Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-99

• -: 98. országos ttleg 18»2. »któ' er'20-án, esBt5rtSk!5n, urnak elfeledkezni arról, hogy 1886 május 21-én, midőn Janszky tábornok az Y. műszaki ezred két zászlóaljának katonáival hivatalosan megjelent a Krisztina-városi temetőben és a Budavára ostrománál elesett katonáknak sírjára koszorút tett, akkor itt e házban kérdést intéztem az akkori ministerelnök árhoz és a ministerelnök úr azt mondotta, hogy azon elesettek sírjának megkoszorúzása Budavára bevétele napján ott a Krisztina-városi temetőben egy közös hadseregbeli csász. és kir. tábornok által végrehajtva, tapintatlan ég helytelen cselekedet volt. (Igaz! Ugy van! a hah és szélső haloldalon.) Azt hiszi most a t. ministerelnök úr, ha nem a temetőben lévő síron, hanem azon oszlopon hajtatik ez végre, a mely oszlop emel- i tetett ott, a magyar nemzet capitoliumán, mintegy meggyalázásául a magyar nemzetnek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) emeltetett mintegy emlékeztető jeléül annak a diadalnak és győzelemnek, a melylyel a magyar nemzet az absolutistieus hadsereg által letiportatott, vérbe, könybe és nyomorba fojtatott, (Igaz! JJgy van! a. szélső baloldalon.) akkor a ministerelnöki székből elhangzott »helyte!en és tapintatlan« jelzők nem fokozottabban kell, hogy hangoztassanak ma, mikor a magyar honvédek által akarjuk ezen emléket megkoszorúztatni ? (Igaz! Ugy van! a seélst' baloldalon.) A ministerelnök úr állítani sem meri, mert az egész nemset mintegy ember állana vele szemben, hogy a korona és a nemzet közt további kiengesztelődést szükség volna. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon). Mióta a király megkoronáztatott, sokkal jobban megtartja az alkotmányt, mint megtartják azok a buzgó és túlbuzgó szolgák, (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon) kik azt hiszik, hogy szolgálatot tesznek a trónnak, midőn a nemzet érzelmét, a nemzet jogát, a nemzet dicsőségét és büszkeségét meggyalázni megkísérlik. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Legyen meggyőződve a t. ház, hogy abból az erőből, a melyet a nemzet merített 1848—49. küzdelmeiből, soknak kell fenmaradnia, hogy a, jövő harezaiban, melyeket a trón mellett, a trón és a hazáért kell, hogy vívjunk, a sikert biztosan elérhessük. (Igaz! ügy van ! a szélső baloldalon), Egy nemzet, a mely a maga történelmének folyamán a maga dicsőségét megtagadni tudja, az a nemzet a trónnak is rossz védelmet nyújt. Mert a trón, a korona mi előttünk mint egy 900 esztendős szentség jelentkezik, mely körül midőn csoportosulunk, a nemzet összes jogai, alkotmánya, múltja és jövendője mellett hiszszük síkra szállani. (Tetszés és taps a szélső baloldalon.) De nem is lehet ez a tény, a minister urnak ez az eljárása egyéb, mint egy »agent provocateur* szerepe, a melylyel nem a nemzetnek szolgál, mert a nemzetet csak megbántja és megsérti vele, de nem használ a trónnak sem, mert a trónt e kérdésből ki kell hogy hagyjuk és nem szabad megengednünk, hogy a ministerelnök úr azt tárgyalásainkba belehozza, vonszolja. (Igaz! Ugy van! bal felől.) A trón teljesen távol áll azoktól a törekvésektől, amelyeket a t. ministerelnök úr folytat, hiszen midőn a Janszky féle ügyben a nyugtalanság az egé^z országban elterjedt, akkor ő Felsége egy királyi leiratot intézett az akkori ministerelnökhöz, Tisza Kálmánhoz, a melyben a többek között ezek foglaltatnak (olvassa): »Époly sajnos, ha egyes tények miatt az egész hadsereg kedvezőtlen bírálat alá vétetik.« Tehát itt a királyi leiratban Jánszky ténye úgy tüntettetik fel, mint a mely sajnos tény volt, a mely miatt nem kell az egész hadsereget megítélni (olvassa): »A monarchia összes népeit magában foglaló közös hadsereg szelleme nem más és nem is szabad, hogy más legyen, mint a legfőbb hadúré; a mi épen legbiztossabb kezességet nyújt az iránt, hogy e szellemet ezentúl sem uralhatja más érzelem, mint versenyző törekvés a kötelesség hű teljesítésében, mely kötelessége a hadseregnek, nemcsak a monarchiának kifelé való védelmét, hanem minden politikai pártüzelmektől távol állva, a, belső rend fentartása érdekében a törvények s ennek folytán a törvényesen fennálló alkotmányos intézmények oltalmát is foglalja magában. Csak szándékos nem tudás, vagy nem tiszta indokok vezethetnének tehát arra, hogy a hadsereg, mely háborúban és békében mindenkor híven és áldozatkészen teljesítette kötelességét, valódi hazafisággal, az ország törvényeivel és az alkotmánynyai ellentétbe helyeztessék.« Mit mond tehát a királyi leírat? Azt mondja, hogy a hadseregoek nem lehet más szelleme és nem szabad, hogy más szelleme legyen, mint a legfőbb hadúré. Maga a ministerelnök úr elismerte, hogy kiengesztel ődésnek a nemzet és a korona között szüksége fenn nem forog, de ugyanakkor hozzátette, hogy szükség van kiengesztelődésre a nemzet és a hadsereg között (Felkiáltások jobbfelől.- Azt nem mondta! Nagy zaj és nyugtalanság a baloldalon.) Horánszky Nándor: Igenis mondotta! (Zaj- és nyugtalanság bal felöl. Elnök csenget!.) Ugron Gábor: A tényeket nem lehet eltagadni, fel fogom olva mi újra (olvassa): »Igenis erre szükség van, hogy kiengesztelődés jellegét viselje arra nézve, hogy egyes kérdések, a melyek — és ezé nem tagadja senki — fennálltak máig s a melyekben az 1848—49-iki eseményeket máskép bírálták meg a hadseregben, mint a nemzet más részében, ezen kérdések is végleges megoldást nyerjenek, hogy itt is fátyol