Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

SO. orsíágos ülés 18*2, Julius 1-éa, pénteken. 69 ily köríümények közt, méltóztassék körülnézni: a házban alig vagyunk határozatképes számban, már pedig egy igen fontos és életbevágó törvényjavaslatot tárgyalunk. (Úgy van! Úgy van! bal De ha nagyobb volna is az érdeklődés a megjelenés szempontjából, nem veszek észre a t. túloldal részéről valami nagy érdeklődést más tekintetben, mert hiszen csupán a hivatalos egyének, t. i. az előadó, a pénzügyminister és az államtitkár úr védik a törvényjavaslatot, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a többség soraiból ellenben nem tartja senki szükségesnek vagy érdemesnek, hogy annak védelmére keljen. (Igaz! Úgy van! bal felől.) A második ok, a mely az elvetés mellett felhozatott, az, hogy a javaslat nincs kellően előkészítve. Tegnap Horánszky Nándor t. képviselőtársam felemlítette, hogy a legszükségesebb adatok sincsenek a javaslat indokolásához mellékelve. Ezzel szemben a t. pénzügyminister úr említett bizonyos adatokat, melyek állítólag legalább a pénzügyi bizottság tagjainak rendelkezésére állottak. Megvallom, habár a, pénzügyi bizottság minden ülésén jelen voltam, midőn e javaslatot tárgyaltuk, én ilyen adatokat felolvasva töredékesen hallottam ugyan, de előterjesztéssel engem, úgy, mint a bizottság többi tagját, nem kínált senki sem. Lehetetlen továbbá helyes előkészítésnek venni azt, ha egyszerűen rámutatnak különböző időben, különböző alkalomból keletkezett pénzügyi törvényekre és azt mondják, hogy az azokból folyó eljárás lesz az összesített adókra alkalmazandó, midőn azokban oly disparitások és ellenmondások foglaltatnak, a minőknek több példáját szolgáltatta ma Deésy Zoltán t. képviselőtársam és kísérlet sem tétetik azok kiegyenlítésére. Ha e törvényeket tüzetesen vizsgálnék, nagyon valószínű, hogy még több disparitást és ellenmondást is fedeznénk fel benne. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Visszautasítjuk továbbá e javaslatot azért, mert adóemelést látunk benne és ennek semmiféle indokát nem látjuk. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Azon intézkedések pedig, melyek a könnyítés jellegével bírnának a javaslatban, másnak, mint szemfényvesztésnek nem nevezhe tők. Mert azon kivételek, melyek a szeszadó kizárólagos alkalmazására nézve a javaslatban foglaltatnak, oly természetűek, hogy ha a kormány akarja, azok rögtön a szabály természetét öltik magukra. (Helyeslés a baloldalon-) Ezzel szemben az adóemelés egyáltalában nem indo kőit. Maga a pénzügyminister úr hivatkozik arra, hogy neki 18,700.000 forint jövedelme van az italmérési jövedékből, kötelezettségei teljesítésére pedig 15,200.000 forintnál több nem kell. Elvi okokból sem fogadhatom el a bor magánfogyasztásának italmérési adó alá vonását, (Helyeslés a baloldalon.) mert szőlőtermelésünk épen most küzd a legnagyobb nehézséggel. (Helyeslés a baloldalon.) Különösen szőlészetünk azon létele forog koczkán, a melylyel szemben ezen intézkedés hatálylyal bírna. Nem tartom helyt állónak azt a felfogást se in, hogy ha megadóztatjuk a szegény ember italát, adóztassuk meg a gazdagét is: mert hí a szegény és a gazdag ember itala között különbséget akarunk tenni, akkor különbséget kell tenni a borok között is. (Helyeslés a baloldalon.) Azon kívül méltóztassék figyelembe venni, hogy Magyarország éghajlata a borfogyasztást bizonyos vidékeken egészségi szempontból is indieáltnak tünteti fel. Oly viszonyok közt, a minők az alföldön vannak, az ivóviz sokszor határozottan egészségellenes, mert ragályterjesztő tényező. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ott azután a borfogyasztás nem nevezhető fénytízesnek, mert arra a közönség határozottan reá van utalva. (Helyeslés bal felől.) Azt mondja az államtitkár úr, hogy a bornak egyesített italadóval leundő sujtása által mily könnyebbséget nyújtunk a közönségnek, mert míg azelőtt két bérlővel volt dolga, most csak egy fogja nyúzni. Megvallom, ebben nem látok valami nagy előnyt, mert az előny vagy hátrány kérdésére a teleiét attól függ, hogy az a bérlő minő eszközökkel és mily adószabályokkal a kézben fog a fogyasztóval szemben felléphetni. Ha a bérlőnek egyrészt monopóliumot, másrészt oly eljárási szabály alkalmazásának lehetőségét adjuk át, melyek így is, úgy is magyarázhatók, a melyben még az adóközegek is alig ismerik ki magukat, a fogyasztó közönség pedig egyáltalában nem képes magát kiismerni: akkor ebben valami nagy előnyt a fogyasztóra nézve nem vagyok képes megállapítani, (Helyeslés bed felől.) Az előbb említettem ama kivételeket, a melyek a szesznek kizárólagos jog útján való hasznosítására nézve a törvényben felemlítvék. Ezeket bátran lehet szabálynak tekinteni szerintem, mert például az, a mi a második pontot képezi a kivételek közt és mely azt mondja, hogy ha a hatóságok által kipuhatolt fogyasztás mérvének megfelelő adóösszeg be nem foly, a kizárólagos jog alkalmazható: kezébe adja a kormánynak a módot, hogy ez úgynevezett kivételt ez országban mindenütt alkalmazhassa, egyszerűen azért, mert a fogyasztás kipuhatolása a közönség érdekeinek megóvása szempontjából semmiféle biztosítékkal nincsen ellátva. (Helyeslés bal felől.)