Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

111. országos ülés 1892. november 2S.án, hétfőn. 289 Kun Miklós: Hol ? Meg kell nevezni! Hegedűs Sándor előadó: ... és folyton a legsötétebb színekkel van a jövő festve, én lelki örömmel s teljes megnyugvással fogadtam e jelenségekkel szemben — nem tekintem egyébnek, mint jelenségeknek — azt a határozott és világos, époly hazafias, mint fenköit nyilatkozatot, melyet gr. Apponyi a kérdésben itt tett. (Élénk helyeslés jobh felöl.) Tovább megyek, t. ház, ne méltóztassék rossz néven venni, de saját korábbi nyilatkozatával szemben is szükségesnek tartottam ezt a második nyilatkozatot. Szükségesnek tartottam t. ház és ezt teljes őszinteséggel tartozom gr. Apponyival szemben megmondani, mert ő most oly állapotban van, a mely nemcsak kifogástalan, de a mely lelkesedésre bír s ennek következtében a kételynek és akárhonnan származó gyanúnak legkisebb árnyéka sem szabad, hogy hozzáférjen egyszerűen azért, mert akkor adhatunk erőt annak az álláspontnak, melyet ő elfoglal, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) akkor fogja elérni azt a czélt, melyet maga elé tűzött s melyben mi teljes mértékben osztozunk. Már pedig engedjen meg t. képviselőtársam, mikor a t. ministerelnök úr elmondta kormányprogrammjának ezen pontját, akkor a t. képviselőtársunk felállott s ezen pontot néhány oly észrevétellel kísérte, melyben a polgári házasságnak formája iránt — pedig azt hiszem, ritka kérdésben oly lényeges a forma, mint ebben a kérdésben — felfogásom szerint rendkívüli reservákkal élt. (Ellenmondás hal felöl.) Reservákkal élt, t. iiáz, mert azt mondta, hogy majd csak akkor tudná a viszonyokat mérlegelni — ezek voltak szavai — csak akkor tudná magát elhatározni a formára, tehát a reform lényeges alkatrészére nézve, ha másfelől a tényezőknek a, keresztülvitel biztosítására vonatkozó hangulata és hajlandósága iránt tájékozva lenne. (Felkiáltások bal felöl: Most is!) És erre abban az állásban, melyben most van, nincs alkalma. így méltóztatott körülbelül kifejezni magát. Engedjen meg t. képviselőtársam, ne méltóztassék azt hinni, hogy ezek a kifejezések és fentartások csak arra alkalmasak, hogy az ő saját scrupulusainak híí kinyomatai legyenek. Nem alkalmasak azok egyébre, mint a reform elvi ellenségeinek erőt adni és bennük bizalmat, reményeket táplálni. Tudom, nem volt szándékában, de akaratlanul is — méltóztassék elhinni — csakis erre vezetnek, másra egyáltalán nem. Különösen azért nem, mert t. képviselőtársamnak igen fontos programmpontjai vannak, melyek igen fontos tényezőknek elhatározásától függnek és mindazonáltal akár a magyar udvartartás kérdését, akár a közös költségen felállítandó magyar nyelvű katonai akadémiának kérdését vegyük, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VI. KÖTET. hogy a többieket elhagyjam, ezekben nem mondotta, hogy nem mérlegelheti a viszonyokat, hogy majd akkor fogja az érdekelt tényezők hajlandóságát a keresztülvitel biztosítására nézve kipuhatolni; hanem férfi szavát, becsületszavát kötötte le ezekre nézve, ezekben, mint más pontokban is nem kérdezett sem jobbra, sem balra, hanem felállította a programmot és azt mondotta, hogy ehhez ragaszkodunk. Az a körülmény, hogy a többi kérdésekben a tényezőknek minden megkérdezése nélkül nyilatkozott és csak egy kérdésben tartotta szükségesnek fenntartással élni, alkalmas lehetett arra, hogy e tekintetben némi félreértést idézzen elő. De ezeket csak azért bocsátottam előre, mert legutóbbi nyilatkozata után e tekintetben semmiféle félreértésnek helye nincs és én is örülök, hogy bennem csak egy pillanatra villant fel a gyanú, de sem írásban, sem szóval uem adtam ennek kifejezést, mert most szégyenleném magamat gr. Apponyi Albert t. képviselőtársammal szemben. (Tetszés.) T. képviselőtársamnak e kérdésben tett nyilatkozata egy oly törekvéssel szemben volt nagyfontosságú, melynek Vajay István képviselőtársam adott kifejezést. Én az imént említett körülményeknél és azon kényes helyzetnél fogva, melyben vagyok, e kérdés további fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert elfogultnak tűnhetném fel és az ily kérdésekben zavart okozni, valóban bűnnek tartanám. De egy históriai tényre talán nekem is szabad figyelmeztetnem Vajay t. képviselőtársamat és azokat, kik talán vele egy nézeten vannak, e házban vagy ezen kívül. És ez az, (Halljuk! Halljuk!) hogy nincs ország Európában tudoraásom szerint, a hol a katholikus clerus oly tekintélylyel, tisztelettel és oly szeretettel lenne körülvéve, mint hazánkban, amire históriai működése, önzetlen hazafisága, felvilágosodottsága és egész politikai magatartása a legkényesebb kérdésekben és helyzetekben teljes mértékben feljogosítják. Nálunk nem merülnek fel oly jelenségek, melyeket nemcsak Francziaországban, hanem nagy mértékben Olaszországban, sőt még Spanyolországban is látunk, a hol bizonyos papellenes mozgalom és bizonyos tekintetben ellenszenv fejlődik ki a közvélemény egy résíében, a melyre egy egész sajtóirodalom, társulatok, egyletek, egyúttal politikai pártok is vannak alapítva. Nálunk ily jelenségek nincsenek .... Vajay István: Hát Beksics! Timoleon! Censor! Hegedűs Sándor előadó: . . . s azt hiszem, nem is lesznek. S miért nem? Azért, mert a katholikus clerus a fejlődéssel, a nemzet történelmével és a magyar állammal mindig a legszorosabb összeköttetésben volt és elvi álláspontot evvel szemben soha sem foglalt el. Az 37