Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-93

98. orsíftgos Illés 1892. szeptember 29-én, «8iít8rt8k*n. 13 erről a tisztelt képviselőház tudomással bír nemcsak, de tudomással bír maga a belügyminister úr Í8j mert a mint hallottam, Horváth Gyula képviselő úr által az esetről nyomban értesítve lett. Csaknem köztudomású dolog tehát, hogy a tápéi országos képviselő-választókerület polgárai a kormány és Csongrádmegye közigazgatási hatóságának három hónapon keresztül tartó ármánykodása, a jog és törvénynek semmibe vétele miatt háromszor voltak kénytelenek bevonulni Tápéra a végből, hogy bizalommal tegyék a képviselői megbízó-levelet azon jelöltjük kezébe, a ki hivatva van jogaikat és igazaikat itt a képviselőházban védelmezni és oltalmazni. (Halljuk! Halljuk!) Hock János: Ennél nagyobb komiszságot nem csináltak még. (Zaj és nyugtalanság jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Babó Emil: Tudjuk, hogy mi lett ezen páratlan zaklatásnak az eredménye. Az, hogy a szabadelvűnek nevezett kormánypárt híveinek száma az őket eddig is összetartani hívatott anyagi eszközök hiánya miatt 31 szavazatra olvadván le, az ellenzék 626 szavazattöbbséggel emelte diadalra azt a zászlót, melyre az alkotmányos jog és szabadság van felírva s a mely zászlót Csongrádmegye hatósága tovább meghurczolni képtelennek bizonyult. (Tetssés a szélső baloldalon.) T. ház! Szeged város főispánja, mint a kormány bizalmasának, nemkülönben az általa kinevezett rendőrkapitánynak azonban — úgy látszik — fájt és nem esett jól az, hogy ezen választásnál is a polgárság meg nem hamisíthatott akarata győzött: elhatározták tehát, hogyha már maga a t. kormány nem tartotta a politikai tisztességgel összeegyeztethetőnek azt, hogy a harmadik választásnál is erőszakot alkalmazzanak, majd csinálnak ők erőszakot, majd lelohasztják ők a választó polgárok lelkesedését és ezzel igazolták a hivatalos állásokkal össze nem egyeztethető kiesinyeskedést. Már előbb a választást megelőzőleg kiadatta a főispán azt a semmiféle ok és indokkal sem támogatható rendeletet, a melylyel a tápéi választó polgárságnak Szeged városán keresztül leendő átvonulhatásukat megtiltotta. (Mozgás bál- és szélsőbal felöl.) A mivel pedig nemcsak világos jog- és alkotmánysértést követett el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De alapját és csíráját is vetette meg azon jogosált felháborodásnak is, a mi pedig, hogy ki nem tört és el nem seperte a főispánt egész hivatalos apparátusával együtt, azt nem a főispán tapintatának, hanem az ezen tapintaton felülemelkedő polgárság nyugodt és józan magatartásának lehet tulajdonítani. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A tápéi választókerületi polgárok, úgy látszik, néma, megvetéssel vévén tudomásul a főispán ez intézkedését, nyugodt férfiakhoz illő magatartással mentek be a választás székhelyére és midőn zászlójukat győzelemre emelték, azon a nekik kijelelt kerülő utakon teljes nyugodt sággal haza is tértek. A szegedi főispán azonban, úgy látszik nincs hozzászokva ahhoz, hogy az ő rendeletei komolyan vétessenek. Úgy látszik nem esik neki jól, hogy a polgárság zavart és rendetlenséget nem csinál. Elhatározta tehát, hogyha maguk a polgárok nem csinálnak rendetlenséget, majd belekergeti őket ő maga a zavarba, legyen annak következése bármily végzetes, bármily kiszámíthatatlan. Mikor a választás után a megválasztott képviselőt néhány tápéi és több szegedi polgár Szegeden levő lakására akarta elkísérni, akkor a városi rendőrkapitány már a város végén, mint valami hadvezér kiállt és mikor jött az a kis csoport, akkor lovas és gyalogrendőreit rájuk rontatta, szétugrasztotta őket és ezzel alapját vetette azon jogosult felháborodásnak a miatt, hogy a főispán és a kapitány hivatalos hatalmukkal legbotrányosabb módon éltek vissza. Ez az erőszakoskodás azon ban úgy látszik, nem volt elegendő. A rendőrkapitány vérszemet kapván előbbi hőstettén, mikor az így szétugrasztott kis csoport a megválasztott képviselőnek lakása elé ért és a majdnem tisztán szegedi polgárokból és úri nőkből álló csoport csupán kíváncsiságból ott állást foglalt, a lovasrendőrökkel újra a tömeg közé rontott, keresztülgázoltatott a békés polgárokon, a gyalogrendőrökkel leszoríttatta a járókelőket a járdáról és elkövette azt a botrányos erőszakoskodást, mely pedig annál felháborítóbb, mert kivétel nélkül mindenkivel és az úri nőkkel szemben is alkalmaztatott. Hogy aztán a nem tudom miféle törvéuy alapján kirendelt állami csendőrség közbelépése daczára is nagyobb rendetlenség nem történt és a sértett polgárság jogos felháborodásának legott tettleg is kifejezést nem adott, az ismét a polgárság nyugodtságának és józanságának köszönhető. T. ház! Az állam minden polgárának kötelessége tisztelni mások egyéni szabadságát. Nem áll tehát jogában senkinek bárkit is meggátolni azon egyéni szabadsága gyakorlásában. De a mint kötelessége ez az egye seknek, úgy annál inkább és fokozottabb mértékben kötelessége a törvényalkotta hatóságoknak nemcsak tisztelni ezt a szabadságot, hanem azt a rendelkezésére álló minden eszközzel megvédeni és megoltalmazni. Szeged város főispánja és rendőrkapitánya azonban, daczára annak, hogy a cselekvési szabadság ez alapfogalmával már hivatalos állásuknál fogva tisztában kellene lenniök : maguk követnek el és engednek elkövetni