Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-101
101. országos ttlég 1892. októlber 22 én, szombaton. \ 19 ezt a szöveíségest meg is nevezem. Beöthy Ákos t. képviselőtársam franczia mondást idézett, hogy az uralkodó kormányzati maximat fejezze ki: „Si la bétise est faite, il faufc la soutenir." Én az én új szövetségesimnek megjelölésére szintén egy franczia közmondást idézek és ez így hangzik: >C est le ridicule, qui tue.« (Élénk derültség és taps a hál- és szélső baloldalon.) Különben belenyugszom abba, hogy ez idő szerint az én határozati javaslatom is, mint tárgytalan, a napirendről levétessék. (Hosszantartó zajos tetszés, taps és élénk éljenzés a hal- és szélső haloldalon.) Elnöki A ministerelnök úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekeló'tt azokra kívánok válaszolni, a miket a közvetlenül előttem szólt gr. Apponyi Albert t. képviselő úr mondott és különösen azon nyilatkozatára, hogy ő a kormánynak és ezen oldalnak a békéltető jobbot nyújtotta, de az innen, ezen oldalról visszautasíttatott. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy azon eljárás mellett, melyet az előttem Szólott t. képviselő úr követett, ezen békéltető jobb nyújtása nem volt őszinte. (Zajos derültség a hal- és szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr azt kívánta, hogy a kormány az általam javasolt és szerintünk helyesnek talált álláspontról letérjen és más álláspontot íoglaljon el, de hogy az mi legyen, azt Apponyi Albert képviselő úr maga sem mondta. Ezen békéltető jobb nyújtása nem volt más, mint tekinteni ezen oldalra (jobbra mutat) s ezeket is kielégíteni s tekinteni a másik oldalra is (A szélsőbalra mutat.) s azokat is kielégíteni. (Felkiáltások bal felől: Úgy is kellett volna!) Elfelejti a t. képviselő úr, hogy a ki két különböző iránynak akar egyszerre eleget tenni, rendesen két szék közt a pad alá jut. (Helyeslés jobb felöl. Egy hang a szélső baloldalon: Hát a ministerelnök hol van?) E kérdés fölött, t. ház, ha az a mai napirendről le is vétetik, az utolsó szó nines kimondva és hogy ha e kérdés e házban még egyszer teljes nyugalommal, minden szenvedély nélkül és párttekintetek mellőzésével tárgyaltatni fog . . . Gr. Károlyi Gábor: Szenvedély nélkül sohasem! (Helyeslés bal felöl.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: ... akkor lesz majd helye és ideje annak a megítélésére, hogy e kérdésben a legnagyobb hibát ki követte el. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől.) De arra, t. ház, hogy ezen oldalról vagy a kormány részéről követtetett-e el a hiba, méltóztassék megengedni, azon ellenzék részéről, a melynek szónokai és épen a t. előttem szólott t. képviselő úr is jelét adta annak, hogy első sorban a szenvedély a tanácsadója;, azon ellenzék részéről a bírálatot én nem fogadom el; (Helyeslés jobb felől, mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) hanem elfogadom a bírálatot tisztán azoktól, a kik arra illetékesek. (Felkiáltások a siélsö baloldalon: Kik azok?) Parlamentaris eljárás mellett méltóztatnak tudni, hogy kik illetékesek. Azt méltóztattak felhozni, hogy ez eljárás káros izgalmakra adott alkalmat. Ha ezen ügy megvitatása azon mederben maradt volna és csak azon czél lebegett volna szem előtt, a mely eléretni szándékoltatott: akkor ezen izgalomra nem lett volna alkalom. (Helyeslés jobb felöl.) Ezen izgalomra, t. ház nem a kormány eljárása adott alkalmat. Hiszen nem arról volt szó, hogy az egyik oldal részéről megkoszorúztatok azon hadvezér emlékszobra, a ki a budai vár ostromát vezette; nem arról volt szó, hogy azon férfi emléke koszorúztassék meg, a ki Buda várát védelmezte: hanem arról volt szó, a mint helyesen jegyezte meg tegnap Rohonczy képviselő úr, hogy tiszteltessék meg emléke azon vitézeknek, a kik két különböző táborban ugyanegy alkalommal küzdöttek és ugyanegy alkalommal estek el. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Mozgás és zaj a baloldalon.) Hogy nagyon hazafiatlan cselekedet lehet-e ez, annak megítélését bátran bízom mindazokra, kik e kérdést nyugodtan megbírálják. Azt mondják, hogy nem kellett volna a budai honvédszobor-bizottságot illetékesnek tartanom ez ügyben. T. ház! Már első felszólalásom alkalmával kijelentettem azt, hogy a budai honvédszobor-bizottságot azon kiküldetése alapján, a melyben részestilt úgy eredeti alakulása alkalmával, mint 1887-ben, erre az eljárásra illetékesnek tartom; de kimondtam egyszersmind azt is, hogy annak megítélése, vájjon e bizottság túlment-e hatáskörén, nem az én feladatom, hanem azoknak a feladata, a kiktől e bizottság a megbízást ny T erte (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és míg a neki adott megbízás vissza nem vonatott, részemről illetékesnek kellett tartanom azt a bizottságot, mely ezen teendőiben eljárt. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelől. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, már a múlt alkalommal is kijelentettem, hogy itt ezen egész ügyben nem a kormány kezdeményezésével vagy actiojával állunk szemben, hanem mindenekelőit a szoborbizottság cselekményével, mely a honvédegyesületek országos központi választmánya nevében, a melytől megbízását nyerte, járt el. A kormány egyszerűen hozzájárult azon eszméhez, a melyet helyesnek talált és azon cselekedetért, a mely
