Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-111
286 in. orssíigos iiiós 1892. november 28-án, hétfím. kozom, legalább arra a nászmigyi szerepre nem hogy oda a jobboldalra menjen át a nemzeti párt, arra nem; hanem ha a t. nemzeti párt arra határozná el magát, hogy ide jöjjön át hozzánk, arra vállalkoznám (Derültség a jobh- és szélsőbalon.) és miután ahsolute kizárva még ez sincs, azért előzetesen a t. vagy nem t. násznagy urat ne tessék összeszidni, mert még szüksége lehet rá a t. nemzeti pártnak. (Élénk derültség a jobb- és szélsőbalon.) T. képviselőtársam fölveti a kérdést, hogy a midőn majd arra kerül a sor, hogy a 67-iki intézmények kifejtésének teljessége bekövetkezzék, úgy, mint azt a t. nemzeti párt óhajtja és mint ő azt igen jelentékeny elvi javaslatokban már többször előterjesztette: ő megvan arról győződve, hogy abban az esetben, akár támogatom őt, akár nem, a. függetlenségi párt tagjai, habár nem is fogják őt támogatni, velem nem lesznek egy nézeten. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy nekem pártom nincsen, de én tartozom egy párthoz, nekem csak elvbarátaim vannak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi pártvezért nem ismerünk, a mi pártunk, istennek legyen hála, oly erősen áll, határozottan köríílirt és megállapított — nem is mi általunk megállapított, hanem századok keserű küzdelmei után ránk szállott államjog! elvek alapján — (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) hogy nálunk csak arról lehet szó, ki legyen az első, ki a második és ki a harmadik sorban. - De ezen pártot vezetni, méltóztassanak elhinni, nem lehet. (Nagy derültség és tetszés a jobboldalon.) Az megy a maga elvei után, vezettetik a nemzet neme* szenvedélyei által, de egyetlen ember sincs, a ki vezesse. Nem vezette soha még Kossuth Lajos sem és nem fogja vezetni ahhoz hasonló egyén sem. A nemzet szabta meg' útját, annak eszméi, szenvedélyei és szenvedései; azon az úton megy mindaddig, míg ezélját el nem érte — nem a mi pártunk a maga ezélját, hanem a nemzet a magáét. (Helyeslés a szélsőbalon.) És egyről még biztosíthatom a t. képviselő urat; ha őt nem vezeti személyes indok, nohát minket bizonynyal nem vezet. Mert ha majd arra kerül a sor, hogy elveink alkotmányos úton többségre jutván, érvényesülni kezdenek, biztosíthatom, hogy ő is, meg az a többség is itt lesz köztünk. EH akkor a, mi szerepünk megint csak a buzgalom és buzdítás szerepe lesz, de az élvezet a nemzeté. Ez a mi politikánk, ezt méltóztassék mindenkorra tudomásul venni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: T. haz! Engedjék meg, hogy mintegy bizonyításául azon szavaknak, melyeket Eötvös t. barátom most hangoztatott, felszólaljak az ő előbbi nagy beszédének egy tételére nézve. Ez is bizonyíthatja, hogy e pár tot valóban egy nagy nemzeti eszme vezeti, mely 3 — 3V2 százados élettel bír és melytől a magyar nemzet tekintélyes része — hála istennek — soha sem tért el s ha eltérne, az volna halálos órája. Ez eszmének hódolva e pártban mindenki követheti a saját meggyőződését és semmiféle vasfegyelemnek, mint más párt tagjai, alávetve nincs. Igenis felszólalok ennek documentálására, valamint félreértések kikerülésé végett, hogy t. barátom egyik nézetére nézve, melyben vele egyet nem értek, előadjam véleményemet annyival inkább, mert azt hiszem, sokan vannak nemcsak e pártban, hanem az egé&z házban is, a kik ugyanúgy gondolkoznak, mint én. Eötvös t. barátom jónak látta szóba hozni a zsidó receptio kérdését némileg már részleteiben is, gondolom azzal az intentioval, hogy a t. kormányt, mely legközelebb be akarja terjeszteni a javaslatot, tájékoztassa az itt ülők nézeteiről. Ha ő ezt jónak látta, én is megteszem és tájékoztatom a kormányt, hogy vannak, a kik a kérdésben máskép gondolkoznak. Mióta szerencsém van a. parlament tagjának lenni, mindig ragaszkodtam az általános vallásszabadság eszméjéhez. (Úgy van! *a szélső baloldalon.) Az az indítvány, melyet Irányi Daniid elhunyt pártvezérünk . . . (Derültség.) ő az volt. (Hosszantartó zajos derültség jobb jelöl. Mozgás a bal- és szélsőbalon) Nem akar ez czélzás lenni. Oly véghetetlen tisztelettel viseltetem az elhunyt iránt — és ezt a tiszteletet a nemzet legnagyobb része osztja — hogy elismerem az elhunytban a pártvezért. Az ő emlékének tisztelettel adózom akkor, mikor visszaidézem a t. ház emlékező tehetségébe azt a magas röptű, több alkalommal elmondott beszédet, melyet nekünk a vallásszabadsás: érdekében évről-évre hangoztatott. En — a ház naplója bizonyságom — ha. névszerinti szavazás volt, de ha nem is volt. mindenkor reá szavaztam Irányi indítványára. Híve vagyok az általános vallásszabadságnak. sőt többet mondok: a vallási egyen jogosításnak hazánkban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De midőn ezt nyíltan bevallom, akkor az én nézetem szerint semmiféle receptiora nincs szükségünk. Ha a ház elfogadta — nem akarom mondani színleg, vagy ideiglenes fellobbanásában — Irányi Dániel legutolsó indítványát, ha ezt megvalósítja, ténynyé teszi ég a kormány ez iránt törvényjavaslatot terjeszt elő, nincs szükség semmiféle receptiora. Ez az én hitem, ezt vallják velem — remélem — a túloldalon is sokan. Nem tudom mi vezeti a kormányt arra, hogy egy kiválasztott kedvencz felekezet receptiojára a vallásszabadságra vonatkozó törvényjavaslat előtt akar javaslatot előterjeszteni, de
