Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

97. országos ülés 1892. október 18-án, kedden. Ebben a reményben egy határozati javaslatot van szerencsém előterjeszteni a magam és elvtársaim nevében, mely következőleg szól (olvassa): A budai honvéd-szoborbizottság meghívására határozatilag mondja ki a képviselőház: I. Helyeslő tudomásul veszi, hogy a közös hadsereg a budavári honvédszobor elé díszben kivonul s a szoborra koszorút helyez, minthogy ezzel hazánk iránti kötelességét teljesíti. II. Helyteleníti s a nemzeti önérzet súlyos megsértésének tartja azt a tervet, mely Szerint az 1848—49-iki honvédek nevében a budai Hentziszobor megkoszorúztatnék (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) s minthogy erre az 1848 — 49-iki honvédek senkit illetékesen föl nem hatalmaztak : elvárja a kormánytól, hogy minden eszközzel, mely hatalmában áll, a terv foganatosítását meggátolja. (Élénk helyeslés és meg-megujuló éljenzés.) A határozati javaslatot a következők iríák alá: Eötvös Károly, Olay Lajos, Endrey Gyula, Visontai Soma, Helfy Ignácz, Illyés Bálint, Szemere Huba, Tompa Antal, Fornszek Sándor, Pogrányi József, Madarász Imre, Szalay Károly, Horváth Ádám, Noszlophy Gyula, Pázmándy Dénes, Vikár József, Vörös János, Nánásy Ödön, Lukáts Gyula, Hentaller Lajos, gr. Károlyi Gábor, gr. Zichy Herman Kováts József, Kun Miklós, Babó Emil, Csávolszky Lajos, Konkoly-Thege József. Gr. Szapáry Gyula ministerplnök: T. képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek ismerem egész tárgyilagossággal a fenforgó kérdéshez hozzászólni és követni fogom az előttem felszólalt képviselő urat abban, hogy az ügy állását és előzményeit a t. ház előtt feltárjam. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap is felhozatott és ma is felemlítette Eötvös Károly képviselő úr azt, hogy a honvédszobor-bizottság kitől nyert megbízást ezen meghívás szétküldésére és ezen ünnepélynek ily módon való rendezésére s kérdi, hogy egy megbízás nélküli bizottság intézkedése folytán hogyan járhatott el a kormány úgy, a miként eljárt? Mindenekelőtt bátor vagyok a szoborbizottság mikénti alakulását tudomásom szerint előadni. (Halljuk! Halljuk!) k.7u ó-budai és budai honvédegyletek kiküldöttek egy bizottságot arra, hogy Budán Budavár bevételének emlékére állítandó szoborra gyűjtéseket rendezzenek. Ezen bkottság gyűjtötte azon pénzeket, a melyekből a szobor létesítése megkezdődött és ezen bizottság volt ezen az úton megbízva az ügy vezetésével. 1887-ben, az akkor tartott országos honvéd gyűlésen tárgyaltatván a honvédszobor és a honvédszobor-bizottság ügye, a honvéd-egyesííletek ezen országos gyűlése helyeselte a szobor-bizottság addigi eljárását s a maga részéről továbbra is megbízást adott ezen bizottságnak s ebbe hat tagot és a központi választmány elnökét küldte ki. Ezen időtől fogva tehát a. szoborbizottság az összes honvéd-egyesületek nevében és megbízásából működött. (Élénk ellentmondások a szélső haloldalon és zajos közbekiáltások: De nem a programm megállapításánál! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csak egy kis türelmet kérek. Ha ez a szoborbizottság túlment volna hatáskörén, ezt neki szemére vetni nem az én feladatom, hanem azon testület feladata lenne, mely őt megbízta. (Mozgás a szélső baloldalon.) A míg tehát a szoborbizottság ezen testület megbízásából járt el, én azt ezen testület megbízottjának vagyok kénytelen tekinteni. (Helyeslés jobb felöl.) A lefolyt nyáron, t. ház — a napra nem emlékszem, de május, vagy június hónapban történt — bejelentették nekem a honvédszoborbizottság részéről, hogy a Budán felállítandó honvédszobor most már azon stádiumban levén, hogy befejezéséhez közel áll, a leleplezés ünnepélyét kell megállapítani s arra. kértek föl engem, hassak oda, hogy ez a leleplezési ünnepély ne legyen egyoldalú, hanem abban az országnak minden tényezője pártállásra és hivatalos állásra való tekintet nélkül, sőt nemesak a polgári hatóságok, hanem a katonai hatóságok is részt vehessenek. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Kívánták, t. képviselőház, különösen azt, hogy ezen ünnepély mindenekelőtt katonai jellegű legyen; kívánták pedig épen azért, hogy a mit az előttem szólott t. képviselő űr is, mint olyant említett, a mi eddig nem történt meg, hogy tudniilik a honvédek a hadsereg által hadviselő félnek ismertessenek el : ez történjék meg ezen alkalommal. .. (Nagy zaj, derültség és élénk közbekiáltások a szélső baloldalon: Jól van! Haladunk! Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Hentaller Lajos: Aradon kellett volna! Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: - . . és a hadsereg épen ezen az ünnepélyen való hivatalos részvéte által adjon ennek kifejezést. De kívánta, t. ház, a szoborbizottság azt is, hogy ezen ünnepély egyszersmind akiengesztelődés jellegét viselje, nem, a mint Eötvös Károly képviselő úr mondta: a korona és a nemzet közt, mert erre nincs szükség, minthogy ez a kiengesztelődés nemcsak régóta megtörtént, hanem az 1867 óta fennálló kiegyezés által kellőleg megerősítést is nyert, de igenis — és erre szükség van — kiengesztelődés jellegét viselje arra nézve, hogy egyes kérdések, a melyek — és ezt nem tagadja senki — fennálltak máig s a me • lyekben az 1848—49 iki eseményeket máskép bírálták meg a hadseregben, mint a nemzet más részében, ezen kérdések is végleges megoldást nyerjenek, hogy itt is fátyol boríttatván a műl6*