Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-100

9S 100. országos ülés 1892. október 21-én, pénteken. sokkal, koszorúzza meg a kolerabaeillnsokat. (Derültség a szélsőbalon.) T. ház! Ennek a nemzetnek elismerése Hentzi számára semmiféle czímen, semmiféle fictióknál fogva nem teremhet koszorút. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) S hiába ragaszkodik Vadnay Károly t. képviselőtársunk ahhoz, hogy Hentzi, ha a nemzet ellen küzdött is, habár az ország szívét bombáztatta is, azért mégis hős volt. Egy katona, a ki gazdát csereberél, egy katona, a ki jobbra-balra hűséget esküdözik, egy katona, a ki az ország törvényes kormányától azért vállalt megbízást és szolgálatot, hogy az ellenséggel annál könyebben összejátszhasson, azzal conspiráljon, az nem katonai, az nem férfias, az nem igazi, nem egyenes jellem ; mívelhet akármit a világon, de a szó igazi értelmében őt hőssé a nemzet sohasem avathatja. (Igaz! Úgy nan! a szélső baloldalon.) A hősiesség mindig nemes lelkületet, erkölcsi nagyságot feltételez és épen ezért feltalálható az a legegyszerűbb közkatonánál is. Koszorúzni való nagyság a mi fogalmunk szerint jellemszilárdság nélkül, nem volt soha, nem is lesz soha. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pártolom Eötvös Károly t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Molnár Antal jegyző: Heckenast György! Heckenast György: Igen t. képviselőház! Daczára annak, hogy a napirenden levő tárgyat ez oldalnak már annyi jeles szónokit alaposan megvitatta, mégis kötelességemnek ismerem, én is — mint olyan, a ki nem vagyok ugyan szerencsés dicsekedhetni azzal, hogy az 1848. és 1849. években hazámat karddal kezemben védhettem volna, de mégis, mint olyan, a ki szabadságharczunk minden egyes mozzanata iránt mindenkor a leghőbb tisztelettel, a legnagyobb érdeklődéssel, teljes odaadással és kegyelettel viseltettem — meggyőződésemet kifejezni. (Halljuk ! Halljuk!) És midőn ezt teszem, t. ház, két kérdés merül fel előttem. Először, hogy az országos kegyelet által a budai vár bevételénél elesett honvédeknek emelt szobor leleplezésével és megkoszorúzásával tulaj dónk épen mit akarunk mi megünnepelni, mit akarunk mi nyíltan kifejezni a nemzeti közérzület ünnepélyes megnyilatkozásával akkor, mikor tiszta hazafias ihiettségtől eltelve egy ország kegyeletét kívánjuk bemutatni az arany szabadság névtelen hőseinek, rabszolgabilincseket összetörő óriásoknak ? Második kérdés az: vájjon a nemzeti becsületérzéssel összeegyeztethető-e az, hogy a tiszta hazafiúi szeretet a nemzeti szabadság-érzet a szolgalelkú'séggel, az ősöktől tisztán öröklött alkotmányért vívott harczok fényes győzelmei a magyar nemzet szabadsága ellen törők emlékével együtt ünnepeltessék? Én azt hiszem, hogy e két kérdésre, a ki kezét szívére téve őszinte tud, akar és őszinte mer is lenni, a feleletet nagyon könnyen eltalálhatja. Mert magától értetődik, hogy midőn a nemzet a Budavár bevételénél elesett honvédeknek [szobrot emelt, tette ezt egyedül és kizárólagosan azért, hogy irántuk való kegyeletét leróva, emléküket az utókor számára megörökítse és e szobor látása mindenkor mindenkit figyelmeztessen arra, hogy a haza minden előtt, a magyar nemzet szabadsága mindenek felett áll. (L\az! Úgy van! a szélső baloldalon.) A második kérdés, hogy a nemzeti becsülettel a szolgalelküséget, a nemzet szabadságaért vívott harczok fényes győzelmeit a nemzet szabadsága ellen törők küzdelmével együtt ünnepelni lehet-e, vagy szabad volna-e ezt t. ház, csak az állíthatja, a kinek hazája talán sohasem volt, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki nem ismeri: mi az a hazaszeretet, ki nem hisz Istenben, a ki nem féli őt és még istentelenség elkövetésére is képes. Azért azt hiszem, hogy sokkal inkább helyén való lenne, ha most nem arról folyna a vita^ vájjon a Hentziszobor megkoszorűztassék-e vagy nem, hanem inkább arról, hogy a Hentzi-szobor arról helyről ue holnap, hanem még ma eltávolíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most, t. ház, egész tisztelettel fordulok a túloldali t. képviselő urakhoz: ha ők az örökké dicső emlékíí honvédek szobrának ünneplését az által ok oly fennen hirdetett szabadéi vűség alapján a Hentzi-szobor megkoszorúzásával összeegyeztethetik és egy alkalommal kivihetőnek hiszik, remélik és jónak találják, hát akkor arra vagyok bátor kérni a t. képviselő urakat, hogy annak idején a választások alkalmával, ha szétmennek az országba, választó kerületeikben hirdessék annak a jő magyar népnek, hogy mi ahhoz a párthoz tartozunk, a melynek szabadelvíísége megköveteli, parancsolja, hogy a nemzet szabadságáért vívott hősök emléke a nemzet szabadságát a földszínéről örökre eltörölni akaró hitszegő emlékével együtt ünnepeltessék? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hitszegő! Nem szégyenlik magokat? (Derültség a szélsőbálon.) Heckenast György: Ha csakugyan helyén valónak találják, hogy a honvédszoborral együtt koszorűztassék meg és ezt be is vallják, őszinteségükért a t. képviselő urakat elismerés illeti: hanem legyenek meggyőződve arról, a mint én meg vagyok róla győződve, hogy nagyon hamar, már a közel jövőben eljön annak az ideje, hogy csak mint Istenben boldogult