Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

44 •'. országos ülés 1892, október 18-án, kedden. tak eseményeire, ezek fölött is a végleges kiengesztelődés létrejöjjön. (Tetszés jobb felöl.) Ez volt czélja az ünnepély rendezésének. (Zaj a szélsőbalon.) Eötvös Károly képviselő úr igen helyesen praecisirozta az álláspontok különbségét az ő szempontjából. Igenis, itt különbség vau az álláspontban a t. képviselő úr és a ház ezen oldala közt. Eötvös Károly t. képviselő úr azt mondja, hogy nem lehet kibékülés a hadsereg és a nemzet közt mindaddig, míg a hadsereg nem ment keresztül azon változtatásokon, melyeket a képviselő úr kíván. Mi, t. ház, más állásponton állunk. Minem egy idegen hadsereggel állunk szemSien, hanem egy a törvényen alapuló hadsereggel, melynek tagjai a mi fiaink sorából kerülnek ki. (Nagy zaj a szélsőbalon és felkiáltások: Alikor minek az egyezkedés?) Ezen hadsereggel mi az egyetértést fentartani, a jó viszonyt közte és a nemzet közt ápolni akarjuk. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Ha önök annyira becsülik a szólásszabadságot, hogy az ellenvéleményt meghallgatni nem akarják, (Felkiáltások: Dehogy nem! Nagy zaj a szélső baloldalon.) akkor annak eredménye esetleg az lehet, hogy mi hagyjuk önöket beszélni, méltóztassanak saját véleményüket megmondani; de akkor ne panaszkodjanak, hogy arra nem felelünk. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Épen az köztüuk a különbség, hogy Eötvös Károly képviselő úr addig, míg az általa felállított feltételek nem teljesülnek, kiengesztelődést nem akar, mi pedig ezt akarjuk és azt továbbra is fentartani óhajtjuk. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Azt mondja Eötvös Károly képviselő úr, hogy nincs is rá példa, hogy ott, a hol egy hadsereg mint hódító lép fel egy nemzettel szemben, e nemzet azon hadsereg fiainak emlékét megkoszorúzza. E példát lehetne alkalmazni azl850-es évekre, midőn a hadsereggel szemben úgy állottunk, mint a mely az országot meghódította; de 1867 óta e viszony megváltozott s ma nem a hódítóval, hanem azon hadsereggel állunk szemben, mely a mienk. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbalon és felkiáltások: Akkor minek egyezkedünk.') Azt mondja továbbá a képviselő úr s szintén mint példát említi a történelemből, hogy hadseregek közti kibékülésről s egymás ellen harczolt katonák közt való kibékülésről lehet szó akkor, mikor győztes legyőzöttel áll szemben, De hogy áll a dolog e'p a jelen ügyben? Budavár bevételénél kik voltak a győztesek? Azok a honvédek, a kik Budavárát bevették (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) és ha most mint győztesek koszorút akarunk letenni azok emlékére, a kik kötelességüket teljesítve vérüket ontották, ez ellen felfogásom szerint katonai szempontból senkinek sem lehet kifogása (Nagy zaj a szélső baloldalon. Gr. Károlyi Gábor közbeszól.) Elnök: Gr. Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök; T. ház! A honvédszobor-bizottság, felfogásom szerint, a saját hatáskörében felvetette e kérdést és közreműködésemet kérte arra, hogy az ünnepély úgy rendeztessék, hogy abban minden hatóság résztvehessen s én részemről a saját hatáskörömben teljes készséggel és tekintve az eszme nagyszerűségét (Hosszantartó nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) teljes elismeréssel ajánlottam fel közreműködésemet ez eszme keresztülvitelére. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Vezérel pedig engem, t. ház, a következő szempont. (Halljuk! Halljak!) Sok szór kifogásoltatott az, hogy az 1848—49-iki események megünnepeltetnek, abban a hatóságok nem vesznek részt és ez ünnepélyektől távoltartják magukat. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Aradon! Nagy zaj!) Épen másként akarjuk most tenni, mint Aradon történt, (Nagy zaj a szélső halóidalon.) Gr. Károlyi Gábor : Gyönyörűen csinálták! Elnö'í: Gr. Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a. szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: És t. ház, meg akartam részemről . . . (Nagy zaj a szélsébalon.) Megvárom míg elvégezték. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Megakartam szüntetni azon helyzetet, hogy az 1848 — 49-iki emlékek megünneplését egy párt kizárólag a saját tulajdonának tartsa (Élénk tetszés és helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) s módot akartam arra adni, hogy az ilynemű ünnepélyeknél az ország minden polgára pártállása és hivatalos állásra való tekintet nélkül részt vehessen. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A másik szempont, meiy engem vezérelt, az volt, hogy köztudomású — épen az előttem szólott képviselő úr is hivatkozott erre — hogy hadviselő felek, a kik egymással küzdöttek, a háború befejeztével kezet nyújtanak egymásnak. Megtörtént ez más nemzeteknél is, megtörtént épen a legloyalisabb nemzeteknél. Már most, t. képviselőház, 44 esztendő folyt le a nélkül, hogy nálunk ezen kiengesztelődés, ezen kölcsönös elismerése a hadviselő feleknek megtörtént volna. (Zaj a szélső baloldalon.) Nem történt ez az 1867-ben létesült kiegyezés óta sem és daczára annak, hogy az 1867. évi koronázás után legmagasabb helyről a honvédeket elismerték az által, hogy részükre nagymérvű adomány biztosíttatott, (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) daczára annak, hogy a régi honvédek igen nagy része részint a közös hadseregbe, részint az újonnan szervezett honvédségbe belépett (Egy