Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-105

105. országos ülés 1892. zeti. Egy, a mulandóság elé gyors lépésekkel siető kabinet dolgairól a bírálatnak csak lehető gyöngédségével lehet és kell beszélni és ezen lehető gyöngédség határát én tállépni nem is akarom. De nem fejezhetem ki gyöngédebben nézetemet, mintha azt mondom, hogy ezen két esztendő és nyolcz hónap alatt az ország ügyei szerencsésen nem vezettettek. Nagy és fényes ígéretekkel lépett ezen kabinet az ország tör­vényhozása és a nemzet elé. Azon nagy és fényes ígéretekből nem teljesített egyetlen egyet sem. Vártuk e kabinettől főleg a választások tisztaságának és szabadságának biztosítását. Ebben az irányban csak kísérlet s még ez sem a leg­szerencsésebb formában tétetett. Vártuk e kabi­nettől, vagy várta a ház többsége — legalább az elmúlt törvényhozás többsége határozottan várta — a közigazgatásnak nemzeti irányban való és erőteljes rendezését. Ehhez a kérdéshez a kabinet oly szerencsétlen kézzel nyúlt, hogy mi itt ezen az oldalon a parlamentarismus, a törvényes és alkotmányos eszközök egész kész­letét kénytelenek voltunk igénybe venni és fel­használni, hogy egy, a mi meggyőződésünk sze­rint helytelen, káros, sőt veszélyes javaslat meg­hiúsíttassék. E kabinet az országgyűlést váratla­nul s a nemzet meglepetésére oszlatta fel. E kabinet alatt a nemzet méltóságának és hagyo­mányos érzületének nem egy kérdésben súlyos sértése következett Le. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) És ez a kabinet az egyházpolitikai kér­déseket — ismét nem tudok gyöngédebb szót használni — oly szerencsétlen kézzel fogta meg, hogy ezen kérdések körüli intézkedésével az ide tartozó összes ügyeket elmérgesítette s előidézte azt, hogy a nemzetnek eddig felekezetenkinti békés társadalmában a felekezetesség szenve­délye feltámadt s a nemzeti politikába is, melyben pedig másnak, mint a mulhatlan szük­ség érzetének s a tiszta hazafiságnak szerepelni igazán nem szabad, bizonyos felekezetiességi szin csempésztetett be. (Ügy van ! a szélső balolda­lon. Ellenmondás jobb felől.) Ily dolgok történte után az, a mi történt s a mit a t. ministerelnök űr most kijelentett, hogy kabinetének lemondá­sát ő Felsége a király elé terjesztette s a király e lemondást elfogadta, ismétlem, megelége­déssel és megnyugvással veszem tudomásul. De egyúttal kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy attól a kabinettől, mely utána követ­kezik, mi ugyan hasonló erélylyel és hasonló szilárdsággal fogjuk követelni mindazon institu­tiók megvalósítását, melyek a nemzet függet­lenségére vezetnek. De habár legyőzhetetlen viszonyok vagy akadályok miatt annak a kabi­netnek életében mi elérni nem tudnók is czélun­kat, ha a következő kabinet ezen általunk jel­zett belrcform-kérdésekben igazi nemzeti politikát november 9-én, szerdán. J47 teljes őszinteséggel és teljes szilárdsággal fog követni s ezt a politikát sikerre fogja vinni s ez által a nemzet érdekeit, jogát és méltósá­gát előmozdítani hajlandó is lesz, képes is lesz: akkor mi legalább a belpolitikai kérdésekben a jövendő kabinettel szemben tökéletesen tárgyila­gos, de azért az erélyes ellenzék álláspontjára helyezkedünk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Mozgás és fölkiált ások a jobboldalon. Majd elvárjuk!) Lits Gyula jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! A t. mi­nisterelnök úr azon indítványát, hogy a kor­mány által most bejelentett válság elintézéséig a ház ülést ne tartson, természetesen elfogadom és a kabinetnek bejelentett lemondását tudomá­sul veszem; (Helyeslés bal felöl.) nem is szándé­kozom annak a kabinetnek politikáját, melynek lemondásáról az imént hivatalosan értesültünk, bírálotom tárgyává tenni; csak azokra akarok megjegyzést tenni, a miket a ministerelnök úr a mai napon mondott. (Halljuk! bal felöl.) Min­denekelőtt constatálom, hogy legalább az én felfogásom szerint az, a mit ő a válság okairól és lefolyásáról mondott, a parlament jogaival szemben határozottan elégtelen. (Helyeslés bal felöl.) Az a rövid közlemény, a melyet a minis­terelnök úrtól e tekintetben nyertünk, nem adja a válság okainak és lefolyásának világos képét. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mert ha jól értettem szavait, azok mindössze annyiból állottak, hogy a kormány a házassági jog reformja és a pol­gári házasság kötelező volta iránt nem tudott oly megállapodásra jutni és oly előterjesztést köz­" megegyezéssel megállapítani, melyhez a korona hozzájárulását megnyerte volna. Ebből nem világos az, hogy a válság oka a kabinet tagjai közt felmerült nézeteltérésben vagy másutt rej­lik-e; vájjon a kabinet saját körében nem tu­dott-e egyetértésre jutni, vagy egyetértésre jutott bár, de más okokból nem tudott ezen egyetértő akaratának érvényt szerezni. (Igás! Úgy van! bal felől.) És nincs megmondva, hogy ha az első eset áll, ha tehát a kabinet tagjai közt is vé­leménykülönbség volt, hogy ez a vélemény­különbség egészen praecise és határozottan mire vonatkozott Én ennek folytán a t. ministerelnök úr elő­terjesztését e tekintetben elégtelennek találom, annál is inkább, mert hiszen az a kormány, a mely a válság befejezése után alakulni fog, nem lesz hivatva a most lefolyt válságról előterjesz­tést tenni és annak okaiért a felelősséget el­vállalni. Csupán a jelenlegi kormány van erre hí­vatva s csupán ettől várhatjuk azt a világossá­gát a körülményeknek, előzményeknek, indokok­nak, a véleménykülönbség tárgyainak és a fel­19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom