Képviselőházi napló, 1892. V. kötet • 1892. junius 25–julius 20.

Ülésnapok - 1892-80

70 W« •rs«*g»» ölés MN. Jnüns 1-én, pénteken. A t. pénztlgyminister úr, midőn a pénzügyi bizottságban e kérdés tárgyaltatott, az eljárási szabályokból felolvasott valamit, a mi e részben érvényes intézkedéseket tartalmaz az iránt, hogy az elöljáróságoknak joguk van a kipuhatolásnál felszólalni s a közönség érdekeit védelmezni. Csakhogy ő maga elég őszinte volt annak kijelentésére, hogy az elöljáróságok pedig ebbeli kötélessé<niket rendszerint nem valami hatályosan teljesítik. Ha ez így áll, akkor még ez a csekély formai biztosíték sem olyan, a melyre nagyobb súlyt lehetne fektetnünk. (Úgy van! Úgy van! bal felől. Az elnöki széket ismét báró Bmtffy Dezső foglalja el.) Visszautasítjuk e javaslatot azért, mert az ország minden megyéje fölött egy Damocleskardot tart az által, hogy négy megyében megengedi a kormánynak a hírhedt főbérlői rendszer alkalmazását. (Helyeslés hal felől.) Egyáltalán nem méltó törvényhozásunk mai fejlettségéhez, hogy ily eljárást honosítsunk meg. A t. pénzügyminister úr azt mondja, hogy nem annyira a hazai szesz fogyasztásának biztosítása érdekében tétetik ez intézkedés, hanem főleg azért, mivel bizonyos megyékben oly öszszebeszélési szövetkezés kapott lábra, a melylyel szemben neki hathatós eszközökre van szüksége. Én rendkívüli szegénységi bizonyítványnak tartom azt, ha bevalljuk, hogy a finánc-technikának még csak oly fokára sem jutottunk el, hogy ezt az összebeszélési rendszert máskép nem tudjuk ártalmatlanná tenni, mint ixgj, hogy financiális statáriumot bocsátunk ki az országban s a kormány kezébe adjuk a jogot, hogy e statáriumot bárhol az Alföldön, az ország hegyes vidékein, vagy a hol neki tetszik, kényekedve szerint alkalmazhassa. A minister úr ezen védekezés:; szintén olyan, a mely nem állja meg helyét. (Helyeslés bal felől.) A községekkel szemben igen nagy jóakarat foglaltatik a javaslat indokolásában. Ott ugyanis ki mondatik, hogy ha a rá utalás folytán a községekben esetleg veszteségek merülnének fel, a kormány hajlandó lesz azokat elengedni. Mindenekelőtt nagyon furcsának tartom azt, t. ház, hogy — a mire különben már történt is hivatkozás — a kormány fél és bíró egy személyben, de még furcsább az, ha a t. kormány ezt az engedékenységet helyesnek tartja, nem tesz a törvényben ez iránt semmiféle intézkedést, hanem csupán aa indokolásban említi fel azt. Mindenesetre olyan eleme ez az önkénynek, a melyet megengedni egyátalában nem lehet, mert nem helyes dolog, hogy mi a ministeri omnipoíentiának tért hódítsunk, midőn ellenkezőleg azt meg kellene ott is szorítanunk, a hol az jelenleg észlelhető. (Élénk helyeslés bal felől.) Azt mondja a t, pénzügy minister úr, hogy ha e javaslat nem is tartalmaz végleges intézkedéseket, de vannak olyan elemei, melyek a végleges reformba is bele fognak illeni és ott nagyon jól hasznosíthatók lesznek. Hát, t. ház, azok után, a miket bátor voltam eddig: felhozni, én a reformnak ilyen elemeit e rendelkezésekben felfedezni képes egyáltalában nem vagyok. Nincs abban semmi olyan átgondolt intézkedés, a mely érdemes volna arra, hogy a jövőben is megtartassék. Bátor vagyok én is ez állításom bizonyítására adatokkal szolgálni s egy példát felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 1. §-a kimondja, hogy a bor és gyümölcsbor után járó italmérési adó a fogyasztási adóval italadó név alatt egyesíttetik. Ezután a második bekezdésben hivatkozik egy tarifára, mely ezen törvényjavaslat kiegészítő részét képezi. Meglepetésére annak, a ki e javaslatot először olvassa e tarifából, azután kitűnik, hogy olyan adótárgy is foglaltatik e tarifában, melyről a törvényben egy árva szó sincsen. Ez pedig a mesterséges bor. A törvényjavaslat 2. §-a később rendelkezik arról, hogy mikép kezelendő ez az adó a zárt városokban, a kezelést a minister rendeleti úton állapítván meg, de az egész javaslat mereven hallgat arról, hogy nyílt helyeken mi történjék ez itallal. A törvényjavaslatban ez mindenesetre oly hézag formailag, mely okvetlenül correcturát igényel. He a formahibánál sokkal nagyobb az a baj, mely a javaslatban tárgyilag foglaltatik. A mesterséges borok kérdése, tisztelt ház, valóságos tengeri kígyója törvényhozásunknak. Még 1875-ben történt, hogy Szalay Imre t. képviselőtársunk egy törvényjavaslatot nyújtott be e tárgyban, mely azután az ország minden gazdasági szaktestületének kiadatott véleményezés végett Azután enquéte-ok tárgyalták azt huzamos ideig, míg végre a kormány mintegy hat évvel ezelőtt egy törvényjavaslatot terjesztett a ház elé, melyet a közgazdasági bizottság letárgyalt, el is fogadott, de hogy miért, miért nem, máig sem tudom, a ház elé sohasem került. A képviselőház nyugtalankodott e miatt és ha jól emlékszem, tavaly tétetett e házban ismét egy indítvány, mely szerint a mesterséges borok gyártása az országban eltiltandó volna. A földmívelési minister úr rögtön hozzájárult ehhez a javaslathoz és ha jól vagyok értesülve, e kérdésben a tanácskozások meg is indultak, sőt már törvényjavaslat is van készen, mely a beterjesztéshez közel áll. Ebben a pillanatban az előzmények szerint, a borok gyártásának eltiltása volna várható, e helyett azonban azt indítványozza a kormány, hogy a mesterséges bort ugyanazon adótétellel sújtsuk, mint a természetes bort, de elég különös, mégis azt állítja, hogy ez által a kérdés megoldásának egyáltalában nem praejudicál.