Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

274 111. országos ülés 180?. november 28-án, hétfőn. volt, hanem tudományos képzettséget párosított ezzel; ő nemcsak a kérdés anyagát tanulmá­nyozta, de páratlan lelkiismeretességgel és szor­galommal behatolt annak minden részletébe s egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ott, a hol közreműködhetett a közjó érdekében, a maga részéről közrehasson és kötelességét telje­sítse. (Igaz! Úgy van!) Lelkiismeretessége, buzgalma, szakértelme és emelkedettsége egyaránt igazán bámulatra méltó volt. Korára, állására, vagyoni viszonyaira való minden tekintet nélkül dolgozott és minél több köte­lességet ruháztak reá, annál lelkiismeretesebben felelt meg azoknak. Es különösen szerenesésnek tartom működésében azt, hogy az összhangot a gyakorlati élet és a tudományos emelkedettség közt senki sem tudta oly szénen létesíteni, mint ő. így soha eszme és elv nélkül nem janiit gyakorlati rendszabályokhoz és soha eszmét és elvet nem pártolt gyakorlati jelentőség nélkül. (Igás! Igás!) Az a viszony, a melyben mi a pénzügyi bizottságban vele voltunk, közvetetienűl érezve kihatását azon eszméknek és azon buzgalomnak, melyek neki sajátjai voltak, kötelességévé tette a pénzügyi bizottságnak, hogy a háztól azt az engedélyt kérje általam, hogy igénytelen szavaim­mal külön is megemlékezzem róla. Azt hiszem, megtehettük ezt azért, mert hálával kell visel­tetnünk emléke iránt, de megtehettük azért is, mert egy példát kell megörökítenük a jövő nem­zedék számára, hogy mikép kell minden egyéni kényelem és előny nélkül a közkötelességeket felfogni és teljesíteni. (Élénk helyeslés.) És azt hiszem, megengedi a t. ház, hogy én ezen igen megtisztelő, bár fájdalmas megbízatásomat egyéni érzelmeimnek azon kifejezésével fejezzem be, hogy a t. elnök űr által bejelentett gyászeset bizonyára sokakra nézve szomorú, de leggyászo­sabb reám nézve. (Általános élénk helyeslés.) Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A t. ház kegyes engedelmét kérem arra, hogy pár szóval nyilvánítsam azt, hogy úgy a t. elnök úr javaslatához, mint azon indokokhoz és előterjesztéshez, melyeket Hegedűs Sándor t. kép­viselőtársam előadott, magam is egész szívvel, egész lélekkel hozzájáruljak. (Élénk helyeslés.) A boldogultban én is húsz év óta jó bizal­mas ismerősömet, mondhatnám jó barátomat vesz­tettem el. Váratlanul közbejött halála annál fáj­dalmasabb volt rám nézve és lehet mindnyájunkra nézve, mert ő egyrészről egy nagy hitfelekezet­nek, a zsidó hitfelekezetnek az országban, mond­hatnám első tekintélye s a világ legnagyobb zsidó hitközségének elnöke volt s e minőségé­ben lelkesen és hatásosan közreműködött arra, hogy ezen felekezet egyenjogúsága valahára életbelépjen s midőn ennek előestéjén állunk, a végzet most szólította ki közülünk. Érdemeket nagyokat szerzett, de az érdemek elismerése már az ő hidegült holttestét, az ő koporsóját éri. Magam is, ismétlem, egész lélekkel csatla­kozom mind a javaslathoz, mind az előterjesz­téshez. (Élénk helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! {Halljuk. Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy magam és elvbarátaim nevében én is kifejezzem úgy a fájdalmat, melyet a boldogultnak elhunyta fölött érzünk, mint hozzájárulásunkat a t. elnök úr indítványához. (Élénk helyeslés.) Én" azon érdemekhez, a melyeket az előttem szólók felsoroltak, hozzáteszem azt is — és annak megemlítését helyesnek, sőt szükségesnek tartom — hogy az elhunyt társadalmi tevékeny­sége nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a főváros lakossága mindinkább megmagyarosodjék. (Igazi Úgy van!) Már ez a szempont is — tár­sadalmi és törvényhozói működésén kívül — maradandó helyet biztosít neki kegyeletes vissza­emlékezésünkben. A t. elnök úr előterjesztéséhez szívesen hozzájárulok. (Általános helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak javaslatomat elfogadni ? (Helyeslés.) Ha igen, akkor az határozattá emel­tetett. T. ház! Bemutatom Messkó László dr. Bé­kés város választókerületében megválasztott or­szággyűlési képviselő (Éljenzés szélsőbal felől.) megbízó-levelét. Kiadatik az állandó igazoló bi­zottságnak. Bemutatom a ministerelnök 2563, számit át­iratát, a mely szerint a »törvényhatóságokról szóló 1886 : XXI. törvényczikk némely' rendel­kezéseinek módosításáról« szóló törvényjavaslat ő Felsége által Bécsben folyó évi november hó tizenhatodik napján legkegyelmesebben szentesít­tetvén, mint ez idei XXVI. (haszonhatodik) tör­vényezikk az országos törvénytár útján folyó évi november hó tizenkilenczedik napján kihirdette­tett s ezen törvényczikknek a legfelsőbb szente­sítési záradékkal ellátott eredeti példánya az országos levéltárban helyezetett el. Tudomásai vétetik. Bemutatom Szilágy vármegye közönségének feliratát az erdélyrészi volt földesúri birtokosok által az úrbéri dézsma kárpótlások kiadása körűi szenvedett sérelmeik orvolása tárgyában, továbbá Alsó-Fehér vármegye közönségének feliratát, a melyben a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvény alkotását kéri. Előzetes tárgyalás és jelentétel végett ki­adatnak a ház kérvényi bizottságának. Bemutatom végre az országos iparegyesület levelét, melyet a képviselőházhoz intézett az iránt, hogy az egyesület félszázados fennállásá­nak emlékére folyó évi deczember tizennyolcza­dikán tartandó díszülésen képviseltesse magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom