Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

111. országos ülés 1892. november 2S.án, hétfőn. 289 Kun Miklós: Hol ? Meg kell nevezni! Hegedűs Sándor előadó: ... és folyton a legsötétebb színekkel van a jövő festve, én lelki örömmel s teljes megnyugvással fogadtam e jelenségekkel szemben — nem tekintem egyéb­nek, mint jelenségeknek — azt a határozott és világos, époly hazafias, mint fenköit nyilatko­zatot, melyet gr. Apponyi a kérdésben itt tett. (Élénk helyeslés jobh felöl.) Tovább megyek, t. ház, ne méltóztassék rossz néven venni, de saját korábbi nyilatkoza­tával szemben is szükségesnek tartottam ezt a második nyilatkozatot. Szükségesnek tartottam t. ház és ezt teljes őszinteséggel tartozom gr. Apponyival szemben megmondani, mert ő most oly állapotban van, a mely nemcsak kifogás­talan, de a mely lelkesedésre bír s ennek kö­vetkeztében a kételynek és akárhonnan származó gyanúnak legkisebb árnyéka sem szabad, hogy hozzáférjen egyszerűen azért, mert akkor adha­tunk erőt annak az álláspontnak, melyet ő el­foglal, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) akkor fogja elérni azt a czélt, melyet maga elé tűzött s melyben mi teljes mértékben osztozunk. Már pedig engedjen meg t. képviselőtársam, mikor a t. ministerelnök úr elmondta kormánypro­grammjának ezen pontját, akkor a t. képviselő­társunk felállott s ezen pontot néhány oly ész­revétellel kísérte, melyben a polgári házasság­nak formája iránt — pedig azt hiszem, ritka kérdésben oly lényeges a forma, mint ebben a kérdésben — felfogásom szerint rendkívüli reser­vákkal élt. (Ellenmondás hal felöl.) Reservákkal élt, t. iiáz, mert azt mondta, hogy majd csak akkor tudná a viszonyokat mérlegelni — ezek voltak szavai — csak akkor tudná magát el­határozni a formára, tehát a reform lényeges alkatrészére nézve, ha másfelől a tényezőknek a, keresztülvitel biztosítására vonatkozó hangulata és hajlandósága iránt tájékozva lenne. (Felkiál­tások bal felöl: Most is!) És erre abban az ál­lásban, melyben most van, nincs alkalma. így méltóztatott körülbelül kifejezni magát. Engedjen meg t. képviselőtársam, ne mél­tóztassék azt hinni, hogy ezek a kifejezések és fentartások csak arra alkalmasak, hogy az ő saját scrupulusainak híí kinyomatai legyenek. Nem alkalmasak azok egyébre, mint a reform elvi ellenségeinek erőt adni és bennük bizalmat, reményeket táplálni. Tudom, nem volt szándé­kában, de akaratlanul is — méltóztassék elhinni — csakis erre vezetnek, másra egyáltalán nem. Különösen azért nem, mert t. képviselőtársam­nak igen fontos programmpontjai vannak, melyek igen fontos tényezőknek elhatározásától függnek és mindazonáltal akár a magyar udvartartás kér­dését, akár a közös költségen felállítandó magyar nyelvű katonai akadémiának kérdését vegyük, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VI. KÖTET. hogy a többieket elhagyjam, ezekben nem mon­dotta, hogy nem mérlegelheti a viszonyokat, hogy majd akkor fogja az érdekelt tényezők haj­landóságát a keresztülvitel biztosítására nézve kipuhatolni; hanem férfi szavát, becsületszavát kötötte le ezekre nézve, ezekben, mint más pon­tokban is nem kérdezett sem jobbra, sem balra, hanem felállította a programmot és azt mondotta, hogy ehhez ragaszkodunk. Az a körülmény, hogy a többi kérdésekben a tényezőknek minden megkérdezése nélkül nyilatkozott és csak egy kérdésben tartotta szükségesnek fenntartással élni, alkalmas lehetett arra, hogy e tekintetben némi félreértést idézzen elő. De ezeket csak azért bocsátottam előre, mert legutóbbi nyilat­kozata után e tekintetben semmiféle félreértés­nek helye nincs és én is örülök, hogy bennem csak egy pillanatra villant fel a gyanú, de sem írásban, sem szóval uem adtam ennek kifejezést, mert most szégyenleném magamat gr. Apponyi Albert t. képviselőtársammal szemben. (Tetszés.) T. képviselőtársamnak e kérdésben tett nyi­latkozata egy oly törekvéssel szemben volt nagy­fontosságú, melynek Vajay István képviselőtár­sam adott kifejezést. Én az imént említett körül­ményeknél és azon kényes helyzetnél fogva, melyben vagyok, e kérdés további fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert elfogultnak tűnhetném fel és az ily kérdésekben zavart okozni, valóban bűnnek tartanám. De egy históriai tényre talán nekem is szabad figyelmeztetnem Vajay t. kép­viselőtársamat és azokat, kik talán vele egy nézeten vannak, e házban vagy ezen kívül. És ez az, (Halljuk! Halljuk!) hogy nincs ország Európában tudoraásom szerint, a hol a katholikus clerus oly tekintélylyel, tisztelettel és oly sze­retettel lenne körülvéve, mint hazánkban, amire históriai működése, önzetlen hazafisága, felvilá­gosodottsága és egész politikai magatartása a legkényesebb kérdésekben és helyzetekben teljes mértékben feljogosítják. Nálunk nem merülnek fel oly jelenségek, melyeket nemcsak Franczia­országban, hanem nagy mértékben Olaszország­ban, sőt még Spanyolországban is látunk, a hol bizonyos papellenes mozgalom és bizonyos tekin­tetben ellenszenv fejlődik ki a közvélemény egy résíében, a melyre egy egész sajtóirodalom, tár­sulatok, egyletek, egyúttal politikai pártok is vannak alapítva. Nálunk ily jelenségek nin­csenek .... Vajay István: Hát Beksics! Timoleon! Censor! Hegedűs Sándor előadó: . . . s azt hiszem, nem is lesznek. S miért nem? Azért, mert a katholikus clerus a fejlődéssel, a nemzet történelmével és a magyar állammal mindig a legszorosabb összeköttetésben volt és elvi állás­pontot evvel szemben soha sem foglalt el. Az 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom