Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-101

I \ g 101. országos ülés 1892. október 22-én, szombaton. tetett. Elsőben is, azt hiszem, hogy minden olyan kérdésben, minden olyan eszmének felmerülésénél, minden olyan indítvány megtételénél, a mely a nemzeti élet legkényesebb oldalát, az érzelem világát illeti, minekelőtte egy kormányférfi az aetioba belevinné a legnagyobb faetorokat, mielőtt az aetioba belevinné saját kabinetjét, mielőtt az aetioba belevinné saját pártját, mielőtt az aetioba belevinné az országgyűlést, mielőtt ÍIZ aetioba belevinné a koronát (Úgy van ! Ügy van! Helyeslés hal felöl.) mielőtt a koronának szentesítését kérné oly cselekményekre, melyek a korona engedelme nélkül nem történhetnek meg: kötelessége magát a közérzűlet iránt tájékozni, kötelessége magának bizonyosságot szerezni arra nézve, hogy a mit ő indítványoz, a mire a koronának hozzájárulását kéri, a mire a nemzet képviseletének hozzájárulását kívánja, hogy az az egyhangú közérzületnek megfelel. Mert ha kibékíteni, kiengesztelni, ha általános nemzeti ünnepet ülni akarunk, ha a keserűségeket eltemetni, ha a harezokat feledtetni és nem új keserűségeket teremteni, új harezokat felidézni akarunk: akkor, t. ház, a közérzületuek egyhangúságára van szükség. (Úgy van! Úgy van! Tetszés hal felől.) És mindezeket a t. kormányelnök úr elmulasztotta. O politikai működésének eddigi fényes sikerei által elbizakodottá téve, (Élénk derültség és tetszés hal felől.) azt tartotta, annyira ismeri a nemzeti közérzületet, hogy ő neki senki tanácsára, senki felvilágosítására nincs szüksége; ő azt a genialitas mtuitiojával eltalálja önmagában, meglepi a világot egy nagy eszmével, mely előtt le fog borulni mindenki és így a kiengesztelődés, az általános kibékülés, az általános lelkesedés egyszersmind az ő államférfiúi nagyságának talapzatává is lesz. (Élénk tetszés és derültség bal felől.) És miután a dolog előkészítésében ez az első hiba, ez az első mulasztás megtörtént, mégis az ellenzéknek minden árnyalata — és ezt hangsúlyozom — tekintettel azokra a nagy érdekekre, melyek itt könnyen veszélybe kerülhettek, a ministerelnök úrnak békét és kiegyenlítést kínált és pedig olyan formákban, melyeket ő határozhatott meg, melyek közt ő választhatott, melyekből ő is kabinetjével, kormányzati tekintélyének azon quantumával, mely az eddigi kormányzata folytán még fenmaradt, (Derültség.) kerülhetett volna ki, annak további csorbítása nélkül. Megkínáltuk őt békével a magánbeszélgetéseknek egész sorozatán át, megkínáltuk a ház t. elnöke által összehívott értekezletben, megkínáltuk itt a házban az ország színe előtt, mikor már láthatta, hogy tervéhez való makacs ragaszkodásának mi lesz a következménye, mikor tehát — én legalább úgy érzem — ha azt a híres tervet saját compromissioja nélkül sem ejthette el, inkább saját compromissioját kellett volna választania, mint sem kitenni az országot azoknak az izgalmaknak, melyek előreláthatok voltak. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés hal felöl.) Miután azonban a t. ministerelnök úr minden kiegyenlítési kísérletet visszautasított: kötelességünkké tette, hogy a harezot felvegyük, És most következik a végén az egész épületnek betetőzése, koronája. Kisült, hogy a mi felett itten napokon át vitatkoztunk, kisült, hogy a mi mellett a ministerelnök úr a koronának beleegyezését elnyerte, kisült, hogy a mi mellett kabinetjének solidaritását a ház elé állította, kisült, hogy a mihez a pártjához való hűség nevében a feltétlen támogatást kérte, kisült, hogy mindez tárgytalan, (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) mert kiderült, hogy az a szoborbizottság, a melynek javaslata mellett a t. ministerelnök űr az állami organismusnak Összes fenséges hatalmasságait mozgásba és a nemzeti érzület összes húrjait rezgésbe hozta és a legnagyobb és esetleg legvégzetesebb harezot előidézte : a legközelebbi fórumnak, a központi honvéd-választmány határozata szerint nem volt illetékes ezen programúi végleges megállapítására, hanem hogy erre egyedül az általános honvédgyűlés illetékes. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső haloldalon.) Mindezek után természetes, t. ház, hogy az általam beadott indítványt ez idő szerint én is tárgytalannak tekintem, de valószínű, hogy nemsokára tárgytalanná fog válni a vitatkozás a ministerelnök úr kormányzati képessége és hivatottsága felett is. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon,) Akkor, t. ház, szívesen fogok hozzájárulni ahhoz, hogy az a koszorú, a mely a Hentzi szobornak volt szánva, ha esetleg már meg volna rendelve, nehogy kárba veszszen, a ministerelnök kormányzásának koporsójára tétessék (Hosszantartó taps, derültség és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) azzal a felírással, hogy »Nyugodjék békében«. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Akkor ezen nyugalmának békéjét nem fogom többé zavarni. De addig, míg a ministerelnök úr még ezen kormányzati sikerek után mindennek, a minek ezen országban a compromissio fölé kellene emeltetni, compromittáltatása után is hivatottnak érzi magát arra, hogy az ország kormányzatát tovább vigye, addig a koszorút megadom neki, de a szalagot a »Nyugodjék békévek felírással nem nyújthatom hozzá; (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) addig kénytelen vagyok a harezot az ezen tapasztalásokból merített fokozott eréíylyel folytatni és azzal a bizalommal, a melyet egy nagy szövetséges nyújt nekem. És