Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-93
12 **• orgíágos Blés 1892. szeptember 29-éu, csfilörtökíii ministerelnök urat és általa az egész kormányt, hogy hajlandó-e a lehető legrövidebb idő alatt az országos kiállítás jelenlegi állapotáról a képviselőháznak tájékozást nyújtani? s hajlandó-e az ezredéves fennállás egész ünnepi sorozatát szintén rövid idő alatt a képviselőház elé terjeszteni ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatio az interpelláló képviselő úr által felolvastatván, újbóli felolvasás szüksége nem forog fenn. Az interpellatio tehát közöltetni fog az öszszes kormánynyal, illetőleg a ministerelnök úrral. Következik Kováts József képviselő úr interpellatiója. Kováts József: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy interpellatiomat a lehető rövidséggel indokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Úgy tudjuk, hogy a hármas szövetség fennáll, legalább ez idő szerint igen. Csakhogy ugyanezt hittük a múlt évben is s mégis a múlt évi delegatiok megnyitása alkalmával ő Felsége azon aggályának adott kifejeiést, mintha a béke meg volna ingatva. Minthogy a koronának ezen nyilatkozata folytán támadt aggodalmat a közös kiilügyministernek, a külügyi albizottságban tett nyilatkozata csak növelte, a tőzsdéket valóságos rémület fogta el, minek folytán a nagy tőzsérek és bankok az így mesterségesen előidézett »Krach« folytán a kis tőkéseket valósággal kifosztották. A delegatio megnyitásától csak napok választanak el, én tehát szerzett tapasztalataim alapján, tekintve, hogy valahányszor a nemzet áldozatkészségére történik hivatkozás, valóságos rémhírek terjesztetnek, aggodalmaim következtében bátor vagyok a t. ministerelnök úrhoz, mint a kormány fejéhez, a következő interpellatio t intézni (olvassa); »Interpellatio a ministerelnök úrhoz s általa a kormányhoz. Tekintve, hogy a hármas szövetség fennáll — legalább úgy hiszszük; tekintve, hogy a nemzet a múlt 1891-ik évben ugyanezen hitet táplálta s az által a békét biztosítottnak hitte: mégis ugyanazon évi november hó 11-én Ő Felsége a delegatiok tagjainak fogadása alkalmával adott válaszában azon aggályának adott kifejezést, mintha a háború veszélyei elhárítva nem volnának, a többek közt a következő kifejezéseket használván: >Mindez eddigelé nem vezetett ugyan még arra, hogy az európai politikai helyzet veszélyei elháríttassanak, vagy a mindenfelől folytatott katonai készülődések szüneteljenek, de midőn a békeszükségének érzete oly általánosan és egybehangzókig nyilatkozik, nincsen kizárva a remény, hogy ama czél valahára elérhető lesz«; — sőt ugyanazon alkalommal Demel osztrák birodalmi képviselőnek a trónbeszédben foglalt reményteljes békebiztosításokra vonatkozó megjegyzéseire azon feleletet adta, hogy: »a békebiztosításokat a legnagyobb óvatossággal keli fogadni, csupán csak reménységeken alapulnak, melyeknek megvalósulása felette kivánatos« ; — tekintve, hogy az aggodalmat a közös küitigyministernek a külügyi albizottságban tett határozatlan nyilatkozata csak növelte; — tekintve, hogy ezen nyilatkozatok folytán a tőzsdéket valóságos rémület fogta el, minek azon szomorú következménye lett, hogy a nagy tőzsérek és bankok a kis tőkéseket kifosztották: Kérdem a t. ministerelnök úrtól: vájjon a hármas szövetség, melynek fentartása érdekében a magyar nemzet évről-évre oly rengeteg áldozatot hoz, egyedül azért, mivel az által a békét biztosítottnak tartja, fennáll-e egész komolyságában ? Ha igen, tekintve, hogy a delegatiok megnyitásától csak napok választanak el: hajlandó-e a t. kormány oda hatni, hogy a hármas szövetség fennállása daezára a béke biztosítását megingató nyilatkozatok alapos ok nélkül ne tétessenek ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr maga, olvasván fel interpellatio]át, újbóli felolvasásának szüksége nem forog fenn. Az interpellatio tehát közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik Babó Emil képviselő úr interpellatiojának előterjesztése. Babó Emil: T. képviselőház! A belügyi kormányzat, a közigazgatási szervezet, de különösen a kinevezett közigazgatási tisztviselők által elkövetett sérelmek és visszaélések tárgyában kívánok interpellatióval élni. (Halljuk! Halljuk!) Az az eset, a melyet én itt felhozni akarok, Szeged városában múlt augusztus hó 29-én játszódott le. Abban az esetben részben a tápéi országos képviselő-választó kerület, részben Szeged városának polgárai lettek — úgy látszik, a szegedi főispán tudtával ós akaratával — erőszakosan megsértve, bántalmazva és insultálva (Halljuk! Halljuk!) Mivel pedig ezen sérelmekért a polgárság mindeddig elégtételt nem nyert, így nehogy az eltussolásnak alkalmazni szokott rendszere itt is érvényesíttessék: kénytelen vagyok a képviselőházhoz fordulni a végből, hogy a megbántott polgárság részére a kellő elégtétel megadassák és megszereztessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, nem szükséges bővebben és egész nagy terjedelmében előadnom azt az erőszakoskodást, a mely ott a mondott napon elkövetve lett, mert hiszen az a rendőri brutalitás a hírlapok útján az egész országot bejárván,
