tekinthetem egyébnek, mint a nemzet legerőteljesebb kifejezésének. A nemzetnek tekinthetem fegyverben levő, tekinthetem annak tisztikarát, mint a legkitűnőbb, leggondosabban kiszemelt férfiakat, a kik vitézségüknél, legnagyobb becsületérzésüknél fogva azon csapatoknak élére állanak. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hentzi mi volt? Született Debreczenben, magyar emberek kegyéből nőtt fel, a magyar kormánynak letette Magyarország alkotmányára az esküt. (Úgy van! a stélsőbalon.) Péterváradon kétértelműleg viselkedvén, onnan a magyar kormány által eltávolíttatott és Pestre jött, Pesten a kormánynak felajánlotta szolgálatát, sőt a midőn Pestről a kormány menekülőben volt, akkor megjelent Kossuth előtt és felajánlotta, hogy Szeged városát kész megerősíteni akként, hogy a menekülő magyar kormány az osztrák hadsereggel szemben sokáig fentarthassa magát. Kossuth nem fogadta el ezt az ajánlatot s midőn kérdezte, mit szándékozik tenni, azt mondotta: »Pesten maradok« s akkor Kossuth becsületszavát vette, hogy a magyarok ellen nem fog fegyvert viselni. E becsületszó köteléke mellett maradt itt Pesten. S daczára esküjének, daczára becsületszavának, Budavárának védelmét vezette Magyarország seregével szemben. (Tetszés és zajos felkiáltások a szélsőbalon: Koszorúzzák meg!) Mondhatják s mondotta ő is ezen tényének mentségére, hogy Magyarországon született ugyan, de svájezi, a Svájcz pedig őseit már rég kilökte kebeléből, mint árulókat. 0 itt volt Magyarországon, esküdt a magyar alkotmányra, minek nevezik azt? Hazaárulónak, (Zajos tetszés a a bal- és szélső baloldalon.) esküszegőnek, szószegőnek nevezik ! (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások: Koszorúszák meg!) Mit tart a katonabeestílet, mit tart a katona becsűletérzése arról, a ki fogságba jutva becsületszavát adja, hogy nem fog megszökni és e feltétel mellett szabadon hagyják, mit tart egy hadsereg arról, a ki megszegi a becsületszavát? Fordultak elő ily esetek a legutóbbi franczia-német háború alatt is s mindnyájan emlékeznek rá, hogy a hadsereg legnagyobb része a legnagyobb indignatioval fogadta azt, a ki esküszegő lett. (Zajos tetszés a szélsőbalon.) A katonánál legelső feltétel ;iz, hogy tisztán állhasson csapatainak élére, azért a. becsület kérdéseiben folttalannak, szennytelennek kell lennie. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A jelenlegi hadseregben is igen sok kitűnő, rendkívül nagy becsületérzéssel felruházott tisztet ismerek s bármelyikök elé tennők azt a kérdést, hogy mit tart arról a katonáról, ki megszegi adott esküjét és becsületszavát, azt fogja mondani, hogy én nem tekinthetem az osztrák-magyar hadsereg tiszti karába beillőnek, hanem azt onnan ki kell lökni. (Zajos tetszés a szélsőbalon.) Ha ma valaki hasonlót tenne, meg vagyok róla győződve, hogy a jelenlegi hadseregben megalakított becsületbíróságok kiűznék a hadsereg kebeléből az ily férfiút. Kérdem már most, t. ház, hogy megbecsüljük-e a hadsereget az által, ha mi egy hazaárulónak, egy eskü és szószegőnek emlékül szolgáló sírkőre koszorút teszünk? (Zajos tetszés a szélsőbalon.) De azt fogják erre mondani, a mint azt ma Vadnay Károly képviselőtársamtól is hallottam, hogy nem Hentzié az az emlék. (Derültség a szélsőbalon.) Hát ki vezette azokat a csapatokat, kiknek nevéhez fűződik Budavárának védelmezése? Nem a vezérekről szokták elnevezni a hadseregeket? Nem Miltiadest dicsőítik a marathoni, nem Leonidást dicsőítik a thermopyléi harezokért, nem hallottuk-e Görgey táborát, nem Bem seregét? A hadsereget mindig a vezérről nevezik, a vezéré a dicsőség, a vezéré az érdem, de ha a vezérhez gyalázat tapad, ez azt is éri, a kik követik. (Zajos tetszés a szélsőbalon.) Ugron Zoltán: Szapáry-tábor! (Nagy derültség a bal- és szélsőbalon.) Ugron Gábor: De mi jellemzi az igazi katonát? A katona öl a háborúban, mert kénytelen vele, a katona a hóhértól abban különbözik, hogy csak akkor öl, ha az szükséges arra, hogy a győzelmet kivívhassa azon emberek feláldozásával. Egy katona csak addig rombol és azért rombol, hogy ellenségeit legyőzhesse, megverhesse. De vájjon a katonának, a magasabb értelemben és ideális értelemben vett katonának megfelelhet-e az a férfiú, a ki Pestet, a hol nem voltak honvéd hadseregek elhelyezve, a honnan egy puskalövés nem intéztetett Budavára ellen, bombáztatta ? Ezt helyesnek találhatja Budapest belvárosának képviselője, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de Budapest belvárosának választói nem fogják helyeselni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És vájjon mivel lett volna indokolható, hogy a lánczhidat levegőbe akarták röpíteni, azt a íánczhidat, a mely a mi történelmünkben oly jelenté-