Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-105

148 105. országos ülés 1892. november 9-én, szerdán. merült ak;;dályoknak azon teljes felderítését, a melyet követelni a parlamentnek joga van s a mely a parlamenttől elvonatik: a válság legalább formában nem felel meg teljes correctséggel a parlamentarismus követelményeinek. (Helyestés a baloldalon.) Annyit azonban a t. ministerelnök úrnak előterjesztéséből mégis kivettem, hogy a kormány magát arra határozta el — és van okom tdhinni, hogy ez a kormányt támogató többségnek hozzájárulásával és akaratával történt — hogy az egyházpolitikai téren fölmerült kérdések megoldását kivegye abból a szíík keretből, melyben a kormánynak a ház előtt tett kötelező nyilatkozatai mozogtak és hogy azok megoldásának egyik nélkülözhetetlen kiegészítő része gyanánt a házassági jog reformját, a házassági ügy teljes rendezését contemplálta; hogy mily alakban, az, mint mondtam, a ministerelnök nyilatkozatából nem tökéletesen világos. Hát. t. ház, ezt az elhatározását a volt kormánynak és ezt az irányzatát az őt támogató többségnek, hogy a fenforgó egyházpolitikai nehézségeknek megoldását nemcsak, hogy úgy mondjam, sympthomaticus gyógykezeléssel, nemcsak helyi orvoslással keresse, hanem keresse az egyházpolitikai kérdések complexumának az őszinte és valódi szabadelvűség irányában leendő megoldási útját: ezt az elhatározást annál inkább helyeslem, mert a fölmerült nehézségek első pillanatától fogva ez volt az az álláspont, melyet én elvbarátaimmal együtt elfoglaltam. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy midőn az úgynevezett elkeresztelési kérdés első ízben volt vita tárgya e házban, a t. többségnek álláspontját az ismert és a ház által elíogadott Szivák-féle határozati javaslat képviselte és hogy én ezzel szemben utaltam az abban foglalt eszközök elégtelenségére és arra, hogy a fölmerülő egyházpolitikai nehézségek az egész vonalon követendő oly igazán és őszintén szabadelvű reformtevékenység szükségére mutatnak — kitérjedőleg a házassági jogra is — mely szabadelvűség nem köpenyege bármely burkolt valláselleues vagy az egyház ellen gyűlölködő iránynak, hanem, mely mindenkinek egyenlő mértékkel mér, a nemzet társadalmi helyzetének és az összes hitfelekezetek közti béke igényeinek megfelel. (Élénk helyeslés bal és jobb felől.) Én tehát csak megelégedésemet fejezhetem ki azon, hogy a ma lelépett t. kabinet és az azt támogató többség az eddigi kísérletek sikertelenségéről meggyőződve, arra az útra lépett, melyet kezdettől fogva helyesnek tartottam. (Helyeslés bal felöl.) És kijelentem előre azt is, hogy ha az alakulandó kormány ez úton a cselekvésnek elszánt akaratával és egyszersmind a kivitel részleteiben is a kellő politikai tapintatta] fog eljárni: ágy részemről, mint elvbarátaim részéről nemcsak nehézségekkel nem, hanem e kérdésben jóindulatú támogatással fog találkozni. (Helyeslés jobb félfii. Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltás a szélső baloldalon: Nem kell nekik! Mozgás.) E közbeszólásra az a megjegyzésem van, hogy először nem ugyanazzal a kabinettel fogunk szemben állani, melynek részéről a t. képviselőtársamtól idézett és megvallom, nem kellemes tapasztalásokat volt alkalmam tenni ; másodszor pedig, hogy bármely kellemetlen tapasztalásokat tegyek is egyéni helyzetem kényelme vagy kényelmetlensége szempontjából, ez engem attól, hogy támogassam azt, a mit az ország érdekében kívánatosnak tartok, soha el nem fog tántorítani. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) De, t. ház, minthogy válságról van szó és egy új kabinet alakulásáról, méltóztatnak megengedni, hogy én, minta ki a váltságon teljesen kivtíl állok és annak hullámai által érintve nem vagyok, ezt az interregnumot az egyik kormánylemondása és a másik kormány alakulása közt magának az ügynek, politikai viszonyaink helyes alakulása érdekében néhány őszinte és jó indulatú szónak kimondására használjam fel. (Halljuk! HaUjuk!) Ezeknek kiindulási pontja az, hogy az egyházpolitikai kérdések, de különösen azok complexumának egy részlete, a minő az, a melyről jelenleg beszélünk, alkalmatos lehet arra, hogy azon egy kormányzat hajótörést szenvedjen, hogy azon egy kormány megbukjék; de nem lehet alkalmatos arra, hogy egyedül ezen az alapon egy új kormányzat megalakuljon, erőt merítsen és abban találja politikájának egészét és teljességét. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Erre csak oly politika alkalmas, a mely a nemzet összes életszükségleteinek, a nemzeti fejlődés összes követelményeinek eleget tesz. (Igaz! Úgy van! bal felől.) És, t. ház, valljuk meg őszintén, hogy habár az egyházpolitikai téren mutatkozott — én is a legenyhébb kifejezéseket akarom használni — elégtelenség a mai beteg állapotnak egyik okát képezte, de nem képezte egyedüli okát. Közállapotainknak az a beteg volta, a melyet senki sem tagad, parlamenti életünk 4idvös működésének ez a megakasztása nem csupán ebből a forrásból, nem csupán az e téren elkövetett mulasztásokból származik, hanem annak általánosabb okai vannak. Vájjon t. ház, a ki az utolsó éveknek eseményeit figyelemmel nézte, nem tapasztalta-e ugyanazt az elégtelenséget, mely az egyházpolitikai kérdéseknek kezelésében nyilvánult, az összes politikai kérdéseknek kezelésében az egész vonalon; nem tapasztalta-e ugyanazt az elégtelenséget a 67-iki kiegyezési alap által a nemzet számára biztosított jogoknak érvényesítésében, minden támadás, minden félremagyarázás