Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-99

99. országos Illés 1892. október 20-án, csütörtökön. " Hentzit, máskor Hentzi koszonlzza meg Janszkyt.« (Mosssantartó derültség a bal- és szélső baloldalon.) És még egyet ne felejtsen el a t. ministerelnök úr: azt, hogy egy nemzet, a mely a jelenben ki van elégítve, a mely boldog és elégedett, elfelejtheti, a feledés legsűrűbb fátyolát boríthatja a még oly sajgó sebekre is, a még oly nagymérvű sérelmekre a múltból, de nemzeti nagyjainak emlékére, eszményeinek, nemzeti hősei dicsőségére soha sem boríthatja a feledés fátyolát; a mely nemzet ezt tenné, saját jövőjét ásná alá és nem érdemlené meg a létet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A nemzeti hősök dicsőítését nem lehet semmi idegen, bármily nagy hősök dicsőítésével pótolni és nagyon jól jegyezte meg gr. Apponyi Albert képviselőtársam, hogy kiengesztelődés lehetséges a sírok felett, de két emlékoszlopot— amelyek homlokegyenest ellenkező, divergáló eszméket képviselnek, az egyik Magyarország megsemmisítését és a centralisa tio eszméjét; a másik pedig a magyar szabadság és függetlenségét-- egyenlővé tenni nem lehet. A mikor a magyar dicsőség szobrának leleplezéséről van szó, akkor a magyar nemzet elnyomóinak emlékét dicsőíteni nem szabad; (Helyeslés bal felöl.) még ha nem egy helyen emelték volna is mind a két szobrot, mert így divergáló eszmék soha sem hozhatók kapcsolatba, ezeket époly kevéssé lehet összeforrasztani, mint földünk két ellentétes sarkát. (Egy hang a szélső baloldalon: Szapáryt és Károlyi Gábort!) Gr. Károlyi Gábor: Wahrmannt és Isfcóczyt! (Nagy derültség a bal-és szélső baloldalon.) Sághy Gyula: És, t. ház. ne méltóztassék azt sem elfelejteni, hogy az xigynevezett kiengesztelődés szempontjából mi értéke van egy oly ünnepélynek, a mely tisztán a hivatalos hatalom praessiojától összetoborozva, csupán a hivatalos hatalom védszárnyai alatt folyhatik le s legfölebb ez által lehet megvédve minden kellemetlen incidenstől; de melyben a nemzet szive, a nemzet függetlenül gondolkodó, önálló, elfogulatlan érzelmű tagjai nem vesznek és nem vehetnek részt; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) elfogulatlan ember — nem akarom senki jóhiszeműségét kétségbe vonni — azért mondom elfogulatlan, mert tiszta érzelmű hazafi azon meg nem jelenhet. (Igaz ! Úgy van! bal felöl.) Ilyen ünnepélyeket, melyek a hatalom parancsszavára folynak le, rendezett a Bach systhema is, de volt-e annak erkölcsi értéke, erkölcsi visszahatása? Sajnos, ennek lesz erkölcsi visszahatása, de az veszélyes lesz a nemzetre g nem olyan ártatlan, mint azoknak az ünnepélyeknek, a melyeket a Bach-korszak rendezett a magyar nemzet ellen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És bár nincs sok reményem hozzá, mégis kötelességet vélek teljesíteni, ha még ezután is újból és újból felhívom a t. ministerelnök úr figyelmét, hogy gondolja meg még most is az utolsó órában és vegye fontolóra azon kiegyenlítési módot, melyet gr. Apponyi Albert ajánlott; fontolja meg azt, hogy az ő eljárásához való makacs ragaszkodása azt a czélt, a melyet ő eontemplált, nem előbbre vinni, hanem compromittálni alkalmas (Igaz! Úgy van! bal felöl.) és fontolja meg azt, hogy a felelősség viselése elől nem bujhatik az úgynevezett szoborbizottság háta mögé. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De hiába is próbálná ezt meg, mert azt senkivel sem fogná elhitetni, sőt maga sem hiszi el, hogyha felszólítást intézne a szoborbizottsághoz azért, hogy az általa egyszer megállapított programmon bizonyos változtatásokat eszközöljön, ez a szoborbizottság, mely ezen sérelmes programmpont megállapítására egyáltalában mandátummal sem birt, ezt a változtatást a legnagyobb készséggel nem teljesítené. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Es ez a felelősség, mely a t. kormányelnök urat terheli, épen nem csekély; a most történtek után pedig már annál nagyobb, mert nemcsak őt magát compromittálja, mint kormányelnököt, mert ha még csak gr. Szapáry Gyulát eompromittálná, ahhoz semmi közünk, de compromittálja a kormányelnököt, a mihez igazán közünk vau, de compromittálja. a nemzetet is és compromittálja a hadsereget; sőt tovább megyek: compromittálni volna alkalmas tapintatlan belevonásával és még inkább a már egyszer megállapított programmponthoz való makacs, csökönös ragaszkodásával magát a koronát is, ámbár a koronának fénye és dicsősége sokkal fényesebb és ragyogóbb, mintsem hogy a kormányelnök űr ezen tapintatlan eljárása által ejtett folt a korona ragyogó fényárját elhomályosíthatná s az ne lenne képes azt teljesen sugaraival eltüntetni. És legyen meggyőződve a t. kormányelnök úr, hogy a korona ezen vélt sz^gálatot nem fogja neki megköszönni, épúgy, mint nem fogja megköszönni ezt a nemzet. (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ismétlem, nem adom fel a reményt, hogy még eltávolítható lesz a nemzet és korona elől ez a keserű pohár, mert azt hiszem, hogy a t. túloldalnak független elemei nem engedik magukat pártkötelék által meggyőződésük kifejezésétől visszatartatni és én felhívom őket, hogy járuljanak ahhoz a javaslathoz, a mely semmiféle pártállásnak nem praejudicál, de a mely megadja a kiegyenlítésnek módját: járuljanak a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. És nem áll az, a mit b. Podmaniczky Frigyes t. kép-