Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.
Ülésnapok - 1892-100
100, országos ülés 1892. október 21-én, pénteken. 97 szabadelvű pártról fog a krónika önökről énekelni, (Derültség a szélső baloldalon.) Engedje meg még a t. ház, hogy a nagyon t. ministerelnök úr magatartásáról megemlékezzem. Ugy rémlik előttem ugyanis, mintha a nemzetet és a politikai erkölcsöket megfertőző eszmék a t. ministerelnök úr fejében valóságos járványnyá fajultak volna, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy hogy azon kell csodálkoznom, hogy a desinficiálás iránt még semmit sem tett. (Derültség a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: A kolera-bizottsághoz kell utasítani! Elnök: Károlyi Gábor képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Heckenast György: A most tervbe vett és a ház elé terjesztett szoborniegkoszorúzási terv nem mutat semmi egyebet, mint az osztrák kegyhajhászat posványába való sölyedést. De azért én százszor, ezerszer, végtelenségig, mindenkor csak azt fogom hirdetni, hogy a honvédszobor megkoszorúzása a Hentzi-szobor megkoszorúzásával nem nemzeti ünnepély, hanem a nemzeti erkölcsöknek egyenesen síílyedése és még a külföld szemében is rabszolgai lealázkodásunkként fog tekintetni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azért mélyen t. ház, én arra kérek mindenkit, hogy ne fogadja el ezen osztrák szagú megkoszorúzási tervet, hanem egész lelkesedéssel fogadjuk el Eötvös Károly t. képviselőtársam határozati javaslatát. {Helyeslés a szélsőbalon.) Josipovich Géza jegyző: fiohonczy Gedeon! Rohonczy Gedeon: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. függetlenségi párt első és hivatalos szónoka, Eötvös Károly t. képviselő ár, beszédét azzal kezdé, hogy hivatkozott azon súlyos támadásokra, melyekben a kormánypárti sajtó részéről a függetlenségi párt részesül és többek közt ezen szavakat is használta: »Ilyen támadás t. ház, valóban alkalmas arra, hogy keserűséget támaszszon és hasonló vádaskodásra tért nyisson, alkalmas arra, hogy a szenvedélyeket mindkét oldalon felkeltse«. Már engedtessék meg nekem is t. ház, mint a ki ezen az oldalon ülők és a ki a szőnyegen levő kérdés mellett foglalok állást, hogy én is rámutassak arra, hogy mi ezen az oldalon milyen támadásoknak vagyunk kitéve úgy a sajtó, mint az igen t. túloldali képviselő urak részéről. Hivatkozom első sorban egyik képviselőtársunk — ki egyszersmind az irodalommal és újságírással foglalkozik és kitől az »Egyetértés«-ben egy tárczaczikk jelent meg — nevezetesen Hentaller képviselő úr egyik czikkére, melyet ő következőleg végez: »Magyar ember, ha esak nem becstelen és áruló, ennek az osztrák zsoldosnak sírjára koszorút nem tehet« (Igaz! a szélső balKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VI. KÖTET. oldalon). Ha végig nézünk az ellenzéki sajtón, látjuk, hogy külön rovatokat nyitnak ezen czímmel: »Merénylet a nemzet ellen, a nemzet meggyalázása«. De sőt Helfy igen t. képviselőtársunk, kiről meggyőződésem az, hogy önök közt a legildomosahb modorú, (Derültség) a kifejezéseket értem, t. i., hogy a legildomosabb modorban szokott beszélni, szégyenletes merényletnek nevezi a tervbe vett megkoszorúzást. A többi képviselő urak kifejezéseiről beszélni sem akarok; hiszen önök majdnem mindnyájan véleményük nyilvánítását az istenkáromlással kezdik és a hazaárulással végzik. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Mindezekből az látszik, hogy úgy a sajtó, mint mi itt a képviselőházban nem vagyunk egészen tisztában a meggyőződés fogalmával, azaz a meggyőződés tiszteletben tartásával. Ha az egész emberiség, vagy mondjuk csak, ha mi mindnyájan itt a képviselőházban egy és ugyanazon meggyőződésen vagy nézeten volnánk, vagy lehetnénk, azaz az objectiv igazság mellett, akkor nemcsak hegy pártok nem létezhetnének, de egyeseknek sem lehetnének külön véleményeik, mert az az egyes, akkor vagy egy beszámíthatatlan, vagy egy jellemtelen ember volna. De mert ez nem így áll, azaz, mert a legkülönbözőbb hona fide felfogások és álláspontok lehetnek, ennek következménye az, hogy a t. házban négy párt is létezik és hogy az ilyen hazafisági kérdésben is, a mely most szőnyegen van, oly homlokegyenest ellenkező nézetek, felfogások merülnek fel. De ne menjünk tovább, t. ház. Én példának veszek itt a t. házban két oly alakot, a kik iránt azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindnyájan csak a legnagyobb tisztelettel viseltethetünk. Az egyik Fornszek Sándor képviselő áraz önök oldalán, a volt 48-iki vitéz honvédőrnagy, a másik Podmaniczky Frigyes ezen az oldalon, volt honvédhuszár százados. Azt hiszem, 1848-at mindketten mint vitéz katonák küzdöttek végig és politikai életükben, 40 éves múltjukban senki foltot nem tud mutatni. Fornszek képviselő úr itt a képviselőházban ugyan nem nyilatkozott, de olvashattuk nyilatkozatát és álláspontját az »Egyetértés«-ben; b. Podmaniczky beszélt itt a házban s azt is ismerjük. De menjünk tovább, állítsuk egymással szemben azon sok honvédegyleti elnöknek újságban megjelent egymással ellenkező nyilatkozatát. Ezek mind vitéz honvédek voltak s talán nincs joguk sem önöknek, sem nekünk az ő felfogásuk és álláspontjukban és hazafiságukban kételkedni. Ha a képviselő urak, nyugodtan és lelkiismeretesen megbírálják, ráfognak jönni, hogy nincs jogunk nekünk se az önök álláspontját elítélni, vagy kárhoztatni, de viszont önöknek sincs. 13
