Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

81. országos ülés 1893. Julius 3-áii* szombaton. g3 enquete tartassék, mert mindig azt hallom, még pedig mindig csak egy combinatioban, t. i. az adóval hozva összeköttetésbe. Én felkérek mindenkit, tartson a maga körében enquettet. (Felkiáltások hal felöl: A maga köré ben?) Megmondom, hogy hogyan, nagyon egyszerű. Nézzen körül ismerősei között mert fájdalom, mindenkinek vannak ismerősei, a kik tönkrementek. Méltóztassék az okokat vizsgálni, hogy mi idézte elő tönkrejutásokat ? Nem mondom, hogy sehol, de igen ritka esetben s mindig a legutolsó helyen fogják az adót találni egymagában. (Ellenmondások hal felöl. Helyes'és a jobboldalon.) Épen így vagyunk a kivándorlással is. Sajátságos, hog}^ folytonosan halljuk a kivándorlást emlegetni, de csak egy combinatioban csak egy okra visszavezetve s ez az egy ok, az adó. Pedig ellenkezőleg minden közlemény, a mely a kivándorlók külföldi sorsáról ír, a legnyomorúságosabbnak tünteti fel ottani állapotukat. Bizonyára volt alkalma t. képviselőtársamnak —• nekem többször volt — olvasni leveleket, a melyeket a kivándorlók hazaírtak, melyek mindegyikében azt mondják: ha odahaza annyit dolgoztam volna, mint Amerikában, ott is jobb sorsom lett volna. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Horánszky Nándor: És ha annyit kereshettem volna! (Helyeslés a baloldalon.) Hegedűs Sándor előadó: Méltóztassék tekintetbe venni, hogy az építkezéseknél Budapesten, az aratásnál, a vízszabályozásnál és akárhol másutt többször hallhatunk inkább a munkáshiány felől panaszkodni, semmint keresethiányról. (Helyeslés jobb felöl.) Én tehát igen ajánlom a t. ház minden tagjának, ho»y számoljunk le a kivándorlás és középosztály bajainak okaival és én elfogadok e tekintetben bármely szigora enquettet. Nem mondom, hogy a közterhek sehol tényezőt egyáltalán még minimaliter sem képeznek, mert ez túlzás volna, hisz előfordól a felhalmozódott régibb adóterheknek egyszerre való végrehajtása, a mely esetleg romlást is idéz elő: hanem főleg a mulatságok, költséges passiók, megszokott régi hibák, régi rossz gazdálkodási rendszer, gabnaés föld specuiatió és sok egyébb efféle az, a mik abban közrejátszanak, a miket azonban az ember nem fejtegethet, mert azt mindnyájan sértésnek szokták tekinteni. Ismétlem, mindezek százszor nagyobb tényezőkként szerepelnek azon bajok előidézésében, mint ama sokat emlegetett közterhek. (Élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondások a baloldalon.) Visszatérek, t. ház, magára a törvényjavaslatra, hogy lehető rövidséggel megteliessem megjegyzéseimet egynémely észrevételre. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat alapeszméje az italmérési és fogyasztási adónak egyesítése a bor és sörre nézve s ez az eszme tudtommal nem támadtatott meg. Pedig ha ez az eszme nem volt megtámadva, úgy annak a következményét is el kell fogadni, pedig ennek első sorban a magánfogyasztás megadóztatása a következménye, a mint az a töryényjavaslaíban meg van állapítva s a mi ellen a legtöbb kifogás történt. Itt alternatíva előtt állunk: vagy megtartjuk a kizárólagosságot és a kimérést, a mi sok zaklatással, terhelésekkel jár és a forgalmat sok tekintetben gátolja; vagy átmegyünk a szabad forgalomra. S itt örömmel constatálhatom, hogy egyrészről, sem történt kifogás a tekintetben, hogy e tételek ne egyesíttessenek, hanem leszállíttassanak; tehát hogy e tételek a régi rendszerben alkalmaztassanak, a mint t. i. a 75-tol kezdve hozott tör vények a fogyasztási adóra nézve intézkednek. E tekintetben nem térhetünk ki az elől, ha igazságos adóztatást akarunk, hogy a magánfogyasztás azon része is, a mely eddig nem volt adó alá vonva, szintén adó alá vettessék. (Helyeslés jobb felöl.) Ujabb s nagyobb teher e tekintetben a tételekben nincs, azt elismertük mindnyájan; a rendszer kedvező, mert a forgalmat szabadabbá teszi és a közönségre kevesebb zaklatással jár. Ha a tételt elfogadjuk, azt egyszerűen alkalmazzuk. Erről van szó. Ne méltóztassanak e tekintetben tehát azt mondani, hogy ez valami Önkény vagy igazságtalanság. (Helyeslés jobb felől.) Igaz, Holló Lajos és Horánszky Nándor t. képviselőtársaim vették maguknak azt a fáradságot, hogy számításokat tegyenek ama megterheltetésre nézve, mely ebben a borfogyasztókra nézve foglaltatik. En abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy biztos számokkal nem dolgozom, de mindenesetre combinatioba bocsátkozom és azt a t. ház elbírálási alá bocsátom. (Halljuk! Halljuk!) E részben én is abból indulok ki, amiből Holló képviselőtársam igen érdemes beszéde, t. i. a fogyasztási eredményből. Ha tekintjük a legutóbbi eredményeket, rájövünk, hogy a fogyasztási adó eredménye 2,500.000 hektoliternek a kifolyása. Ebből kimérés és kismértékben való eladással meg volt terhelve 1,607.000 hektoliter, ennek következtében 893.000 hektolitert tesz a fogyasztás. Ez két részre oszlik. Áz egyik azon szőlősgazdáké, a kik kiméréssel is foglalkoznak. Úgy tudom, hogy ezek megterheltetése ellen kifogás nem történt, mert ez tulajdonképen némi részben korcsmárolás. Csak azon arányra nézve van nagy differentia, mélyet ezek esetleg igénybe vehetnek ebből a megállapított számból és e tekintetben ellentét volt a t. ellenzéki szónokok között. Voltak olyanok — természetesen a vidékek szerint — kik azt mondták, hogy nagyon sok a szőlősgazda, a ki kiméréssel foglalkozik és voltak olyanok, a kik azt mondták, hogy 11*