Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

46 ". ©rsaago* ölés 1892. október 18»áu, kedden. mely érzelmi momentumoknak kiegyenlítése, a mennyiben azok a harmóniának zavarását idézték elő, eltüntetése, az országnak, a nemzetnek, minden factornak érdekében áll. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) És ugyanazért annak a czélnak a kitűzését, hogy az érzelmekben létező azon ellentétek és disharmoniák megszűnjenek, melyek tagadhatatlanul még fennállanak, ezen czél kitűzését én nemcsak nem helytelenítem, hanem helyeslem, ennek a, czélnak eléréséhez hozzájárulni mindenkor kész vagyok. (Helyeslés bal felől.) De álláspontom őszinteségének tartozom egy gondolatnak kiemelésével, t. i. annak a gondolatnak kiemelésével és annak a tételnek hangsúlyozásával, hogy ezt a ezélt sem lehet puszta szertartásokkal elérni, legyenek azok önmagukban bár helyesen concipiálva és helyesen kigonlolva. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) A mi álláspontunk annyiban különbözik tisztelt szomszédaink álláspontjától, hogy mi igenis a jelenlegi közjogi alapnak követelményei szerint létesített hadsereg és a nemzet közti teljes szellemi összeforradást és érzelmi egységet lehetségesnek és kívánatosnak is tartjuk. De e nagy czélnak útjában nem csupán a múltnak némely emlékei állnak, hanem a most fennálló intézményeknek is bizonyos hézagai, élő nemzeti követelmények folytonos megtagadása (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és azért vétenék az őszinteség ellen, ha bármi reményt nyújtanék arra, hogy addig, míg azok a nemzeti aspirátiok, melyek a hadseregre nézve a 67-iki közjogi alapon is felállíthatók és felállítandók, kielégítést nem nyertek, bármily helyesen kigondolt Szertartásokkal és ünnepélyekkel a teljes szellemi és erkölcsi összeforrást, melyet a t. kormány magának czélúl kitűzött, elérni lehessen. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbal felöl.) Ámde, t. képviselőház, most nem azok a követelmények vannak napirenden, melyekre czéloztam és melynek formulázására most annál kevésbbé van indokom, minthogy mi azokat más alkalmaknál kimerítőleg formuláztuk és a háznak előterjesztettük. És én nem tagadom, hogy az érzelmek harmóniájának előidézése tekinteté ben helyesen concipiált, valóságot, igazságot, méltányosságot és önérzetet kifejező szertartásoknak és ünnepélyeknek is lehet jelentősége. Ámde, t. ház, azt sajnálattal tagadnom kell, ho»y az ünnepélynek azon formája, mcdyhez a t. kormány beleegyezését adta, alkalmatos legyen arra, hogy az érzelmeknek ezen harmóniáját biztosítsa vagy csak megközelítse is, sőt félek attól, hogy az ünnepély ezen formájához való ragaszkodás ezen kívánatos czéltól minket távolabb vezet, mint kívánnók. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, annak érdemébe, ez idő szerint és ezen felszólalásom alkalmával nem akarok mélyen belebocsátkozni, hogy miért nem lehet annak a két szobor megkoszorúzásának parallelismusát elfogadni. Csak egy mondattal akarom kifejezni azt az okot, a mely miatt ettől épen azért, mert a benső világosságot nélkülözi, eredményt, várni nem lehet. A nemzetetek, védőik és ellenségeik sírjaival szemben gyakorolhatnak egyenlő kegyeletet, a sírok közt létezhetik paritás, létezhetik reciprocitás ; de a dicsőséget hirdető emlékszobrok közt nem lehet reciprocitás, (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Itt pedig, t. ház dicsőséget hirdető emlékszobroknak paritása és reciprocitása akar symbolicus cselekményben kitüntethetni és ez egy paritás, egy reciprocitás, a melyet nem fogadhat el egy nemzet a nélkül, hogy saját hőseitől el ne vonja a dicsőítésnek azon kizárólagosságát, melyhez joguk van. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) De, t. ház, menjünk tovább. Tegyük fel, hogy ebben nincs igazam ; tegyük fel, hogy ez az egész felfogás téves; tegyük fel, hogy az az egész érzelmi világ, mely az ünnepélynek egyik pontja ellen tiltakozik, hamis felfogáson alapúi. Hát én azt állítom, elég annak létezése, hogy oly ünnepélynek alakjában ne lehessen az általam is kívánt teljes összeforrást előmozdítani, mely azokba a létező érzületekbe beleütközik. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Miről van szó, t. ház? Arról van szó, hogy bizonyos érzelmi dissonantiák nyerjenek végleges megoldást, hogy bizonyos antagonismusok, a melyek még a szívekben vaunak, eltűnjenek. Érzelmekről van szó, érzelmekre akarnak hatni. Érzelmeket pedig nem lehet majoritással, érzelmeket nem lehet szavazással eldönteni. (Zajos helyeslés és tetszés a bál- és szélsőbalon.) Törvényeket és intézményeket lehet megalkotni egy kisebbség ellenállásával szemben majoritással és leszavazással: érzelmeket semmiféle majoritással, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) semmiféle szavazással még akkor sem, ha az a majoritás, mely szavaz, megfelel azon majoritásnak, mely e szavazást nézi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Ha a t. ministerelnök ár azt mondja, hogy ő olyan helyzetet kíván előidézni, a mely lehetővé tegye az í84S-iki emlékek megünneplését az ország minden polgárára, minden pártjára nézve; meg akarja szüntetni azt, hogy ezen ünnepek az ország egyik pártjának kiváltságát képezzék — én ugyan csodálkozással hallottam, hogy ez eddig így volt (Derültség a szélső baloldalon.) — ha ő ezen állapotot nem tartotta kívánatosnak: akkor azt az állapotot sem tarthatja kívánatosnak, hogy az érzelmek azon ki-