Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-99

'.*». ursxáges ttlós IH»2. október 20-iin, c>üt$rtftk8n. gg boríttatván a multak eseményeire, ezek fölött is a végleges kiengesztelődés létrejöjjön.« Tehát, t. ház, midőn ő Felsége mondja, hogy a hadseregnek nincs más szelleme, nincs más felfogása, mint a koronáé, a ministerelnök úr meg azt hirdeti, hogy a hadsereget ki keli engesztelni a 48/49-iki eszmékkel: akkor a ministerelnök úr elfelejtette ő Felsége nyilatkozatát s igen jó lesz a/t emlékezetébe visszaidéznünk. (Halljuk! Halljuk!) Egy minister, a ki n kabinet élén áll, egyfelől a nemzet, másfelől a korona megbízottja s hivatása, hogy a nemzet és a korona közt az érintkezési pontokat és ne azt keresse, hogy miként lehet a nemzet és a korona közti s a korona nyilatkozata és a nemzet érzelmei közötti ellentéteket feltalálni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Ha még volnának is a hadsereg és a korona nyilatkozatai között eltérések és ellentétek, még akkor is arra kell igyekeznie, hogy a hadsereg alkalmazkodjék a korona nyilatkozataihoz, nem pedig arra, hogy a nemzet alkalmazkodjék a hadt ereghez. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Miről van szó? Szó van az 1848/49iki események megítéléséről. (Igás ! Úgy van! a bal és szélső balold"lon.) Miként fogta fel a nemzet ezeket kezdettől fogva? Ügy, hogy még az elnyomás legsanyarúbb pillanataiban is azt hangoztatta: »Restitutio in integrum, jogfolytonosságé, t. i. előbb vissza kell állítani a, 48-iki törvényeket, a nemzetnek meg kell adni ez elégtételt; mert a 48-iki törvények visszaállítása azt jelenti, hogy 1848/49-ben azok a harezok, melyek az alkotmányért, a jogért és a törvényekért folytak, törvényesek és jogosak voltak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A nemzet nem lázadt fel a király ellen, hanem a nemzetet megtámadták a kamarilla emberei, megrohanták a nemzet azon fiait, a kik a nemzet jogát és igazait védelmezték. (Zajos helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Hiszen, t. ház, minden évben megszavaztatik a költségvetés s abban van egy pont, a mely így szól: az 1849--67-ig tényleg fennállott központi kormány alkalmazottainak nyugdíja. Mit tesz ez? Azt, hogy a nemzet, midőn nyugdíjat ad azoknak, a kik 1849—67. szolgáltak, tényleg fennállottnak mondja, mert jogilag fennállottnak azon kormányt el nem ismerte és el nem ismerhette, ha csak önmagát meggyalázni, alkotmányát a mégsemmisfílés veszélyének kitenni nem akarta. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez az a tény, a mit a ministerelnök úr most el akar érni ezen megkoszorúzási ünnepélylyel. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem az a megbotránkoztató, hogy egyik katona a másik katona emlékét megtiszteli, hanem az, hogy az alkotmányos kormány a szabadság harezosaival az absolitistieus kormány, a zsarnokság harezosai emlékére akar koszorút tétetni. (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Mi, a kik a háromszáz néhány év alatt a magyar nemzet alkotmányáért annyi küzdelmet vívott, annyi vértanúságot kiállott nemzet gyermekei vagyunk, sohasem engedhetjük meg azt, hogy a mi törvényhozási termünkben, a mi hozzá]árulásunkkal, a mi szavazatunkkal koszorú tétessék azok emlékére, a kik e nemzet joga és alkotmánya ellen harczoltak. (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ugyan micsoda biztosítékául fog szolgálni az alkotmánynak az a kormány, az a hadsereg, a mely nem az alkotmányért küzdő, nem az alkotmányért elvérző bajnokoknak akarja a tiszteletet megadni, vagy csak oly feltétellel akarja azt tenni, hogy egyenlőknek ismerjük el azokat, a kik a nemzet jogai, a nemzet igazságai, sőt a nemzet léte ellen harczoltak. (Egy hang a szélső baloldalon: Gyalázat!) Hiszen 1867-ben, midőn a kiegyezés létrehozatott, a kiengesztelődés is megtörtént; de az a kiengesztelődés csak azon az alapon volt elérhető, hogy a nemzetnek teljes igazság szolgáltattatik. S a midőn Andrássynak a tanácsára ő Felsége a nemzet koronázási ajándékát a honvédek ^zámára adta,- ezzel a honvédeknek a legnagyobb elismerést adta, mert uem alamizsnát adott azon honvédeknek. A nemzet koronázási ajándékát nem lehet alamizsnában szétosztani. A nemzet koronázási ajándékának átnyújtása azt jelenthette, azt kellett, hogy jelentse és azt jelentette is minden ember szemében, hogy a kik ezért az alkotmányért harczoltak, melynek értelmében én most megkoronáztattam, melynek értelmében én most a nemzet lelkesedése által ü'dvözöltettem, az ezen alkotmány értelmében kapott koronázási ajándékot nem adhatom másoknak, mint azoknak, a kiknek érdemük, hogy ezt az alkotmányt a nemzet visszanyerte. (Zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, a hadsereggel akarja a ministerelnök úr a kiengesztelődést. Én igen jói tudom, hogy az erővel szemben csak az erő a biztosíték s azért követelem mindig az önálló magyar nemzeti hadsereget. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) De önök azt mondják, hogy egy ilyen közös hadsereg a mai szervezetében is a magyar alkotmánynak, a magyar nemzet fenmaradásának, szabadságának lehet biztosítéka. (Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Az a hadsereg, melybe a nemzet ifjúságát adja, a melynek feittartásához a nemzet járul, nem lehetett volna senki által erősebben compromittálva, mint a midőn a uiinisterelnök úr úgy állítja fel, mint 11*