Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

40 97. orsssfigos illés 18»2. október J8-án, kedden. fi sajtó ezen része által is igen nagyon elhomályosíttatott. (Úgy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Ez a sajtó s ezt valószínűleg majd a vita folyamában a t. ház tagjai közííl többen felemlítik, ez a sajtó — mondom — per longum et lattim hirdeti, hogy a szoborleleplezés ezen két összefüggő pontjának feladata az, hogy végleges kiengesztelődés jöjjön valahára létre a nemzet és a korona között. Ezt mi nem értjük; (Úgy van! a szélső haloldalon.) én nem értem azt, hogy mit jelent ez a végleges kiengesztelődés ? (Halljuk! Halljuk!) Azt tudom, azt tudja mindenki, hogy 1867-ben ő Felsége megkoronáztatott: attól kezdve országunk törvényes uralkodója. Azt tudom és tudja mindenki, hogy azon 25 év alatt, mely azóta lefolyt, soha ez a nemzet koronás királya ellen nem vétett semmit. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső balon.) Senki sem tud egyetlen példát sem felhozni arra nézve, hogy ez a nemzet vétett volna valamit, vagy abból, a mivel a koronának, saját uralkodójának tartozik, mulasztott volna valamit. Soha sem volt a magyar nemzet békésebb, nyugodtabb, a polgári élet, a békés idők áldozataira készségesebb, sohasem volt sem Mohács óta, sem Mohács előtt, mint épen ezen 25 év alatt. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Nemes ideáljainak nagy részéről lemondott vagy azokról hallgat és pihenésre készteti őket. Madarász József: Elég rosszul teszi! (úgy van! a szélsőbalon.) Eötvös Károly: Azzal a koronával szemben, a mely 1867 előtt egyáltalában nem úgy vélekedett államjogi helyzetünkről, mint most és azzal az uralkodóval szemben, kit gonosz tanácsosok majdnem 20 éven keresztül tévútra vezettek és tévúton tartottak, (Felkiáltások a szélsőbalon: És tartanak most is!) SLZ7ÁÜ az uralkodóval szemben a nemzet azt a loyalitást tanúsította 25 év óta, melyre szabad nemzet törvényes uralkodóval szemben képes, jogosult és köteles. (Igaz / Úgy van! a hal- és szélsőhal felől.) Afféle loyalitást, melyet nem tudom én kik és miként értelmeznek, afféle loyalitást, mely a koronát fölébe emeli a nemzetnek, a nemzet jogainak, alkotmányának, a nemzet aspiratioinak, a nemzet nagy eszményeinek: azt a loyalitást mi nem ismerjük s el sem fogadjuk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi a koronában szerződő felet látunk és tisztelünk, a ki egyenjogú a nemzettel, a ki igenis méltán megkövetelheti a nemzettől, hogy teljesítse mindazt, a mivel önmagának, alkotmányának és törvényeinek s alkotmánya és törvényei közt a korona intézményének is tartozik, de a kivel szemben a nemzet a maga törvényeinek, alkotmányának és nemzeti ideáljainak tökéletes tiszteletét szintén jogosítva van megkövetelni. (Úgy van! Úgy van! Zajos tetszés a szélsőbalon.) A magyar loyalitás ebből áll. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ebből áll minden szabad ember loyalitása s a ki ezen túlmegy, az nem szabad ember és nem hazafi, de legalább is nem magyar. (Zajos tetszés és taps a szélső baloldalon.) Nem vétettünk semmit a korona ellen. Nem mulasztottunk el kötelességünkből semmit a korona iránt. És mégis szükség van egy negyed század után a kiengesztelődésre ? Oly phrasis, oly ötlet az, a mely nem méltó hozzánk s a melylyel csak félre van vezetve a közvélemény és a melyből ennek a koszorúzó, ünnepélynek igaz képe sehogy sem tűnik ki. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt mondja a t. országos szabadelvű pártnak igazán hű közlönye, hogy a hadsereg és a nemzeti közszellem közt teljes és végleges barátság létrejöttét fogja ez a programm előidézni. »Hadsereg és magyar nemzeti közszellem közt teljes és végleges barátság«! Ez, t. képviselőház, nagy szó és mondhatom, hogy nagyon kevés van a világon a nemzet kincsei s az egyéni érdekek közt, melyet hajlandó ne volnék feláldozni azért, hogy a hadsereg és a magyar nemzeti közszellem közt tökéletes és végleges legyen a barátság. (Igák! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De ki állja ennek útját, t. ház ? Talán az, hogy a Hentzi-szobor nincs megkoszorúzva? (Zajos taps és tetszés a szélsőbalon.) Talán a nemzet állja útját annak, hogy nincs magyar hadsereg-"? Talán mi álljuk annak útját, hogy a közös hadseregben Magyarország állami volta tökéletesen mellőzve van ? Mi vagyunk okai annak, hogy a közös hadsereg nem ismeri nemzeti jelvényeinket s nemcsak nem ismeri, de nem is tűri azokat? S talán mi vagyunk annak okai, hogy a közös hadseregben a magyar nyelvet meg nem engedik, sőt még a tudományokat sem engedik magyar nyelven tanítani és tanulni, még a hadi tudományokhoz sem szabad hozzájutni magyar nyelven? Mi vagyunk ennek okai? És talán ezen bajokon a Hentzi-szobor vagy a honvéd-szobor megkoszorúzása segíteni fog? És kérdezek mindenkit, hogy valódi, hamisítatlan, tiszta magyar hazafisággal lehet-e azt követelni, vagy szabad volna-e megengedni, hogy mindaddig, míg a hadseregben mindezek így vannak, tökéletes, végleges barátság jöjjön létre a nemzeti közszellem és a hadsereg közt? Nemcsak nem lehet követelni, de nem is szabad ezt megengedni addig soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek a nemzetnek, míg ezélját el nem érte, míg el nem érte azt a czélt, a mely egyáltalán megegyez a korona tekintélyével, a trón erősségé-