Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-97

97. országos ülés 1892. o a szoborlelepzési programm a hazafias tettek kölcsönös elismerését vonja maga után. (Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) A ki magyarul tud, a ki a szavak értelmét igazán fogja fel, az előtt ez azt jelenti, hogy az, mit a mi honvédeink 1848/9-ben tettek, hazafias cselekedet volt, de a mit hadsereg tett és követett el, a melyet Hentzi szintén szolgált, époly hazafias cselekedetet vitt véghez. (Derültség és mozgás a szélsőbalon.) Ez, t. ház, abban a körlevélben a történet meghamisítása, legszentebb hagyományaink megtagadása (Ügy van! a szélső baloldalon.) és nemzeti önérzetünknek valóban súlyos megsértése. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mit tettek azok, a kik 1848/9-ben velünk szemben küzdöttek; mit tettek olyat, a mi magyar nemzeti szempontból az ő tettüket hazafisági cselekedetnek minősíthetné ? (Felkiáltások a szélsőbalon: Erre feleljenek !) Gr. Károlyi Gábor: Fabiny feleljen! Eötvös Károly: T. ház! Azon szomorú események vázolására, a melyek 1849-ben következtek, nem akarok itt egyéni véleményt nyilvánítani. Én, t. ház, magamnál, de at. többség minden egyes tagjánál sokkal nagyobb tekintélyre akarok hivatkozni. (Halljuk! Halljuk,!) Hivatkozni akarok az Í86í-iki országgyűlésre, ennek ünnepélyes kijelentésére, a mikor jellemezni és jelezni akarom, hogy Hentzi és társai és általában az 1848—49-ben ellenünk küzdő osztrák hadsereg minő czélt tűzött maga, elé. mit hajtott végre Magyarországon (Halljuk! Halljuk!) és különösen mit hajtott végre a magyar nemzet ellen? (Halljuk! Halljuk!) Az 1861-iki felirat mondja azt, hogy az eredmény, melyet a hadsereg elért; a ezél, a melyet maga elé kitűzött, a következő szomorú történetben nyert adatokat: (Halljuk! Halljuk!) »Ösi alkotmányunk eltöröltetett és a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett reánk és e nyomasztó rendszert még súlyosabbá tették azok. a kik azt ellenséges indulattal, korlátolt felfogással és gyakran rosszakarattal kezelték. Bűn volt előttük a szabadság érzete; bűn volt ragaszkodásunk nemzetiségünkhöz; bűn volt még a legtisztább hazaszeretet is. Országunk erejét kimerítették, a nemzet vagyonát jogtalanul elidegenítették, nemzetiségünket üldözés tárgyává tették.« Ezt nem én mondom. Ezt Deák Ferencz mondja. Ezt tették azok, erre működtek azok; azért ontották a saját vérüket és ontották a mi vérünket, hogy ezt elérhessék. A kik előtt bűn volt a ragaszkodás nemzetiségünkhöz; a kik előtt bűn volt még a legtisztább hazaszeretet is: azok eljárását, t. ház, a magunkéval egyentóber 18-án, kedden. 39 lően hazafias tettnek nem ismerhetjük el. (Zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Azért jeleztem előre, t. ház, hogy egészen más képe van ennek az ünnepélynek ezen körlevelek szerint és más képe van a maga benső természete szerint, mert ezen körlevelek szerint és ezek értelmében, ha mi szó nélkül tfírnők el ezen ünnepélynek programmszertí lefolyását, mind magunk előtt meg kellene vallanunk, mindazok a nemzedékek, melyek utánunk következnek, ránk sütnék azt, hogy mi hűtlenekké váltunk nemcsak önmagunkhoz, hanem mindenhez, a mi szent volt valaha e nemzet előtt. (Élénk 'helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) A másik körlevél, t. h melyet a honvédegyletek országos központi bizottságának elnöksége intézett a vidéki honvéd-egyletekhez, egyáltalában nem említi meg, hogy ezen leleplezés programmjának egyik pontja az úgynevezett Hentzi-szobor megkoszorúzása lesz. Ennek megemlítése nélkül, sőt az erre való figyelmeztetés nélkül hívja meg a vidéki honvéd-egyleteket, hogy jöjjenek minél tömegesebben ezen ünnepélyen résztvenni. (Egy hang a szélsőbalon: Ez a szabadelvű politika!) E körlevél többek közi azt foglalja magában, hogy: »Bajtársak! Büszke megelégedéssel jöhetünk oda össze. (Derültség a szélső baloldalon.) A győztes a legyőzöttnek baráti jobbot nyújtott.« T. ház ! Ez a körlevél október 6-án kelt. (Felkiáltások a szélsőbalon: Gyalázat!) Az aradi és a pesti újépületi vérengzés napján kelt ez a levél, október 6-án és október 6-áról mondja azt, hogy a bajtársak büszke megelégedéssel jöhetnek oda össze, mert a győztes a legyőzöttnek baráti jobbot nyújt. (Zajos félkiáltások a szélsőbalon: Gyalázat!) Hogy minő vigyázatlanság, minő tapintatlanság, minő meggondolatlanság volt október 6-án az ország honvédegyleteihez ilyen hangon írni egy 48/49-iki öreg honvédtől, annak jellemzésébe nem bocsátkozom. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Egyenes irányzatosságot nem látok benne. Lehetetlen feltennem, hogy ez volna benne, de meggondolatlanság igenis van. De ismétlem, ezt jellemezni közelebbről nem akarom. (Halljuk! Halljuk!) Oonstatálom azonban, ismételve, hogy a kérdés valódi természete ebből a két körlevélből nem tűnik ki. Ez egészen más. De nem tűnik ki abból a felfogásból sem, melyet ezen programmnak létrejötte óta a sajtó, különösen a sajtónak az a része, mely nem mondom, hogy az országos szabadelvű párt tulajdona, vagy annak befolyása alatt áll, de a mely az országos szabadelvű párthoz közel áll, vagy közelállónak hirdeti magát, mert a kérdés valódi természete