Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-105

105. országos ülés 1892. november 9-én, szerdán. 149 elleni biztosításában; nem tapasztalta-e mindazon esetekben, midőn a nemzeti önérzet sértetlen­ségének megóvása lett volna a kormányzatnak feladata? Nem tapasztalta-e a reform-tevékeny­ségnek legalább nagyobb részében, mindazokban az alkotási kísérletekben, a melyekkel találkoz­tunk és a melyek, mielőtt letárgyaltattak volna, el is temettettek? Nem tapasztaltáé ugyanazt az elégtelenséget; nem tapasztalta-e a nemzet köz­életére kiterjedő ugyanezt a káros befolyást az egész kormányzat vitelében, úgy az adminis­tratio különböző elágazásaiban, mint — egész nyíl­tan és őszintén szólva — a kormány azon felada­tának teljesítésében is, mely a legfontosabbak egyike és mely abban áll, hogy a nemzetnek állapotáról, hogy a nemzetnek óhajairól, hogy a nemzetnek lelkületéről, hogy a nemzetnek szük­ségleteiről, hogy az összes viszonyokról a koro­nát (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) folyton köteles tisztelettel és alattvalói hűség­gel, de ép ebből folyó teljes férfiassággal és őszinteséggel tájékoztassa ? (Élénk helyeslés a bal­és széhő baloldalon.) Ha azt akarjuk, t. ház, hogy a jelenlegi válság oly kibontakozáshoz vezessen, mely közéletünkben az állandóságot, mely a parlamentban a nyugodt és eredményes működést, mely a közszellemben egyrészt az erélynek felébredését, másfelől a bizalom megnyugvá­sát idézze elő, hogy ha egészséges állapotot akarunk teremteni és nem olyan válságot elő­idézni csupán, a mely csak rövid időközben következő újabb válságoknak elseje fogna lenni; akkor, t. képviselőház—és ezt ajánlom aleendő kabinetnek is figyelmébe — ne csupán ebben az egy kérdésben szakítsanak az eddigi félszeg­seggel, hanem akkor tegyék megfontolás és reconsideratio tárgyává azt, vájjon az ösz­szes többi fölmerült politikai kérdések terén nincs-e szükség a politikának ilyen átalakulására, nincs-e szükség átalakulására a kormányzati szellemnek, nincs-e szükség teljesebbé tételére a reform-tevékenységnek, nincs-e szükség gyö­keresebb orvofdá^ra parlamentarismusunk alap­jainak, a választási szabadságnak, a választások tisztaságának tekintetében? (Élénk helyeslés bal felől.) Csak akkor, t. ház, ha az a reconsi­deratio, ha a többség soraiban most, egy kérdésnek alkalmával örvendetesen mutatkozó önállóbb tevékenységi szellem és akaraterő kiter­jed nem csupán arra az egy kérdésre, mely a mostani válságnak alkalmi oka volt, hanem ha kiterjed közéletünk minden fontos ágára, csak akkor remólhejtük, hogy ez a válság nyugod­tabb, üdvösebb és eredményesebb politikai aerá­nak lesz kiindulási pontja. (Igaz! Úyy van! a baloldalon.) Ha azonban ez nem történik, t. uraim, akkor hiába csinálták ezt a válságot is; akkor azt követni fogják rövid időközökben más válsá­gok. Nem én miattam, nem azért, mert én itt vagyok; nem azért, mert az én féktelenségem és ambitiom kívánja azokat: ha én nem volnék is e helyen, ha nem volnék is itt e házban, előálla­nának azok a válságok a dolog természete szerint a nemzet életében működő erők előre nyomuló követelményei folytán. (Igaz! Úgy van! bal felől) Ezeket, t. képviselőház, politikai helyzetünk sanálása érdekében kötelességemnek tartottam elmondani és pedig ebben a pillanatban, a mi­dőn azok nem képeznek többé támadást egy kormány ellen, mely többé nincs és nem képez­hetnek támadást egy oly kormány ellen mely még n'ncs; a midőn tehát ezeket nem mint politikai ellenfél intéztem politikai ellenfelekhez, hanem mint hazafi intéztem hazafiakhoz az or­szág érdekében. Reményiem, hogy hasonló érte­lemben fogják szavaimat felfogni a t. túloldal padjain is. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben a t. ministerelnök úr bejelentését tudomásul ve­szem. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Helyeslések jobb felöl.) Lits Gyula jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! A kabinet lemon­dását készséggel tudomásul veszem, mert kez­dettől fogva az utolsó pillanatig a leghatározot­tabban szembeszállottam vele. Most, midőn a kabinet megszűnt és csak ideiglenesen vezeti az ügyeket, nem tartom magamat hivatottnak arra, hogy a multat bíráljam, mert az már meg­hozta a maga gyümölcseit és bekövetkezett annak szükségképeni következménye. A jövőre nézve pedig én nem tehetek egyéb Ígéretet, mint azt, hogy ha ugyanazon elvi állásponton, mint én vagyok, alakúi egy kabinet, azt készséggel fo­gom támogatni,. (Zajos derültség a jobboldalon.) de más politikai állásponton lévő kabinettel szem­ben semmit cem Ígérik, semmit sem előlegezek, mert ennek az országnak és parlamentnek tör­ténete nem jogosított fel arra, hogy én valaki­nek bizalmat előlegezzek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen óhajtom, hogy akkor, midőn az új kabinet megalakul, ezen válságnak bírá­latához fogunk hozzászólni, az elvek iránt való nagy buzgóság ne álareznak, ne félrevezetés­nek, ne ürügynek, hanem valóságnak és komoly törekvésnek bizonyuljon. Tudomásul veszem a ministerelnök úr javaslatát, (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Igen helyesen jegyezte meg az előttem szólott Ugron Gábor t. képviselő úr, hogy csak oly kormányt képes támogatni, mely azon elvek al.tpján alakúi, melyeken ő áll; de viszont minden kormány és így a volt kormány is minden működésének és politikai irányzatának helyeslését csakis azok tó

Next

/
Oldalképek
Tartalom