Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-81

M SÍ. országot ülés 189ft, Julius 2-ánj Btombaton. minimalis azok száma, a kik kiméréssel foglalkoznak. Azt hiszem, csakugyan úgy van, hogy némely vidéken számosan vannak, más vidéken pedig a szőlőtermelés szerint sokkal kisebb számban foglalkoznak kiméréssel, de nem vélek túlozni, ha azt állítom, hogy ezek fejében 400.000 hektolitert lehet a fenti összegből leütni; tehát az a tulajdonképen kifogás alá eső megterhelés, melyet a szigorúan vett magánfogyasztás képez, körülbelül 400.000-500.000 hektoliter. Elismerem, hogy ez is teher s mindenesetre jelentékeny összeget tesz ki, de azt hiszem, még sem akkorát, mint a mennyit t. képviselőtársaim bebizonyítottak. (Helyeslés jobb felöl.) De, t. ház, a főkifogás az, hogy a kizáró lagosság megszüntetése következtében nagy nehézség áll elő, t. i. az esetleges ráutalás által. Azt is mondták még, hogy tulajdonképen azért fogadta el a t. pénzügyminister úr ezt a rendszert, mert másképen nem tud magának ezen fogyasztási czikkekből jövedelmet biztosítani. Azt hiszem ez is nagy túlzás, mert a kizálagos jog és a kimérés útján határozottan biztosabb a kincstár jövedelme. Ezt, azt hiszem, senki kétségbe nem fogja vonni, mert ez tételenkint, bizonyos szerződések alapján eszközöltetik; tehát e szempont a t. pénzügyminister urat e rendszer elfogadásánál nem vezethette. De ott. van a ráutalás. Nem tagadom, hogy több helyen megtörténhetik, hogy a ráutalt öszszeget a kisközségek nem fogyasztás útján szedik be, hanem kirójják. Ez helytelen. És min fordul meg az egész? Azt mondják: először nem gyakorolják a kellő ellenőrzést; másodszor hanyagság, értelemhiány az ok, hogy nem fogják fel kellően feladatukat a községi illetékesek, sőt az elöljárók sem. De hiszen, t. ház, először az egész eljárásra egyfelől a községi elöljáróknak nemcsak ellenőrzési beleszólása, hanem a külön rubrika által felszólalási és nyilatkozás! joguk és a szolgabírónak ellenőrzési kötelessége van. Nem tudom, hogy gyakorolták-e, de ha nem, ez mindenesetre egyike azon iniseriáknak, melyekkel közigazgatási állapotaink össze vannak kötve. Már most, hogy állunk, t. ház? Girculus vitiosusban vagyunk, ha az adórendszeren a forgalom és a közönség érdekében könnyíteni akarunk, de e mellett támaszkodni akarunk az önkormányzati közegekre, a kik a közönség érdekeit nem védik meg kellően, ezért panaszkodnak. Viszont ha a közigazgatás javítása érdekében ezek ellenében, illetőleg azoknak diseiplinälása, ellenőrzés alá vonása végett itt intézkedés történik: akkor megint a szabadság, az önkormányzat nevében tesznek ez ellen kifogást. (Fdkiáltások a szélső baloldalon : Mi mindig követeltük!) Itt megint ki kell indulni a jelenlegi helyzetből. Tényleg olyan községi elöljáróságokkal és szolgabirákkal, a milyenek vannak, minthogy összes rendszerünkön most rövid idő alatt nem változtathatunk, ezekkel a tényezőkkel mind számolnunk kell. Igenis módot kell a kormánynak adni, hogy követelje, miszerint ezek a közegek a közönség érdekében gyakorolják azt az ellenőrzést, a mely erre feltétlenül szükséges; de az ellenőrzésnek ezen elmulasztásából származó bajok miatt elítélni a kormányt, elítélni annak pénzügyi politikáját igénytelen nézetem szerint nem lehet. (Úgy van! jobb felől.) Még a kisközségekre néz re is felhozatott és ez már a bornak és sörnek korcsmákban való kimérésével és darusításával függ szorosan össze, hogy itt a szeszbérlők, a kikről röviden majd szólni fogok, tulajdonképen monopóliumot fognak gyakorolni különösen azon intézkedés által, a mely szerint a törvényjavaslat szabadságot ad nekik, hogy az ötezer lélekből álló községekben egy, a tizezer lélekből álló községekben két és az ezeknél nagyobb községekben három korcsmát tarthatnak. Ellenben elfeledték a t. képviselő urak felemlíteni azt, hogy a bort és sört kimérők szintén követelhetik maguknak 10% nyi engedélyezés mellett a szesz elárúsítását a szeszbérlőktől, hogy tehát ez a két dolog egymást kiegészíti. Az a kérdés ebben a tekintetben, hogy előnyére válik-e ez az intézkedés a fogyasztó közönségnek, vagy pedig nem? Mert itt erről v;,n szó és ebből a szempontból bírálandó meg a törvényjavaslatnak ez a része. Továbbá, hogy könnyebben származhatik-e ebből zsarolás és monopólium vagy pedig nem? Ez a kérdés. Nézetem szerint ennek a kérdésnek megítélésére a jelenlegi helyzetből kell kiindulni, hogy tudniillik a jelenlegi helyzettel szemben javulás fog-e e tekintetben beállani vagy nem? Két intézkedéssel javulni fog a helyzet és egy intézkedéssel sem romlik. Az egyik intézkedés, a melylyel javul, mint volt szerencsém felemlíteni, az, hogy a bort és sört kimérők szintén igényelhetnek maguknak kedvezményezést és ha a kik eddig azt nem élvezték, e mellett még sem buktak meg és kiállották a concurrentiát, azt hiszem, hogy ezzel a kedvezményadással csak kedvezőbb helyzetbe fognak jutni és nem fognak olyan könnyen áldozataiul esni a bérlőknek, a kik a kizárólagos jogot birták. Ez az egyik, a mit meg kellett jegyeznem. A másik az, hogy az ötezer lélekszámra rugó községekben egy korcsmát állíthat a bérlő. Tudom, hogy nagyon sok kisközségünk van; de viszont tudjuk azt is, hogy ezen kisközségek az ország legtöbb vidékén oly elszórtan vannak és nevezetesen a hegyi vidékeken a