Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

111. országos ülés 1892. Tisztelettel javaslom a t. háznak, méltóztassék hozzájárulni ahlioz, hogy a képviselőház az egyesület ünnepélyében testületileg vegyen részt; méltóztassék elfogadni azon javaslatomat, hogy az elnök utasíttassák, hogy a nála jelentkező képviselőkkel együtt a ház képviseletében az ünnepélyen részt vegyen. Méltóztatnak ezt elfogadni? (Helyeslés.) Ha igen, akkor ennek értelmében mondom ki a határozatot. Az elnökségnek több jelenteni valója nincs; bizottsági jelentések sem levén, következik a napirend: az 1893 ik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Lázár Árpád jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! A vita ily előírnia dott stádiumában nincs szándékom a t. ház türelmét beszédemmel hosszabb időre igénybe venni és azt annyival kevésbbé szükséges tennem, mert az előttem szólt képviselőtársaim : Helfy Ignácz, Apponyi Albert s a többiek egész határozottsággal kifejtették azt, hogy miért nem viseltethetnek a mostani ministerelnök úr és az egész ministerium iránt bizalommal s kifejtették azt, hogy az előbbi ministerium, a mióta létezett, mindig csak arra törekedett, hogy saját hatalmát fentartsa és a nemzetnek vitális érdé keivel soha absolute semmit, vagy nagyon keveset törődött. És most mit látunk, t. ház? Azt, hogy majdnem ugyanazon egyének vannak a kormány polesán, majdnem ugyanazok a ministerek, a kik már nagyon hosszú idő óta, majdnem már tizennyolez esztendeje ülnek a ministeri székekben. Nem hallgathatom el, t. képviselőház, hogy rám a dolog azt a benyomást teszi, mintha a városban a legszebb helyen az ember lát egy ezégtáblát, a melyen fel van írva: kereskedés a szabadelvűséghez. Már most rossz üzérkedés miatt megbukik a czég, csődbe jut, s akkor a bukott ezégnek egy másik tagja veszi át a kereskedést és felírja rá, hogy »a polgári házassághoz«, vagy bármi máshoz és azután a geschäftet viszik tovább. Rendszerváltozást kíván ez a nemzet, rendszerváltozást kívánunk mi és mindaddig, míg ezen kívánságunk nem teljesedik, mi azon ministeriumnak, mely azon székeken ül, bizalmat nem szavazhatunk soha és semmi néven nevezendő indemnitást neki meg nem adhatunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A politikai dolgokra nem szándékozom hosszasabban kitérni, de van néhány momentum, különösen a közgazdasági politikát illetőleg, melyek megemlítését szükségesnek látom már a jelen alkalommal is. A t. ministerelnök úr bevezető beszédében utalt arra is, hogy egyik feladatát fogja képezni november 28-án, hétfőn. 275 Magyarország szőlőszetének reconstructioja. Ilyen ígéretet, t. képviselőház, hallottunk már nagyon sokat, nemcsak most, hanem régibb időben is, de nagyon sajátságos dolog, hogy ugyanakkor, mikor e reconstructio igéretét kapjuk, a t. ministerelnök úr megfeledkezik egy másik Ígéretéről, melyet akkor tett, mikor még csak pénzügyminister volt, a gyártott borok tekintetében. Bocsánatot kérek, hogy újból felhozom ezt a themát, de azok közé az emberek közé tartozom, a kik ha valamely czélt kitűznek maguk elé, annak érdekében folyton működnek, míg "el nem érik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr, mondom, még pénzügyminister korában megígérte, hogy ő ezen gyártott borok tárgyában törvényjavaslatot fog előterjeszteni. A ház hosszabb időközökben, háromszor-négyszer utasította is e részben az egész ministeriumot, de a t. ministerelnök úr, úgy látszik, vagy megfeledkezett Ígéretéről vagy pedig, mint ministerelnök a pénzügyminister igéretét nem tartja elfogadhatónak. És vájjon elő fog-e mozdíttatni Magyarország szőlészetének reconstructioja egy másik intézkedéssel is, a mely ellen én még a múlt ülésszakban felszólaltam, a melynek következménye az olasz borok beözönlése volt? Evvel akarja a t. ministerelnök úr előmozdítani a reconstructiot ? Hiszen mint eddig tudom, valami 80 ezer hektoliter bor van Magyarországon és midőn a beszállítás bizonyos mérvig leapadt, az csupán csak arra volt visszavezethető, hogy bizonyos tárgyalások voltak folyamatban Bécsben. Mi fog történni a jövő esztendőben és azután, ha mi piaczot nyitunk az olasz boroknak, holott Magyarországnak nem hogy szüksége volna azokra, de ellenkezőleg arra kellene törekednie, hogy borainak kivitelt teremtsen? (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezek a dolgok, t. képviselőház, azok, a melyek folytonosan szemem előtt lebegnek és én ezt nem tudom megegyeztetni azzal, hogyan lehessen a szőlészetet reconstrualni, a mikor annak létfeltételét, jövedelmezőségét más oldalról folytonosan támadják javaslataikban. Felvilágosítást kérek különösen a t. ministerelnök úrtól egy dologra nézve és ez a következő: Tudva van, hogy mikor az 1867-iki kiegyezést Ausztriával megkötötte a ház többsége, akkor az a közös vámterűlet alapján történt és sajátságosnak tartom — és mindenesetre sajátságos is — hogy daczára annak, hogy Ausztriával közös vámterűietünk van, gabonánk Ausztriában mégis meg vámoltatik . . . (Wekerle ministerelnök tagadólag int.) Hiába csóválja a fejét a ministerelnök úr, mert be fogom bizonyítani, hogy úgy van. (Halljuk! Halljuk!) Tirolban és Vorarlbergben azon ezím alatt, 35*